Lombikprogram: meddő szingliknek már igen

Megszűnt az a törvényi korlátozás július 1-től, amely a lombikprogramban való részvételt csak házas- vagy élettársi kapcsolatban élő nőknek engedte meg.

Már az egyedülállók is alávethetik magukat az eljárásnak - de csak akkor, ha bizonyítottan meddők (vagy a párjuk az). Ez nem az egyetlen anomália: akik kifutottak az időből, azoknak fizetniük kell.

"Már megbeszéltem az orvosommal: ír nekem egy papírt, hogy minden vizsgálat szerint meddő vagyok" - mondta név nélkül egy leszbikus párkapcsolatban élő, egyébként teljesen egészséges, 28 éves lány a minap arra a kérdésre, hogy ők vajon, a barátnőjével miként tudnak majd részt venni az úgynevezett "asszisztált reprodukciós eljárásban" - így például a lombikbébi-programban. Ők ősszel akarnak majd gyereket, és ehhez az egyetlen út az, ha hamis papírokkal bizonyítják: egészségileg képtelenek a gyerekvállalásra.

Eddig azonban a helyzet még cifrább volt: ha valaki július 1 előtt akart gyereket mesterséges megtermékenyítéssel, és ne adj' isten, nem élt "hivatalos viszonyban" valakivel, akkor az egyetlen megoldásnak az tűnt, ha "behazudta" a hatóságoknak, hogy van egy házas- vagy élettársi kapcsolata.

Az akadály tehát gyakorlatilag elhárult, amely mindeddig kizárta az egyedülálló nőket a lombikbébi-programban való részvételtől (a törvény 2006. július 1-jétől érvényes, ám egy, a napokban aláírásra váró, egészségügyi miniszteri rendelet helyezi hatályba, amely a gyakorlati megvalósításról szól).

A rendelet módosítja az 1997. évi CLIV. (egészségügyi) törvény IX., az emberi reprodukcióra irányuló, különleges eljárásokról szóló fejezetét, amely kimondta, hogy "az csakis házastársi vagy élettársi kötelékben élő személyeknél végezhető el, amennyiben bármely félnél fennálló egészségi ok miatt a kapcsolatból természetes úton, nagy valószínűséggel egészséges gyermek nem származhat". Az egészséges szinglik azonban még mindig nem vehetnek részt a programban, csakis a meddők.

Az élet július 1-je előtt

A korábbi szabályozás nehéz helyzetbe hozta azokat a nőket, akik valamilyen oknál fogva pár nélkül éltek, és végleg elvette a meddő egyedülálló nők esélyét, hogy valaha gyermeket szülhessenek. A kilátástalan helyzetet egyetlen egy módon lehetett megváltoztatni, ha valaki produkált papíron egy párkapcsolatot. Ezzel a testileg és lelkileg is különösen fájdalmas eljárást egyedül vállalta és mindemellett még a törvényt is kénytelen volt kijátszani. Mindez persze nem garantálta, hogy a tortúra következményeként, valóban képes lesz megtermékenyülni.

Pár évvel ezelőtt néhány, az ily módon csalásra kényszerített nő a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) civil szervezethez és médiumokhoz fordult, hogy nyilvánosságra hozza elkeserítő harcát és annak eredményét.

Többek között, Kiss Marianna történetéről is beszámolt a Magyar Narancs (Meddő próbálkozások - Egyedülálló terméketlen nők gyermekvállalása, 2005. július 21.), akinek, bár az ikerterhessége nem tartott sokáig, azt követően létrehozta a Lombikprogramban Résztvevőkért Alapítványt (LORA), amelynek keretei között küzdött azért, hogy másoknak ne csupán a csalás és törvényszegés, illetve a gyermektelenség közötti választás lehetősége maradjon. Akkoriban sok olyan nyilatkozat látott napvilágot a politikusok részéről, miszerint a törvényt azért nem lehet kiterjeszteni az egyedülállókra is, mert akkor "eredendően csonka családok jöhetnének létre, ami nem lehet cél egy társadalomban".

A kezdeményezők viszont felhívták a figyelmet arra is, hogy Magyarországon rengeteg a válás és nagyon sok természetes úton fogant gyermek él egy szülővel, így az effajta különbségtétel korántsem indokolt. A próbálkozások nem voltak hiábavalók, a civil szervezetek és az önkéntesek hangja eljutott a törvénykezőkig, akik elismerték: a törvény diszkriminálja az egyedülálló, meddő nőket, ha kizárja őket az eljárásból.

2005 decemberében a parlament elé került, és az országgyűlési képviselők 185 igen, 137 nem, egy tartózkodás mellett megszavazták azt a módosító javaslatot, amelynek értelmében, nem csak házastársi vagy igazolt élettársi kapcsolatban élő nők vehetnek részt mesterséges megtermékenyítési eljárásban, hanem egyedülállók is. Így az egészségügyi törvény IX. fejezetének 167. §-ának 4. bekezdése úgy módosult, hogy "egyedülálló nő esetében a reprodukciós eljárás akkor végezhető el, amennyiben a nő életkora vagy egészségi állapota (meddőség) következtében gyermeket természetes úton nagy valószínűséggel nem vállalhat".

