Hová lettek az igazi férfiak?

Vágólapra másolva!
Bárcsak tudnák a nők férfiszemmel látni a világot, férfiaggyal gondolkodni néhány helyzetben! Addig, amíg erre nincs mód, inkább kérdezzünk meg egy pasit, hogy ő hogyan látja helyzetünket.
Vágólapra másolva!

Szia Pasi!

Mondd csak, te miért vagy ilyen empatikus a nőkkel? Miért érzel együtt velük? Hogy-hogy nem vagy olyan, mint az a sok önző pasi, aki csak magát szereti, és nem tartja többre a nőt, mint egy rongyot és közben váltogatja őket, mint más az alsóneműt? Aki megcsal, aki csak egy dolgot akar mindig, és aki kétségbe vonja az értelmi képességeit egy nőnek? Ha buta, akkor azért utálja, mert szerinte egy nő csak ostoba lehet, ha meg túl okos, akkor meg az a baj, mert hogy egy nő ne akarjon jobb lenni egy pasinál, mert az olyan ciki, és mit "ugrál"???

Ne értsd félre, én nem tartok minden pasit "szörnyetegnek", sőt, igyekszem meggyőzni magamat arról, hogy vannak normális, épeszű emberek is köztük, csak néha olyan nehéz. Néha csodálom, hogy nem merít ki ez a sok ügy, amit meg kell oldanod...

Amúgy olvastam azt a szkeptikus levelet is, kissé én is meg voltam döbbenve, hogy valaki megkérdőjelezte a nemedet! Én biztos voltam benne, hogy te férfi vagy. Egyrészt annyira bele tudod élni magad azoknak a pasiknak a helyébe, akikről szó van a levelekben, másrészt olyan dolgokat tudsz, amiket semelyik nő nem tudna...

Egyszer azt írtad magadról, hogy "gyengéden kőkemény" vagy... Az milyen? :-) Ha szükséges, tényleg kemény is tudsz lenni és határozott? Azt hogy csinálod? Mert én azt látom magam körül, hogy a legtöbb pasi, akit ismerek, az egyáltalán nem rendelkezik azokkal a "férfias" tulajdonságokkal, amelyek egy normális társadalomban elfogadottak, csupa nyámnyila, szerencsétlen, gyáva, tutyi-mutyi alakot látok magam körül. Olyanok, akik csak állnak, mint a szerencsétlen, amikor tenni is kéne valamit... Hova lettek az igazi férfiak?

Én se tudom, mi az oka a szerepcserének, de egyre ritkább manapság a férfias férfi. Írtad azt is, hogy egy nőnek nőiesnek kell lennie egy férfi mellett, hogy az férfinak érezhesse magát... Én azért próbálok kemény lenni néha (pedig nehéz nekem, én sehogy se vagyok olyan alkat, ellenkezőleg, nagyon gyengéd és simulékony vagyok), mert muszáj önállóvá válnom, és valahogy megvédenem magam a szemét pasik ellen. Meg félek, ha nőies lennék, nem vennének komolyan. Vagy lehet egy nő úgy is határozott, meg "komolyan veendő", hogy közben nőies marad?

Vagy úgy gondolod, hogy egy "igazi" nőnek nem volna szabad keménynek és férfiasnak lennie? Akkor milyen legyek ahhoz, hogy ne nőies férfit fogjak ki, hanem tényleg olyat, aki nőnek kezelhetne? Még valami: honnan lehet tudni egy férfiről, hogy erős személyiség, bátor, határozott, és kemény?

Mert én bármilyet szeretnék, csak gyenge jellemet ne, aki nem tudja irányítani az életét, és aki kerüli az összeütközéseket. Bármit, csak azt ne. Én olyat szeretnék, aki erős jellem, tud kemény és határozott lenni, nem konfliktuskerülő, mégis érzékeny, és persze rendes. Hogy védelmező is legyen meg persze önzetlen is... Mondhatod azt is, ilyen nincs, vagy csak nagyon ritka, de létezik (szerintem).

Drága!

Egy halom kérdőmondat volt a leveledben, de átlátok ám én a szitán (pedig ezt inkább nők tudják, nem mi, pasik)! Látom, hogy bár látszólag sokat kérdezel, valójában nem is azt teszed, hanem panaszkodsz. Naná, hogy a férfiakra. Azt írod, nem általánosítasz. Ááá! Nem. Csak egy kicsit. Szinte mindig. Majd minden gondolatmenetednek az a konklúziója, hogy a pasik hülyék. Mind. Ha tétovák és gyengék, akkor azért, ha macsósan kemények, akkor azért. A gyengéd és figyelmes pasik meg azért hülyék, mert hogy egyáltalán nem léteznek. Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, én.

Tőlem várod a világegyetem, de minimum a férfilélek, no meg a saját boldogságod megoldókulcsát. Nem tudom odaadni, ugyanis nincs nálam. Nálad van. Csak meg kellene találnod azt a jó megoldást. Eddig elég rossz helyeken keresgéltél, ez biztos. Nem is tudom, merre járkálsz te, bogaram, hogy csakis utálnivaló, önző, csalárd, kihasználós, szeretetlen férfiakkal találkozol. Olyanokkal, akik báránybőrbe bújt farkasként eleinte szelídek, majd egyszer csak "hamm, bekapnak".

Abba belegondoltál-e már, hogy talán azért találkozol ilyen megtévesztős pasikkal, mert hisz te magad is ezt a megtévesztős játszmát játszod velük? Hiába nem érzed jól magad a szerepben, azért magadra erőlteted a kemény, férfias álruhát, így mutatkozol be nekik. Mondván, hogy nem vesznek majd komolyan, ha nőies leszel (de tényleg hol töltöd a napjaidat, vasöntödében? Vagy súlyemelőcsarnokban?). Később aztán lehull a lepel, ott áll a megszeppent lány, de, gyanítom, ettől az ártalmatlan kis "másnak füllentem magam, mint ami vagyok" játszmától zökken egyet a kapcsolat, és a pasik csalódottamn odébbállnak. Figyelj! Ha neked az a kényelmes, a természetes, hogy nőies legyél, akkor miért nem azt mutatod ki?

Miért erőltetsz olyasmit, ami nem is áll jól neked, és nem is annyira vonzó a férfiaknak? Légy önmagad, nő a javából, gyengéd, óvatos, aki nem fél önmagától, és nem fél a férfiaktól, de nem is tekinti őket ellenségnek. Ha így élsz, a neked való, megfelelő mértékben férfias férfi, aki nem csak megjátssza magát, hanem tényleg igazi értékekkel bíró lovag, majd szépen rádtalál a megfelelő időben és helyen. De amíg negatív gondolatokat táplálsz magadról és a férfiakról úgy együttesen, addig tényleg nem lesz rózsaszín a szerelmi életed.

Bízzál magadban, a nőiségedben, és bízzál abban, hogy léteznek (rajtam kívül is) rendes férfiak! Akik gyengéden kőkemények - és ez pontosan azt jelenti, hogy a gyengédséget igénylő pillanatokban gyengédek, a keménységet igénylőekben meg kemények, de azért az megbocsájtható, ha néha ez nem sikerül -, ugyanakkor kellőképp empatikusak a nőkkel, meg úgy általában embertársaikkal szemben, mert lakozik bennük jó sok szeretet. Akiket néha kimerítenek az "ügyek", amiket meg kell oldaniuk, de azért megoldják azokat becsülettel, mert hisz ez a hivatásuk, és akiknek persze azért feltétlenül kiváló a humoruk. Ilyen pasit kívánok neked!

Csókol, a Facér Pasi