332. Varga Nóra - Almati, Kazahsztán

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Kazahsztán legnagyobb városáról mesél Varga Nóra.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Május elején, 3 és fél hónapja érkeztem Almatiba. Mit csinálok itt? Ez az a kérdés, amit az összes külföldi feltesz itt a másiknak és magának is. Mi a fenét csinálsz te itt? A legtöbben nagy nemzetközi cégnél dolgoznak, és azt válaszolják: lehetőséget. Hiszen Kazahsztán alapvetően még mindig a világ vége - biztos vagyok benne, hogy az emberek 85 százaléka nem is tudja, hol van. Itt sokkal egyszerűbb vállalatvezetővé válni, mint a nyugati világban. Én is egy nemzetközi tanácsadó cégnek dolgozom, de én nem a lehetőségért jöttem. Hanem a hegyek miatt. Mindig arról álmodtam, hogy ha kinézek az ablakomon, hegyeket láthassak. És itt hegyek vannak. Meg a 10 százalékos jövedelemadó miatt.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Hát, Almati olyan, mint Budapest 15-20 évvel ezelőtt. Az itteniek nagyon szépnek látják, de őszintén szólva maga a város nem valami nagy szám. Nincsenek igazán szórakozóhelyek, kiülős éttermek és hangulatos kocsmák, nincs egy mozi, ami angolul adna filmeket, és sétálóutcábol is csak egy van, aminek a közepére odaépítettek egy borzalmas bevásárlóközpontot. Szóval szórakozási lehetőség a nullához közelít. Viszont a világ egyik legszebb kilátással rendelkező fővárosa. Az embert már az jókedvre deríti, ha körbenéz. Rengeteg a fa, a park és szökőkutak vannak, amikben a hőségben kisgyerekek fürdenek és tinédzserek fogócskáznak, ami kifejezetten hangulatossá teszi esténként a várost. Az utóbbi pár évben viszont olyan mértékben megnőtt a kocsiforgalom, hogy Almati a világ 10 legszennyezettebb levegőjű városának a listájára tornázta fel magát, és mivel az úthálozatot nem fejlesztettek kellőképpen, hihetetlen dugók vannak. (Hozzáteszem, itt mindenki veszi a jogositvanyt (legálisan), így minden egyes alkalommal, amikor kocsiban ülök, halálfélelmem van). És még valami: nagyon kedves emberek élnek itt. És csak oroszul beszelnek.

Mi hiányzik Magyarországról?
Hát, a Skype sok mindent megold. Azért a család mégis hiányzik néha. A sárga falam. A törzskávézóm. Itt nem lehet normális kávét kapni.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Hogy csak úgy kiugorhatok a hegyekbe. Az orosz óráim. Az emberek, akikkel tréningre járok. Az, hogy ha a nemzeti ünnep hétvégére esik, akkor kiadjak a hétfőt szabadnapnak.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Nagyon kettős. Mivel az ország nagyon gazdag olajban és a világ egyik legnagyobb búzaexportőre (a két dolog, aminek az ára mostanában az egekbe szökik), van egy szűk, elképzelhetetlenül gazdag réteg. Aztán ott van a növekvő középosztály, ahol mindenki egy számmal nagyobb autót vesz magának, mint amit megengedhetne. És a nagyon szegény, főleg vidéki emberek tömege, akiknek a nyugdíja nem több 17 ezer forintnál, és akik nyakig el vannak adósodva. Almati egyébkent rettentő drága - általában 30 százalékkal kerül minden többe, mint Budapesten. És az embereknek pont ugyanazok a problémáik, mint nálunk; kivéve a politikát, mert itt azért mégiscsak egyfajta diktatorisztikus világ van.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
A parkolásról fogalmam sincs. Egy mozijegy 2000 forint körül van (orosz hangalámondásos filmre), a buszjegy rettentő olcsó (a kormány által támogatott), távolságtól függően 40-120 forint. A sör 120-250 forint között van ha boltban veszi az ember, ha a kevés szórakozóhelyek egyikén, akkor 600-1000 forint. Egy kávé 500, egy cappuccino vagy tejeskávé 900 forintnál kezdődik.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Egy 50 négyzetméteres, hegyekre néző, panellakás minimális berendezéssel a belvárosban 1000 dollár. Egy kicsit normálisabb lakás (aminek a lépcsőházát meg mernéd mutatni az édesanyádnak is) 1500 dollárnál kezdődik.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
A jövedelmemnek kicsit több, mint a felét félre tudom tenni. (Bár én dollárban kapom, így egyre kevesebbet). Utazásra gyűjtök.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Igen, minden pillanatban pont azt csinálom.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Általában vidámabb. Az emberek talán még nem idegeskednek annyit, és még a család játssza itt a központi szerepet. 25 év felett ritka az olyan nő és férfi, aki ne lenne megházasodva. És ha munkamániassal találkozik az ember, az csak külföldi lehet.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Tartani? Semmitől. Abban viszont nagyon reménykedem, hogy túlélem a következő egy évet a kocsikban.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Hát, hogy a még férjhez nem ment nők hogyan szerezhetnek európai férjet (apropó, itt az összes nő gyönyörű), Grúzia, melyik hegycsúcsot másszuk meg következő hétvégén, hol lehet venni porcukrot.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Oroszul vagy kazahul? Fogalmam sincs. De valószínűleg a Függetlenség Napjának alkalmából tartott Nazarbajev-beszéd részletei. (Az itteni legnagyobb nemzeti ünnep, ami épp most volt).

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Családlátogatás. Hegymászás. Főzőcskézés otthon a barátokkal.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Nagyon kevés. A legjobb talán felmenni a város kozepén levő domb tetejére, ahol lehet bobozni, a Beatles szoboregyüttessel fényképeszkedni, miniállatkertet nézni és célba lőni, valamint falat mászni. Vagy elmenni az egyik parkba és venni a helyi árusoktól ploffot (rizses húst), megenni az egyik padon, majd fogócskázni a szökőkútban.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Hát, ezt majd döntsék el ők.

<