Másnaposnak lenni jó

Amikor vasárnap délben iszonyatos fejfájásra ébredtem, már tudtam, hogy azt a második vodka-grapefruit-ot nem kellett volna meginnom. Bár lehet, hogy az elsőt sem. Elég lett volna az a két mojito is előtte. Most jöhet a detox-kúra.

A rossz hír, hogy a szokásos reggeli tejes teám két-három fejfájáscsillapítóval csak növelné az émelygésemet, a jó hír pedig, hogy itt a megfelelő alkalom, hogy egész nap kényeztessem magam, miközben mindenkinek elpanaszolhatom, mennyire szarul is vagyok ma és milyen jól voltam még tegnap. Dupla élvezet. Másnaposnak lenni jó.

Már van egy nem fogadott hívásom a barátnőmtől. Neki bezzeg az egész üveg pezsgő, meg a számtalan (dupla) bacardikóla meg se kottyant. Már önfeledten sétáltatja kutyáit a Gellért-hegyen, amikor félálomban visszahívom. Rövid történéselemzés után sorban érkeznek a telefonok a tegnap esti egyéni élménybeszámolókkal.

Volt, aki szakított a barátjával (bár reggelre kibékültek), más összetalálkozott a régivel, és olyan is, aki már annyira nem emlékszik semmire. Ki tudja, lehet, hogy így a legjobb. Én sem emlékeznék a helyében.

Mindannyian más gyorstalpaló detox-kúrára esküsznek.

Grapefruit, savanyú káposzta, fokhagyma...

A fiúk többsége persze itt is a legegyszerűbb utat választja: igyunk egész nap sört. Lehet, hogy a tüneteken enyhít, de a szájszag nem múlik el tőle. Ilyenkor még egy tucat petrezselyem elrágcsálása sem segít sokat.

Gyömbér a hányingerre, pirítós grapefruitlével reggelire, savanyú káposzta és szőlőcukor a gyomorfájásra, tyúkhúsleves fokhagymával ki tudja, mire, bableves a veseműködés javítására. És a legfontosabb: mindehhez egy jó nagy pohár bloody mary (két rész vodka, öt rész paradicsomlé, citromlé, Worchester és Tabasco-szósz, só, bors). Ha mindezt egyszerre kipróbálnám, garantált lenne a harmadnaposság is, minimum egy jó kis gyomorrontás képében.

Nincs annál rosszabb, mint amikor már az ágyban fekszem, a kislábujjamat sincs kedvem megmozdítani és rájövök, hogy elfelejtettem letisztítani az arcomat. Szinte érzem, ahogy a kosz, meg a szagok összekeverednek, eltömítik a pórusaimat és kezdenek építkezni, hogy mihamarabb kitűzzék zászlajukat az első piros dombocskára az arcomon.

A fejfájás kellemetlen, de legalább nem látszik (az eltorzult vonásoktól eltekintve), a bőr viszont ijesztően hamar megsínyli a görbe estéket. Az ilyen éjszakák - főleg szociális szempontból - elhanyagolhatatlanok. Fontos menni, ha jó kedvem van, meg akkor is, ha csak energiám. Akkor is, ha van valami jó program, meg amikor szolidarítok.