274. Bucsku György - Virrat, Finnország

Vágólapra másolva!
Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Bucsku György válaszol Virratból.
Vágólapra másolva!

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Idén február elsején érkeztem Erasmus-ösztöndíjjal, és egy itteni főiskola gazdálkodási menedzsment szakán tanulok legfőképpen marketinggel kapcsolatos tárgyakat és nemzetközi üzleti kultúrát.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Virrat, ahol élek, egy 7000 fős kisváros Helsinkitől 250 kilométerre, északra. Számomra unalmas, mivel mielőtt kiutaztam, nagyrészt Pesten laktam. De én az egész országot unalmasnak és egyhangúnak találom (ez nem negatív kritika, kizárólag az én véleményem). Az emberek visszahúzódóak, szégyellősek (főleg a lányok). Itt nincsenek olyan szoros barátságok, szerelmek, mint otthon, az emberek sokkal sablonosabb életet élnek. Itt nem lehet csókolózó párt látni, sőt a párok néha több száz kilométerre élnek egymástól, és mindenki nagyon korán házasságot köt. Itt nem számítanak a külsőségek. Az, hogy milyen kocsid, házad, ruhád van, vagy hogyan nézel ki. De ez nem csak az emberekre jellemző, hanem egy prezentációra (nem használnak képeket, grafikonokat stb.), egy épületre vagy akármi másra. Nálunk szerintem a külsőségek túl fontosak, de még mindig jobb, mint ha nem érdekelne senkit. Az itteni időjárást sem szeretem, a hó is csak pár hete olvadt el, de ami igazán hideg, az a szél. Szóval számomra mindenképp rosszabb az itteni élet.

Másrészről viszont sokkal jobb az életszínvonal, itt nincs szervezett bűnözés (az emberek nem zárják be a kocsikat, és nincsenek kerítések stb.), jobb az oktatás, sokkal egészségesebben élnek, és mindenki nyugodt, türelmes, valóban sokkal problémamentesebben élnek, mint mi. Itt egyáltalán nincs korrupció, és Finnország az egyik legversenyképesebb ország a világon. Igazából nem értem, hogy lehet ez, hisz fákon meg tavakon kívül nem sok mindent látni. Itt még a csapból is a Nokia folyik. A finn ételekről ne is beszéljünk. Állandóan tej, saláta, főtt burgonya, és minden ízetlen. A szó, ami legjobban jellemzi Finnországot egy magyar ember számára: a furcsa. Talán ezt a szót használjuk itt legtöbbet, amiben a többi erasmusos (hollandok, olaszok, görögök stb.) is egyetértenek. Furcsa a táj, az emberek, az ételek, minden. De ez csupán általánosítás, gondolom, Helsinkiben másképp van minden.

