Forradalom, bogarasok, hangyák

Vágólapra másolva!
A kifejezetten gyenge nyárvégi merítésből három olyan könyvet találtunk, amelyet vétek lenne kihagyni: magyar írók 56-os novellái nyomán személyes viszonyt alakíthatunk ki a történelemmel, Philip K. Dick legutóbb kiadott könyve könnyed szórakozást ígér úgy, hogy közben gondolatvilágunkat is tágítja, Bernard Werber A hangyák című regénye pedig egy nem emberi társadalomba ígér felejthetetlen utazást. Ha játszik velünk, az utóbbi két könyvet meg is nyerheti!  
Vágólapra másolva!

1956 - Magyar írók novellái

Tartalom:
A Noran novellák-sorozata mindenképpen az elmúlt évek magyar könyvkiadásának egyik említésre méltó fejleménye. A már vagy negyven kötetnél járó, a század első felének valószínűleg megismételhetetlenül bőséges novellatermését tematikus rendbe szedő kötetek már éppen kezdtek kifulladni, amikor megjelent ez az 1956-os válogatás: a sorozat kilépett a Nyugat fémjelezte korszak hangulati határaiból, s így ez a kötet ebbe a fontos sorozatba is frissességet hozott.

Persze nem a sorozat sorsa a lényeg, hanem 1956. Iszonyú nehéz viszonyulni a közelmúlt történelméhez: ha valaki átélte, azért, mert személyes sorsa alakulása befolyásolja a történelmi léptékű események megítélésében, aki pedig nem volt szemtanú, annak a sok '56-os örökség-vita inkább csak elveszi a kedvét bármilyen viszonyulástól. Ez a könyv azért nagyon fontos, mert segít személyes viszonyt építeni a történelemmel. Déry Tibor, Fejes Endre, Örkény István, Ferdinandy György, Galgóczi Erzsébet, Mándy Iván, Konrád György, Kertész Imre a legnagyobb nevek a szerzők között, de ne sztárparádéként forgassuk. Nincsenek benne korszakos remekművek, nem helyettesít egy történelemkönyvet sem, viszont olyan, mint végiglapozni egy jól sikerült képekből álló fényképalbumot. Nem információkat kapunk, hanem érzéseket, és így jóval könnyebb átélni a kort, amely igazán közel áll hozzánk. Igen, ez a kötet igazi meglepetése: a folyamatosan váltakozó rácsodálkozás a közelségre és a távolságra.

Kinek ajánljuk?
Elsősorban azoknak, akik nem éltek még 1956-ban, de úgy érzik, hogy van némi elrendezetlen ügyük fejben a forradalommal. Továbbá azoknak, akik szeretnek közlekedési eszközökön, séta közben, asztalnál, parkban olvasni: a Noran-sorozat egyik nagy erénye a kézreálló, de strapabíró zsebkönyv-forma.

Weyer Balázs

Philip K. Dick: Az Alfa hold klánjai



Tartalom:
A meglehetősen terjedelmes Dick-életműben számtalan visszatérő témát találhatunk, ezek közül talán a leggyakoribb az úgynevezett objektív valóság folyamatos megkérdőjelezése - kis túlzással azt mondhatjuk, hogy Dick szinte minden regényében megpróbálkozik azzal, hogy az olvasó fejében elfogadott realitást porig rombolja. Ennek a célnak az érdekében szinte bármilyen eszközt képes bevetni: olykor a tudatmódosítók világába kalauzol minket, esetenként vallási dogmák ledöntésével kísérletezik, ám kétségtelen, hogy leginkább a különböző pszichózisok világában érzi magát otthon - lévén, hogy saját életében is számos pszichés betegség tüneteit produkálta sikeresen. Ebben a korai - Az Alfa hold klánjai valójában az egyik első könyve, mely komolyabb kritikai visszhangot keltett - regényében valóságos válogatottat toboroz a közvélemény által rendszerint csak bolondnak címkézett embertípusokból. A címben szereplő klánok tulajdonképpen egy-egy létező pszichiátriai betegség alapján szerveződtek: távol a Földtől, az Alfa holdon egy olyan társadalom éli virágkorát, melynek tagjai kivétel nélkül skizofrének, paranoiások, mániákusak, hebefrének, rögeszmés-kényszeresek, depressziósok vagy polimorfikus skizofrének. S bár földi értelemben az Alfa hold bolondjai nem élnek teljes életet, ismerve és elfogadva a többi klán betegségének tüneteit, képesek az együttélésre - természetesen problémák azért adódnak, a paranoiások például rettegve gyűlölik a mániákusakat, a depressziósokat pedig itt is nehéz tevékeny munkára bírni.

Ezzel szemben a normálisnak elfogadott földi társadalom épp arra készül, hogy elfoglalja saját kolóniáját az Alfa-rendszerben, egyszerre pedig minden a feje tetejére áll: mintha kizárólag az elmebetegnek kikiáltott szereplők gondolkodnának a józan ész szabályai szerint, és a földlakók viselkednének holdkórosként. A fordított állás egyrészt számos komikus helyzetet teremt, másrészt arra is lehetőséget ad a szerzőnek, hogy kifejtse az alapvető emberi természet és a tolerancia összeférhetetlensége miatt érzett bánatát. Bár Az Alfa hold klánjai nem sorolható Philip K. Dick remekművei közé, többi regényéhez képest szokatlanul határozott hangon emel szót az emberi másság (legyen bármilyen jellegű) elfogadásáért.

Kinek ajánljuk?
Azoknak, akik hisznek benne: egy science fiction regény legalább annyira szólhat bármiről a világon, mint egy középkori pikareszk vagy egy francia egzisztencialista mű. Dick persze számos, azóta elkoptatott motívumot jelenít meg (földön kívüli kolónia, annak inváziója, satöbbi), ugyanakkor a jellegzetes elemek segítségével ezúttal is az emberi természet legmélyéig igyekszik eljutni. Nagyrészt sikerrel.

Krich Balázs