Willys Jeep - Örök győztesek

Létezik egy régi autótípus, amelyet még a laikusok is épp oly jól ismernek, mint például a bogárhátú Volkswagent, pedig utcán sosem látni belőle egyet sem. Az pedig kész csoda, ha a háborús filmek legendás terepjárójából, a Jeepből egyszerre három is összeverődik. Egy ilyen különleges találkozón jegyzetelt és fotózott Csikós Zsolt.

A négycsillagos rangjelzéssel, feltekert álcahálóval, korhű ponyvafeliratokkal ("Caution this vehicle left hand drive: vigyázat, ez az autó balkormányos"; "No signal: nincs irányjelző"; Max. speed 40 mph.: legnagyobb sebesség 64 km/h") is ellátott járműtől átlépek a Willys Jeep Klub elnökének, Berta Istvánnak az autójához. Rövid vizsgálódás után feltűnik, hogy ez nem afféle káprázatosan szép restaurálás, mint a másik kettőé, hanem egy mániákus aprólékossággal teljesen újjávarázsolt kocsi.

"Nekem talán nem volt olyan nehéz dolgom, mint klubtársaimnak, mivel az én Willysem eleve eredeti állapotában maradt meg, keveset futott, rendszeresen karbantartották. Az egyetlen apró gond: tűzoltóautó volt. A hátulját még a negyvenes években kivágták, középen létratartót építettek reá, szivattyút is beleszereltek. Az alvázszáma eredeti, 1942. júniusi, tehát korai példány, szinte biztosan részt vett a háborúban, valószínűleg a fronton is járt. 1944-ben motort cseréltek benne, az hajtja most is, s én egyenest a tűzoltószolgálatból vettem meg. Nem volt olcsó, azóta még egy vagyont ráköltöttem, de korábban már volt két Jeepem, azokat kosárból építettem össze - most végre tökéletes autót szerettem volna. Sajnos, én sem ismertem a Tibor-féle belga szálat, ezért két-háromszoros áron vettem meg mindent, Amerikából és Németországból. Közben mániámmá vált ez a korszak. Amikor meglett az első autóm, arra gondoltam, milyen eklektikus dolog farmerben, pólóban, esetleg öltönyben feszíteni egy ilyen kocsiban. Vettem hát egy eredeti amerikai katonai egyenruhát, hogy hibátlan legyen az összkép. Aztán megtetszett a dolog - kellett gyalogsági, repülős, tiszti, és még százféle egyéb egyenruha is. Ma már az amerikai hadsereg második világháborús ruházatának a 99 százaléka megvan, és akad otthon páncéltörőm, kézifegyverem, fényképezőgépem, hozzá tartozó, korabeli Kodak-filmmel, s 8 milliméteres filmfelvevőm is. Látod, az órám is a jeepesek által használt, fekete számlapos, eredeti Waltham, sőt a kocsiban is minden évjáratra stimmel. A hatvankét éves, reggelit, ebédet, vacsorát, 1942-es Nestlé csokoládét és Lucky Strike cigit tartalmazó csomaghoz ma nagyjából ezer dollárért lehet hozzájutni, a kerek dobozos gyorskaját 300 körül mérik a neten. Az egészségügyi ládában minden kötszer, eszköz, fertőtlenítő 1942-es, minden megvan a listáról, csak a morfiumos üveg üres - ami érthető. A szerszámkészlet, a kibontatlan légnyomásmérő, a hólánc, a távcső - mind-mind eredeti amerikai készletekből származik.

Berta Pista autóját magam is kipróbáltam. Hatvanöt lóerő nem nagy szám, de amit erőben nem tud, azt a motor behozza forgatónyomatékban. Az egyes fokozat csak meglöki az autót, s még meredek emelkedőn is rögtön kapcsolható a kettes, majd röviddel utána a direkt hármas. A négyhengeres motor kiskabosos hangon rötyög, a kormány egy ujjal tekerhető, pedig egészen közvetlenre áttételezték. Az ülést, sajnos, nem lehet állítani, és a hely igen kevés, de tény, hogy a Jeep kis méretei ellenére négy személy elszállít, és még a rugózása is kellemes. Terepen nem próbáltam ki, ezért sem összkerékhajtásos üzemmódban, sem felezősben nem gyűjtöttem vele tapasztalatokat - a képességeiről többet elmondott, amikor a szemem láttára egy rántással kihúzott egy hatalmas, dögnehéz, megfeneklett Dodge családi buszt a küszöbig érő sárból. Lassítani azonban alig lehet vele, noha István állítja, hogy tökéletesek a fékek. Hiába, mások a viszonyítási alapjaink: nekem harmincegynéhány éves autóim vannak, az ő gépe dupla annyi idős.

Aki be akar szállni a jeepezésbe, még mindig számíthat csodákra. A közelmúltban, például, meghalt egy tehetős belga öregúr. Az örökösök találtak a birtokán egy hatalmas, emeletes raktárt, benne három szinten bezsúfolva 250 Jeep. Az öreg sohasem hajtott ki velük az utcára, sem a családja, sem a környékbeliek nem tudtak a mániájáról. Nos, azt a 250 eredeti, amerikai, viszonylag jó állapotú Jeepet megvásárolta a belga alkatrész-kereskedő. Nem kérdés, hogy előbb-utóbb előkerülnek, érdemes rájuk várni...