Mi hiányzik Magyarországról?
A családom és a barátaim egyértelműen, de legjobban a magyar lányok! Össze sem lehet hasonlítani a finn lányokat a magyarokkal, nem foglakoznak a külsejükkel, hidegek, távolságtartóak, és túlzottan erkölcsösek (az erkölcs nem baj, de ez már túlzás), és abszolút nem lehet velük viccelődni. Ezen kívül hiányzik az otthoni éjszakai élet vagy csak egyszerűen Debrecen és Budapest meg még sok apróság, mert itt semmiből nincs akkora választék, mint otthon.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Csak az új barátok (90 százalékban nem finnek, hanem Európa más országaiból jött erasmusos), a gyönyörű tavak és kicsit a gyakorlatias, interaktív tanórák.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Az életszínvonal sokkal jobb és kiegyensúlyozottabb! Nem láttam még se nagyon gazdagot, se túl szegényt. Nekem itt minden ház egyforma. A lakosság jelentős része elszigetelten él, mégis mindenkinek van munkája, meg tud élni valamiből. Nem hiszem, hogy boldogabbak lennének, de kiegyensúlyozottabbak, és soha nem panaszkodnak.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
Itt nem kell fizetni a parkolásért, nagyvárosban meg fogalmam sincs, mennyi lehet. A városi buszjegy kb. 500 forint. Sajnos a mozijegyet sem tudom. Egy sör igazán drága a helyi bárban, 1200 forint. Egy kávé is 500 forint körül van. Összességében azt lehet elmondani, hogy a boltokban minden másfélszer-kétszer drágább, mint otthon, a minimálbér viszont ötször annyi. De persze néhány dolog olcsóbb. A bárok, éttermek, szórakozóhelyek viszont valóban túl drágák.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Ahol én élek, ott kb. 100-150 000 forint, de hangsúlyozom, hogy ez csak egy kisváros.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra, és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Nincs saját jövedelmem, az ösztöndíjból és a szüleim támogatásából élek. Ez havi 175 000 forintot jelent, ami soknak tűnik, de mégse igazán tudok belőle félrerakni, pedig nem költök semmi luxusra. Ha marad, azt a nyárra fogom költeni.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Elég későn érő típus vagyok, így még 22 évesen sem tudom, mivel is szeretnék foglalkozni. Sok szakterület iránt érdeklődtem már, de mindig jött egy új. Ez az, ami igazán elszomorít. Az biztos, hogy középiskolába és a főiskolára járást szeretem, szerettem, szóval szívem szerint még pár évig tanulnék. Ez nem azt jelenti, hogy nincs kedvem dolgozni, csak egyelőre nem tudom, mit szeretnék igazán.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Mint már mondtam, unalmasabb és egyhangúbb, de az itteni emberek ezt szeretik. Nem sietnek sehova, nem idegeskednek, nem fújnak fel apró dolgokat. Bár itt tényleg nincs ok idegeskedésre, hisz szinte mindenki jól él. Sokat gondolkoztam azon, hogy Magyarországon miért olyan magasak az árak, a fizetések pedig miért alacsonyak, hisz nálunk is rengeteg okos ember él és igazán talpraesett nép a magyar, de külföldről szemlélve tényleg rossz a gazdasági és szociális helyzetünk.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Kevés dologtól tartok, de túl sok mindenben reménykedek.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
A vizsgák meg az utolsó napok minél jobb kihasználása.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Nem olvasok újságot, mivel nem tudok finnül. De itt inkább belföldi hírek szoktak a címlapon lenni.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Itt a sportolással kapcsolatos dolgok valóban nagyon olcsók, és rengeteg a lehetőség. Ez nagyon tetszik (annak ellenére, hogy nem szeretek sportolni). Ebben a kisvárosban olyan sportcentrum van, hogy Pest is megirigyelhetné. 250 forint a konditerem, squash 500 forint, 1000 forintért egy egész tornatermet bérelhetsz. Van uszoda, golfpálya, lehet lovagolni, horgászni, hajókázni és még sorolhatnám. Ezenkívül télen ingyen lehet használni a sípályát, koripályát. Az én lakásom pont szemben van a sípályával, mégse próbáltam egyszer sem. Egyszerűen nem vonz. A koripályán viszont minden alkalommal egyedül voltam. Nem olyan, mint a Városliget, de végre nem kellett nyomorogni. Most, hogy elolvadtak a tavak jegei, mindenki körülöttük keres elfoglaltságot. Kb. mindenkinek van saját tórésze meg hajója, mondjuk, 190 000 tóval ez érthető.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Itt sajnos nem sok, ez az, amit legkevésbé tudtam elviselni. Kettő bár van, és ennyi. Kicsit néha úgy éreztem magam, mint a Miért éppen Alaszka? című sorozat főszereplője. De sok diákkal lakunk egy háztömbben így mindig akadt valami szórakozási lehetőség. Szóval azért unatkozni soha nem volt időm.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Dehogy kívánom. Szerintem jó dolog, ha az ember fiatalon felfedezi a világot, de akármennyire is sok a probléma Magyarországon, szerintem minden magyarnak ott lenne a helye. Akármennyire jól fogok tudni beszélni bármilyen nyelven, nem akarok idegen környezetben élni, más nyelvűekkel hosszabb ideig együtt lenni. Ez nem azt jelenti, hogy különbséget teszek a nemzetiségek között, vagy problémám lenne másokkal, csak úgy érzem, hogy mindenki a saját hazájába találhatja meg legkönnyebben a céljait és a boldogságát. Bár az elképzelésem még lehet, hogy fog változni, mert, mint mondtam, későn érő típus vagyok. De a kérdésre visszatérve a döntés a gyerekemé lesz, lehet, hogy ő majd másképp fogja gondolni. Az biztos, hogy semmiben nem fogom meggátolni, nem fogok megtiltani semmit, inkább segítem, támogatom, mint ahogy velem teszik a szüleim.

<