Hi-Tech Puritánság - Skoda Fabia 1.2 HTP '03

Mlada Boleslavban nagyon eltaláltak valamit. A Fabiát már hat éve gyártják változatlan, időtálló formában, csak a lámpákon és a lökhárítón javítottak valamicskét, de jó érzékkel a fő arányokhoz nem nyúltak. Lehetne a bájtokat szaporítani, de a kocsi úgy szép, ahogy van. A kicsit skandináv beütés csak jót tett. Használtautó-teszt.

Eddig volt a puritánságból, jöhet a hi-tech. Persze olyan cseh módon, de azért az. A motor háromhengeres, 1198 köbcentis, hengerenkénti befecskendezős, négyszelepes erőforrás, 64 lóerővel és 112 Nm maximális nyomatékkal 3000-es fordulaton. Kezdetnek nem rossz, s meglepő módon, 2500 körül már tisztességesen húz is. Emelkedőn felfelé, harmadikban is felpörög a jelzett szintig, s akkor fiatalosan, fitten teszi a dolgát. Csak a hangja...

Ha valaki ült már Daewoo Matizban (a 800-as háromhengeresben), az tudja, mire gondolok. Először vinnyog, majd vonyít, de olyan herélt hangon. Hát mit mondjak, engem a hideg ráz ki tőle, de legalább pörög rendesen. A kis erőforrás és három henger miatt motorfékre ne nagyon számítsunk. A 1135 kg-os súly úgy lendíti tova a kocsit, mintha nem a gázt vettük volna el, hanem a kuplungot nyomtuk ki volna. Amely könnyen, rövid úton jár, és a sebváltóval is élvezet a kapcsolgatás. De! Innen is hiányzik a hangcsillapítás, mert úgy kattan sebességből sebességbe, mintha nyitott-kulisszás Ferrarit vezetne az ember. Klattyból klattyba! Mondhatni sportos a klattyogás, szóval ha valakinek ez hiányzik, akkor az szeretni fogja. Én meg már öreg vagyok hozzá, olyannyira, hogy mint botra támaszkodom néha a váltóra.

Itt azonban ezt nem szabad. A rüki le és balra előre. De a le az olyan könnyen megy, hogy egy női kéz súlyától is szinte tövig csúszik. Ami általában jó, de nem itt... Szinte emelnem kellett a váltókart egy-egy gyorsabb bal kanyarban, mikor kifelé jövet kettesből hármasba kapcsolva gyorsítottam és közben picit kapaszkodtam a rúdba. Érdekes, de szintén megszokható, mint ahogy az is, hogy keresgélnem kellett a hátramenetet, mert hol túl lenyomtam, és akadt, hol nem eléggé, s akkor is akadt. A fék viszont jó. Kicsit keményen jár, ellenben remekül adagolható. Ez is olyan poroszos, rendes. Nem úgy, mint a pedálelrendezés. A gázpedál túl mélyen van, így nagyot kell emelni fékezéshez, és ezzel csak megy az idő és a kocsi...

A rugózás szintén olyan családbarát módon sportosan kemény. Szintén hangos egy kicsit, de jól fogja az utat, s ha apu egyedül van és épp Forma-1-et nézett vezetés előtt, akkor az orrát kezdi tolni, s ha apu megijedt, mert ugye mégsem Schumacher, és elveszi a gázt, szépen befordul a Fabia. Túl nagy attrakciókat nem próbáltam, de biztos, hogy hülyeálló, s a "majd én megmutatom, hogy kilinccsel előre is tudok kanyarodni" című mutatványokat is tolerálja.

Használt Fabia másképp: nem HTP, de WRC

Végszó? Jó autó, kényelmes (fejenként egy kispárnával), jól össze van rakva, és az elpusztíthatatlanságot érzi benne az ember, olyan Volkswagen-módra. Fogyasztása 6,5 liter volt, szinte csak várossal, szóval még a maradék hajunkat sem eszi le, s ha lekaparjuk hátulról az 1.2 HTP matricát, rakunk rá négy rendes felnit, még komolyabbnak tűnik. De mégsem kéne, mert elszomorít, mert unalmas, mert csúnya hangja van, mert az első úton nem volt nálam polárpulcsi.

Nagy Tibor