Mindentudó teherautó - Csepel D344

Alig akad olyan magyar falu, amelyben ne lenne - udvar végén, hajdani téesz-majorban - néhány 344-es Csepel teherautó. A legtöbb ilyen kocsi bontóban végezte, a megmaradt honvédségi készlet végét mostanában szeletelik. Egy szépen felújított túlélőt Ocskay Zoltán próbált ki, a modell történetét Ács Tibor írta meg.

A Haditechnikai Intézet 1957-ben tárgyalásokat folytatott a Csepel Autógyár vezetőivel, egy, a hadsereg igényeinek megfelelő, összkerék-hajtású tehergépkocsi kifejlesztéséről. A járművet az autógyár mérnökei - költségcsökkentés, s a későbbi alkatrészellátás egyszerűsítése céljából - zömmel a már meglévő járművek fődarabjainak felhasználásával igyekeztek kifejleszteni, bár új fődarabokat is konstruáltak, például első tengelyt, osztóművet, csörlőt, váltót.

A kocsi tervezését 1957-ben kezdték, típusjelzésként a D344-est kapta. A "D" a dízel üzemmódra, a 3-as a gépkocsi teherbírására (3 tonna), a 44 pedig a négykerék-hajtásra (4x4) utalt.

Azért, hogy az alaptípus alvázát és motorját a D344-esnél is alkalmazni lehessen, a Csepel Autógyár gyártmányfejlesztési osztályának szakemberei az első futómű kiegyenlítőművét a kocsi közepén elhelyezett osztóműbe tervezték. Az első kerekeket így a nagyméretű központi hajtás helyett két, a kerekekhez közel fekvő kúpkerekes áttételen keresztül hajtotta meg a féltengely.

De nemcsak a hajtás, hanem az első kerekek kiegyenlítőműve is a terepfokozatot tartalmazó osztóműbe került - az elrendezésnek hála a motort nem kellett magasabbra építeni. Ez az elsőfutómű-kialakítás újdonságnak számított, bár egy francia katonai tehergépjárművön már alkalmazták korábban.

A vázlattervek 1958 novemberére kész voltak, s a gyártmányfejlesztési bizottság jóváhagyása után engedélyezték a D344-es tehergépkocsi műszaki dokumentációjának elkészítését is. A kocsi terepjáró-képessége nemcsak összkerék-hajtása, hanem viszonylag magas építése miatt is jó volt - az első tengely alatt 300, hátul pedig 270 milliméterrel volt a föld felett a legalacsonyabb pontja.

A D344-est csörlővel is felszerelték, méghozzá nem akármilyennel. Meghajtását a sebességváltóról kapta, egy, az osztóművön keresztül meghajtott kardánon keresztül. Mivel azonban a csörlőt kötélirányító és kötélvezető görgővel is felszerelték, lehetővé vált, hogy a D344-es előre, hátra vagy oldalirányba is csörlőzhessen, attól függően, hogy a vontatókötelet a jármű melyik oldalán vezették ki.