A Linea belterén ugyancsak érződik, hogy a pekingi fűszerestől kezdve az isztambuli hentesig próbálták mindenkinek eltalálni az ízlését, azaz az a biztos, ha semmibe sem lehet belekötni. Ennek köszönhetően sehol egy felesleges dísz, cikornya, minden a lehető legegyszerűbbre sikerült. Ettől függetlenül mégsem lehet puritánnak minősíteni az utastér kialakítását, a felszereltségi szintekből, illetve az extralistákból válogatva mindenki megtalálhatja a számára ideális összeállítást. A bemutatóra természetesen a legjobban felszerelt darabokat szedték össze, finom plüsskárpittal, bőrkormánnyal, elegáns műszerfallal és digitális klímával, így pont a "költségtakarékos Lineából" nem kaphattunk ízelítőt, pedig valószínűleg az utakon futkosó darabokból hiányoznak majd a fent felsorolt "luxuskellékek".
A helykínálatra elöl nem lehet panasz, az ülések kényelmesek, bár oldaltartásuk minimális. Hátul már nem ennyire rózsás a helyzet, pedig a modell bemutatóján nem győzték hangsúlyozni, hogy a kategória egyik legtágasabb utasterét sikerült kialakítani. A lábtér még csak elegendő lenne magam mögé beülve, ám 185 centis magasságommal a jelek szerint már túlnőttem a Linea célközönségén, ugyanis fejem hozzáért a tetőhöz. A tengelytáv egyébként 2,6 méter, ami 9 centivel nyúlik túl a Puntón, és pontosan megegyezik a Bravoéval. A csomagtér 500 liternyi poggyászt képes elnyelni, ami ugyan kevesebb, mint a jóval kisebb Albeáé (515 liter), cserébe viszont a Lineára ránézve nem ráz ki minket a hideg, ami egy fogyasztói társadalomban értékesebb tulajdonság.