350. Vojáki-Nagy Andrea - Oberschleißheim, Németország

Vágólapra másolva!
Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Vojáki-Nagy Andrea mesél a németországi  Oberschleißheimről.
Vágólapra másolva!

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Kamaszkorom óta vágyódtam Németországba, csak egy évre kimenni, kipróbálni az ottani életet, jobban megtanulni a nyelvet. Otthon pár évig kórházban dolgoztam ápolónőként, majd különböző cégeknél ügyintézőként, de sehol sem találtam a helyem, és a gondolat mindig ott motoszkált, hogy ki akarom próbálni a külföldi életet. Újsághirdetésre jelentkeztem ápolónőnek otthoni idősápolásra. Bonyodalmas körülmények között kezdődött el németországi életem. Most, 2008-ban hat éve élek egy München melletti 10 000 fős kisvárosban, Oberschleißheimban. Azóta is ápolónőként dolgozom.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
München Bajorországa fővárosa, és a németek szerint az ország legdrágább városa. A bajorok kedves, szívélyes, vendégszerető, jó kedélyű emberek. Münchent maguk a nagy faluként emlegetik. Régebben nem építhettek négyemeletesnél magasabb házat, hogy ezzel őrizzék meg a nem tipikus nagyvárosi jellegét. A város tele van gyönyörű épületekkel, itt nem hullik a házak homlokzatáról a vakolat, minden úgy néz ki, mintha tegnap renoválták volna. Rengeteg, nagy területű zöld park van a városon belül, ahova meglepő módon rengeteg nem városi állat is beköltözött: mókusokkal és mezei nyulakkal egy zebránál állva, akár a város közepén is találkozhatunk. A tömegközlekedés magasan felülmúlja a budapestit, az autós közlekedés pedig hihetetlenül kulturált módon zajlik. München biciklis város is. Az itt élő embereknél tabu a magánéletről való fecsegés, ezért kissé felületesebbek az emberi kapcsolatok, mint nálunk otthon.

Jobb itt, mert valahogy nyugalom árad a környezetemből. Az emberek nem löknek fel az utcán, nem káromkodnak, nem őrjöngenék politikai dolgok miatt, minden berögzött szokások, szabályok szerint zajlik, és ez biztonságérzetet ad. Kellemes érzés, hogy egy nagyváros közepén is a zöld természet vesz körül, és az itt élő emberek alapból becsülik és gondozzák a környezetüket. Az eladó minden nap mosolyogva kíván egy további szép napot. A boltokban nem sündörögnek mögötted biztonsági őrök, nem tartanak élből tolvajnak, nem lopják el az autód, ha egy éjjel az utcán nyitva felejted. Magas szintű a közbiztonság.

Viszont nehéz mély, igazi barátságot felépíteni. Néha túlzók a szabályok, néha úgy érzem, túlságosan mélyen belenyúlnak a szabályok az életünkbe.

Mi hiányzik Magyarországról?
A családom, a barátaim, a finom sütik (itt nincsenek jó sütik), a csalamádé, a meggy és más tipikus magyar élelmiszer-ipari termékek, a plazák, ahol egy vasárnapon át is lehet nézelődni, enni, szórakozni, itt vasárnap nem tarthatnak nyitva az üzletek.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
A közeli hegyek, a természettel való ilyen közeli együttélés (bicikliutak, erdők a város szélén, kristálytiszta vizű bányatavak a város körül, ahol fürdeni lehet), a pékségek finom kenyerei, maga a város hangulata, az hogy egy évben két-háromszor is utazhatok külföldre, míg otthon egy egyhetes buszos útra is alig futná.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Egyértelműen jobb az életszínvonal, mint Magyarországon, bár itt is akad sok szegény ember. A nagy átlag ugyanolyan életet él, mint bárhol máshol, dolgozik, küzd a családért, autóért, lakásért, fennmaradásért. Tévhit volt (nekem), hogy itt igazán gazdag emberek élnek (persze olyanok is vannak). Jobbak a fizetések, mint otthon, de a napi életünkben szükséges árucikkek árai is magasabbak, egy kiló kenyér (fajtája szerint) 2-6 euró (524-1572 forint) között mozog! Egekbe szökő árai vannak a bérlakásoknak, mégis mindenki bérel. Az emberek nyugodtabbnak tűnnek, mint otthon, de nem mondanám, hogy kiegyensúlyozottabbak, vagy boldogabbak, nekik is megvannak a mindennapi munkahelyi, családi és egyéb gondjaik.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
Egy kávé ára 1-4 euróig (262-1048 forint) terjed az ára, attól függően, hogy hol fogyasztod. A parkolás a belvárosban brutális, 12 perc 0,5 euró (131 forint)! A centrumon kívül sok helyen ingyenes. Mélygarázsokban általában 1-2 euró (262-524 forint) egy óra. Buszjegyből ezerféle létezik, attól függ, mekkora távolságot teszel meg. Legolcsóbb négy megállóra 1 euró (262 forint), hosszabb távra lehet akár 5 euró (1310 forint) is, átszállásokat is beleértve. A legolcsóbb mozijegy 5 euró (1310 forint), a belvárosban 7-10 euróért (1834-2620 forint) is van. Egy sör általában korsónként 2,20 eurónál (576 forint) kezdődik, az Oktoberfesten egy 1 literes korsó 8 euró (2096 forint)!