Lombikprogram: meddő szingliknek már igen

Bár azt minden érintett szervezet elismeri, hogy a törvénymódosítás egy fontos lépés, a részletekről továbbra is folyik a vita.

A törvény például nem állapít meg sem felső, sem alsó korhatárt, mert a menopauza beállása egyénenként változó lehet, és a rendelkezők az orvosok szakmai elbírálására bízzák, hogy mikor vehet valaki részt a programban. "A miniszteri rendelet tartalmazza majd, hogy az eljárás megkezdéséhez legalább két, egymástól független, a meddőség tényének és okának megállapításhoz szükséges, orvosi vizsgálatokon alapuló szakorvosi vélemény is szükséges" - mondta Huszár András, az Egészségügyi Minisztérium (EM) főosztályvezetője.

Szerinte a meddőséget, mint betegséget kell kezelni, ezért az olyan egyedülálló, biztosított nőknek, akiknél bizonyítható, hogy meddők, az eljárás ingyenes. Azoknak viszont, akik vélhetően a koruk miatt már nem képesek természetes úton teherbe esni - viszont nem áll fenn náluk olyan egészségi ok, ami miatt a meddőség megállapítható lenne -, fizetniük kell a programért.

A javaslat egyik beterjesztője, Mézes Éva SZDSZ-es képviselő elmondta, hogy a törvény előkészítése során többféle megoldást is megvizsgáltak. Szóba jött, hogy a programot mindenkire terjesszék ki, de - mint mondta - "az egészségügyi bizottságban és a parlamentben nem csak liberális politikusok ülnek, így a most hatályba lépő verzió volt az egyetlen, amelyet meg lehetett szavaztatni".

A képviselőnő úgy gondolja: óriási előrelépés a törvénymódosítás, de arról szerinte is lehetne vitatkozni, hogy a koruknál fogva meddő nőknek, miért kell az eljárásért fizetniük. "Nem mondom, hogy a program mindenki számára legyen ingyenes - azt nem bírná az egészségkassza -, de megoldható lenne, hogy mindenki fizessen egy alacsonyabb összeget. Az viszont, hogy a különféle korcsoportokat megkülönböztetjük, elfogadhatatlan" - mondta. - "Ha valakinek 40 éves korára úgy alakult az élete, hogy még nincs gyermeke, éppen akkora probléma, mint ha valaki 22 évesen, egy művi vetélés miatt lesz meddő. Itt emberéletekről van szó, amelyek között nem szabadna különbséget tenni" - tette hozzá határozottan.

Mézes Éva is tisztában van azzal, hogy azok, akiknek a törvény jelenleg nem engedi a lombikbébi-programot és nincs más választásuk, megtalálják majd a kiskapukat, de bízik abban, hogy az új szabályozás legalább átmenetileg megfelelő lesz. "Érdemes lesz megfigyelni, hogy működik a dolog, aztán lehet majd a határokat újra feszegetni" - mondta a politikus.

A Társaság a Szabadságjogokért üdvözli, hogy az általa is támogatott, 2005 decemberi törvénymódosítás részletszabályai megszülettek, megnyitva a lehetőséget az egyedülálló meddő nők előtt is a gyermekvállalásra, de nem ért egyet a két csoport közti finanszírozási különbségtételben. " Ha valaki a koránál fogva nem képes természetes úton teherbe esni, az ugyanúgy egy egészségügyi ok, csak nem valamiféle vírus vagy műtéti szövődmény okozza, hanem az előrehaladott kor, a szervezet változása. Mindkettőnek biológiai oka van, ezért egyáltalán nem tartjuk indokoltnak, hogy fizetni kelljen érte" - mondja Csernus Eszter, a TASZ ügyvivője.

Szerinte az is további kérdéseket vet fel, hogy a menopauzához közel álló nőknek, mikor engedik meg az eljárást. A lombikprogramban a pároknak is öt próbálkozást finanszíroz az egészségpénztár, mert egyáltalán nem biztos, hogy mindjárt az elején sikeres a beavatkozás. "Kérdés, hogy egy biológiailag meddővé váló nőnek, mikor ítélik meg a lombikprogramot, amikor már csak egy lehetőségre maradt ideje, vagy amikor még többre. A menopauza beálltát ugyanis nem lehet előre megjósolni."- érvel Csernus Eszter.

A TASZ szerint az lenne kívánatos, ha a törvény kortól és fogamzó képességtől függetlenül, mindenkinek lehetővé tenné az eljárást és esetleg egészséges nő esetében bizonyos kor alatt fizetni kellene érte. "Így nem csak akkor kezdhetnének el próbálkozni, amikor már kicsi a siker esélye és akár több gyermeket is vállalhatna. Ellenkező esetben félő, hogy marad a csalás, akár hamis élettárs, akár hamis meddőségi papír kajtatásával. Bár a nemi identitás szerinti diszkrimináció nem tartozik azok közé a témák közé, amivel a TASZ hivatott foglalkozni" - nyilatkozza Csernus Eszter, "de álláspontunk szerint az, hogy valaki mit csinál a hálószobájában, senkire nem tartozik és nem befolyásolja, hogy milyen szülő lesz.

