354. Tóth Ildikó - Lillesand, Norvégia

Vágólapra másolva!
Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Tóth Ildikó válaszol a norvégiai Lillesandból.
Vágólapra másolva!

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
2000-ben jöttem Norvégiába, miután Magyarországon megismerkedtem későbbi férjemmel, aki norvég. Bár egyetemi diplomám és magyarországi gyakorlatom is van szakmámban, állandó munkát csak idén, nyolc év után kaptam. Munkám meg sem közelíti azt a szintet, amit otthon, Magyarországon végezhetnék végzettségemnek és tapasztalatomnak megfelelően. Norvégiában, mint sok helyen Európában, a külföldiek csak bizonyos szakmákban keresettek: mérnökök a nyelvismeret nélkül is találnak munkalehetőséget az olajtermeléssel kapcsolatban álló cégeknél. Orvosoknak már a nyelvet is ismerniük kell, de számukra is van itt lehetőség. Tudni való, hogy az útépítéseken, építkezéseken is dolgoznak magyarok, de ők általában ideiglenesen vannak itt.

A gazdasági kihívások itt is éreztetik a hatásukat, s valószínűleg sok vendégmunkás haza kell, hogy térjen, mert most sok norvég képzett munkaerő is felszabadul. Ezenkívül, különösen a nőknek, meg kell elégedniük a bolti kisegítő, az óvodai kisegítő, gondozói állásokkal (kórház vagy szociális otthon). De a norvég nyelvet beszélni kell!

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Norvégia valóban csodálatos természeti adottságokkal rendelkezik, bár néhányan zordnak találhatják. Aki itt él, jobb, ha ismeri a réteges öltözködés csínját-bínját. A városok nem olyan szépek, mint az európaiak. Tudni kell, hogy Norvégia nagyon szegény ország volt az olaj felfedezése előtt, s így városai nem rendelkeznek pompás építészeti remekművekkel. Természetesen vannak szép faépületeik, templomaik, melyek ugyancsak egzotikusak számunkra. A város, ahol élek, egy emberléptékű kis turistaváros Dél-Norvégiában, Kristiansandtól nem messze. Egyik ország sem jobb vagy rosszabb a másiknál, csak különbözőek.

Mi hiányzik Magyarországról?
Leginkább a családom. Ezt soha nem lehet megszokni! A hiányt. Azonkívül a jó minőségű élelmiszerek nagyon hiányoznak. Bár a tejtermékek fantasztikusak itt Norvégiában, a zöldség, gyümölcs azonban nem sok napot lát, mielőtt megjelenik a boltokban, s az áruk három-négyszerese az európainak. A hús kilója 150-250 norvég korona (4350-7250 forint) is lehet. Hiányzik, hogy otthon egy átlagos család is beülhet egy cukrászdába, s nem megy rá 400-500 norvég korona (11 600-14 500 forint) egy-egy sütire, kávéra és üdítőre. Hiányzik, hogy nem mehetek színházba, mint otthon, vagy moziba. Hiányzik a fodrász - itt egy melír, mosás, vágás minimum 1000 korona (29 000 forint) egy nőnek. A kozmetikusról nem is beszélve. Háromgyerekes családként nem sok fizetendő szabadidős foglalkozást végzünk, annak ellenére, hogy a férjemnek köszönhetően átlagos anyagiakkal rendelkezünk.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
A férjem, a hal, a tél talán.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva?
Itt a szakemberek is jól keresnek, a szolgáltatások ezért nagyon drágák. A villanyszerelő egy óráért akár 600-700 koronát (17 400-20 300 forint) is elkér. Egy 15 perces masszázs 200 korona (5800 forint). Egy kémény kerámiabetétezése 25-30 000 korona (725 000-870 000 forint). Az átlagfizetés a statisztikai hivatal adatai alapján kb. 20 000 norvég korona nettó (580 000 forint). Egy kiló kenyér 30-50 korona (870-1450 forint). 1 kg krumpli 25 korona (725 forint). Az óvoda átlag 2 500 korona (72 500 forint), ha egyáltalán bejut az ember gyermeke. Nagycsaládos kategória és kedvezmény nincs. A családi pótlék az átlagkereset maximum 5 százaléka. Se óvodában, se iskolában nincs főtt étel, reggelit vinni kell az oviba, tízórai és gyümölcs van. A gyerekeknek nem törlik az orrát, s a norvégok zöme szívja az orrát, ahelyett, hogy fújná. Rendkívül idegesítő. Sok iskolaépület penészes, légúti megbetegedéseket okoz sok gyereknél az iskolák benti klímája. A falusi iskola tornatermét nem fűtik fel, mert nincs az önkormányzatnak pénze. A napköziben nem csinálnak leckét, az iskola színvonalát a nemzetközi tesztek mutatják. Norvégia 46. volt a 60-ból. Van olyan öregek otthona, ahol csak szombatonként és csak 2 dl gyümölcslevet kapnak a bentlakók. Itt is halnak meg betegek a szép kórházak folyosóin, mert nincs hely a kórtermekben. Ugyanakkor a börtönökben sztrájkolnak a rabok, ha két személyt akarnak egy cellába elhelyezni. Egy-egy szakvizsgálatra néha három-kilenc hónapot is kell várni. A vizitdíj kb. 250 korona (7250 forint). A fizioterápiás kezelés minimum 200 korona (5800 forint). Egy fogtömés 2500 korona (72 500 forint). Egy fogkorona 10 000 korona (290 000 forint). Itt is sokan járnak busszal, adózott fizetésük jó néhány százaléka megy kölcsön-visszatérítésre. A nagyszülők sokkal kevesebbet vigyáznak az unokáikra és inkább utazgatnak a pénzükből, mint segítenék gyerekeiket. Sok kisgyerekes család vezet öreg, lerobbant autót. Az autóárak itt a kétszerese az európai áraknak, az elektromos áram ára 3-400 százaléka az öt évvel ezelőttinek.

Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
A norvégok alapjában véve kedves, puritán emberek. Érdeklődők, de szkeptikusak is. Nem sokat tudnak a világról azon kívül, amit a médiában látnak, hallanak. Azzal, hogy sok fiatal egy-egy szemeszterre külföldre utazik, vagy ott tanul, talán a későbbi generációk többet tudnak majd más népekről. Általánosítanak, sokszor például kelet-európaiakról hallani a hírekben. Nem tesznek nagyon különbséget a lengyel, bolgár, magyar, román között. Sajnos ide is először a koldusok, prostituáltak jönnek, így kialakulnak sztereotípiák.

A szabadidejüket sokan a szabadban töltik, mint mi is - az még nem kerül egyelőre semmibe. Hogy kiegyensúlyozottak-e? Itt is vannak, akik depresszióban szenvednek, sok gyermeket hiperaktívnak diagnosztizálnak, holott csak unatkoznak, mert nincs olyan sok szabadidős szervezett foglalkozás, mint pl. Magyarországon. Itt is több mint 50 százalék a válások száma. Sok a te gyereked, én gyerekem, mi gyerekünk család. A drog itt is probléma. Nem ritka, hogy alsó tagozatos gyerekeket is megkörnyékeznek a drogkereskedők. A diszkóbalesetek sem ritkák. Itt is sztrájkolnak a rendőrök az alacsony fizetés miatt. Itt is vannak ideges főnökök és link alkalmazottak. Az emberek itt is sírnak és nevetnek és szeretnek és utálnak, mint mindenki más a Földön. De alapjában véve pozitívak, kicsit talán naivak is.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, egy buszjegy, egy mozijegy, egy sör, egy kávé?
Egy óra parkolás 15-20 korona (435-580 forint). A buszjegy az utazás távolságától függ 27-35 korona (783-1015 forint) a városon belül. Mozijegy 80-100 korona (2320-2900 forint). Egy sör 60 korona (1740 forint), egy doboz cigi is. A kávé 25-50 korona (725-1450 forint).

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
10-13 000 korona (290 000-377 000 forint). Oslóban egy 40 négyzetméteres lakás eladási ára 1,5-2 millió korona (43,5-58 millió forint). A kisvárosban, ahol élek egy átlagos családi ház ára 2 millió korona (58 millió forint), de vannak házak 5 millió koronaért (145 millió forint). Egy átlagos kölcsön havi törlesztése 10 000 korona (290 000 forint). Itt is minden fiatal kölcsönt vesz fel házra, mert itt a szülők nem támogatják a gyerekeiket úgy, mint esetleg Magyarországon.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra, mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Mivel három gyerekünk van, nem sokat költök-költünk magunkra. Félretenni nem tudunk.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Gyerekeimmel kapcsolatban igen. Munkával kapcsolatban sajnos nem, de nem adom fel.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
A bankszféra problémái itt is éreztetik a hatásukat. Sok a bizonytalanság a munkaerőpiacon, inkasszóeljárások folynak azok ellen, akik nem tudnak fizetni, vállalkozások mennek csődbe. Nagy különbség, hogy itt az emberek nem a politikai beállítottság alapján ítélik meg egymást. Nem mocskolódnak, a megegyezésre törekszenek. Más a választási, politikai kultúrájuk, már azoknak, akiket érdekel a politika. Megoldásokat keresnek, és nem a problémák életben tartása a cél, hanem a konstruktív előrehaladás. Nem nagyon irigyek egymásra. A "ha megdöglött a lovam, dögöljön meg a szomszédé is" nem jellemző. Segítenek, ha tudnak. Szeretnek jókat enni, együtt nevetni, mint bárki más.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
A másság nem elfogadásától és egymás létének nem tiszteletben tartásától tartok. Abban reménykedem, hogy az emberek egyszer megtanulják a tiszteletteljes, másra odafigyelésen alapuló, nem ítélkező, egészséges kommunikációt és együttélést, mind mikro-, mind makrokörnyezetben.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
A politikusok itt is politikusok, s a sztárok, illetve a királyi család mindig gondoskodik valami botrányról. Amúgy az amerikai választások eredményéhez fűzött remények és a banki válság is témák.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Nemrég az volt, hogy két magyar állampolgár kiskorú prostituáltakat hozott Kristiansandba magánrepülővel, ma egy benzinkúti rablás és a növekvő munkanélküliség van a palettán.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Mivel a tengerhez közel vagyunk, a hajózás, télen a síelés, a természetjárás, biciklizés, foci és kézilabda.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
A városban sok az étterem, diszkó, bárok. Mozi, néha koncertek.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Azt kívánom, hogy legyen erőm-erőnk megteremteni számukra, hogy egészséges, szeretetteljes családban nevelkedhessenek! Azt, hogy megtalálják az életben azokat a területeket - legyen az munka, szabadidő, szociális vonatkozás - ahol sikert élhetnek meg és értékesnek érezhetik magukat. Szeretném, ha magabiztos, erős és szeretetteljes, segítőkész emberek lennének, akik tudnak adni, kapni és tiszta szívből nevetni. Úgy gondolom, hogy mind Magyarországon, mind Norvégiában sok-sok energia és szeretet kell ehhez. Ami azonban számomra a legfontosabb, az a célhoz vezető út megélése, a mindennapok kis boldogságpillanatai, azok szeretteinkkel való megosztása.

<