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás bérlete a belvárosban?
Négyzetméterár átlagban a városban 11-12 euró (2882-3144 forint) hidegen, ami azt jelenti, hogy abban nincs benne a meleg víz, áram, fűtés stb. Magyarul a rezsi, ami még szintén havi 300 euró (78 600 forint) körül jön ki, de a belvárosban akár duplája is lehet. Egyedülálló ember egy átlagos fizetésből (1000 euró (262 000 forint) körül számít átlagosnak) nem képes kétszobás lakást fenntartani.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Mi ketten vagyunk, minden költséget felesben állunk, és rettentően spórolunk, kizárólag olcsó élelmiszer-üzletekben vásárolunk, és nem költünk extrákra. Én a fizetésem felét félre tudom tenni egy hónapban, és a mellékállásommal keresett teljes összeget. Évekig spóroltunk saját lakásra, most arra kell spórolni, hogy tudjuk fizetni ennek részleteit. Egyébként az utazás a nagy szenvedélyünk, minden pénzt, amit ezen felül összespórolunk, utazásokra adjuk ki.

Te jobb körülmények között élsz, mint itthon tudnál?
Igen, de ebben szerepet játszik az is, hogy élettársammal roppantul spórolós típusúak vagyunk, soha sincs semmilyen fölösleges kiadásunk, mindkettőnknek átlagos fizetése van, de ketten ebből jó létkörülményeket tudunk megteremteni.

Amit ott csinálsz, azt csinálhatnád itthon is?
Amennyiben a munkára vonatkozik a kérdés: igen. Sok minden mást nem. Nem tudnám fenntartani ezt a lakást, amiben most élünk, nem tudnék évente háromszor elutazni a tengerhez, és összességében nem élnék anyagilag gondtalanul.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Nem. Már 11 évvel ezelőtt elfordultam a szakmámtól, soha többet nem akartam ápolónőként dolgozni. Mielőtt kijöttem, külkereskedelmi ügyintéző voltam. Itt esélyem sincs más munkára, iskola elvégzése nélkül, esetleg felszolgálóként vagy eladóként tudnék még dolgozni, sokkal kevesebb pénzért, mint amennyit ápolónőként keresek. Az ápolónői végzettségemet sem ismerik el, itt csak segédápoló lehetek, míg szerintem a mi iskolánk sokkal magasabb szintű volt, mint az itteni, végzett ápolóké. Viszont az ápolónőt itt nagyon megbecsülik, nem egy utolsó, lesüllyedt munkás, mint otthon, hanem magasan megbecsült, értékes munkaerő. Ennek ellenére fizetése az itteni viszonyokhoz képest majdnem átlagon aluli.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Nincs mitől tartanom, és abban reménykedem, hogy egyszer még élhetek otthon is, jobb, nyugodtabb körülmények között.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
A pénzügyi válság.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Újabb verekedés a metrónál a Marienplatzon, Veronica Ferres válik, emelkedő lakásbérek.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Futás, nordic walking, biciklizés, hegyi túrák, nyáron grillezés a bányatavaknál.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Nem tudom, sosem jártam szórakozni.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Igen, kívánnám, mert itt jobb életük lenne, mint otthon. Másrészről sosem tudnám elképzelni, hogy a gyerekem nem magyar állampolgár lenne, nem biztos, hogy Magyarországot a hazájának tudná tekinteni, nem biztos, hogy el tudná, el akarná sajátítani a magyar nyelvet, ez nekem nagyon fájna.

<