Az az orvos, aki bár részt vett a rendelettervezet kidolgozásában, A TASZ által kifogásoltakkal kapcsolatban még nem nyilatkozott, mert a rendelet csak a napokban lép életbe, így "nincsenek egyelőre tapasztalatai".

A TASZ egyik ügyfele - aki annak idején, szintén kénytelen volt csalással igénybe venni a lombikprogramot, s ennek köszönhetően ma kétéves ikrei vannak -, ugyanazt gondolja, mint a civil szervezet: mindenki számára legyen adott az eljárásban való részvétel lehetősége, minden meddő nőnek legyen támogatott, minden egészséges nőnek pedig fizetős a program. (A gyermekei érdekében nem adta a nevét a nyilatkozatához.)

Nem vitatja, hogy a törvénymódosítás előrelépés, de szerinte egy "nem jól megkötött kompromisszum", hiszen még mindig zárva a lehetőség azon egyedülálló nők előtt, akik ugyan egészségesek, de valamiért nincs párjuk, illetve akik leszbikus párkapcsolatban élnek, és gyermeket szeretnének. A törvény szerinte még mindig diszkriminatív, és fennáll annak a lehetősége, hogy sok nő megpróbálja magát papíron "meddővé tétetni", hogy igénybe vehesse az eljárást. A saját tapasztalatából úgy látja: "az egyik legsúlyosabb lelki teher, ha egy nő meddőnek tudja magát", így, szerinte "elfogadhatatlan, hogy a törvény miatt a nők majd ezt a lehetőséget kezdjék hajkurászni".

A megkérdezettek közül Kiss Marianna, a LORA létrehozója az egyetlen, aki nem gondolja, hogy a lombikbébi programot mindenki számára elérhetővé kéne tenni. Szerinte a törvénymódosítás jelentős eredmény az egyedülálló meddő nők tekintetében. Marianna úgy látja: pozitív, hogy az állam ellátja azokat, akik betegek, tehát meddők, de egyetért azzal, hogy azokkal szemben, akiknek nincs egészségügyi problémájuk, nincs ellátási kötelessége, "még akkor sem, ha az illető pár nélkül éli az életét". "Az egyedülállóság nem egészségi állapot kérdése" - állította.

Szerinte azzal sincs baj, hogy a korból éppen kicsúszó nők fizessenek a programban való részvételért. Úgy véli, "ha valaki nem beteg, akkor térítse magának a költségeket, hiszen ezen az alapon más egészséges embernek is kötelező egészségbiztosítási, például plasztikai szolgáltatásokat kellene nyújtani, ami előbb-utóbb gazdasági összeomláshoz vezetne".

Úgy véli, nem lenne helyes, ha "a húszéves, egészséges emberek gondolnának egyet, és igénybe vehetnék a programot", mert "nem biztos, hogy abban a korban az ember meg tud hozni egy ilyen felelősségteljes döntést. Nem feltétlenül rendelkezik olyan egzisztenciával, ami elegendő egy gyermek felneveléséhez". Hozzátette: "Senki ne gondolja, hogy ez egy egyszerű, fájdalommentes, szövődménymentes beavatkozás. Óriási hormondózisokkal bombázzák a szervezetet, és ez iszonyatos tortúra. Egészséges nő ne tegye ki magát ennek, csak azért, mert pillanatnyilag egyedülálló. Nem szabad ezt megengedni" - állította határozottan.

Kis hamis

A törvényt illetően tehát több kérdés is felmerül. A szabályozás még mindig diszkriminatív azokkal szemben, akik egyedülállóak, nem meddők, de valamilyen okból nem akarnak "hagyományos" párkapcsolatban élni - például leszbikusok. A törvény szerint azoknak is fizetniük kell az eljárásért, akik "túl idősnek" bizonyultak az orvosok szerint a gyerekvállalásra. Akárhogy is nézzük, még mindig van egy réteg, akiknek nem adatik meg a mesterséges megtermékenyítés lehetősége.

Az EM főosztályvezetője tisztában van azzal, hogy e rétegnek a számára még mindig a törvény kikerülése a járható út a saját gyermek vállalása felé, de azt mondja: "ezekre a helyzetekre nem tudtak megoldást találni". "Az egyedülálló nők esetében nem vizsgáljuk a nemi identitást, így világos, hogy a leszbikusok nyilvánvalóan ellenkező nemű élettársat jelölnek majd meg a beadványukon" - mondta.

Hatfaludy Judit, a Labrisz Leszbikus Egyesület szóvivője ezzel teljesen egyetért. "Az alaptörvény már azzal diszkriminál, hogy kimondja, ellentétes neműnek kell lennie az élettársnak, a módosító javaslatnál pedig megint nem foglalkoztak velünk. Számunkra nem marad más hátra, mint a kerülőút: aki szeretne gyereket, mindent megtesz azért. Ha kell, a törvényt is kijátssza. Erre egyébként már volt és van is jó néhány példa."