Szépség, de nem szörnyeteg - Alfa Spider 2.2 teszt

A világ egyik legszebb roadsterét fújta az utunkba a szél. A Spider nem olyan durva, mint amilyennek látszik, viszont sokkal kifinomultabb, mint aminek hinnénk.

A Spider belseje látszatra szép darab, az emberek jelentős részének tetszik. Egy baj van csak vele, hogy ugyanez van a Brerában, sőt a 159-esben is. Ez is végigment az egész soron, pedig némi egyediség nem lenne rossz. Persze ettől függetlenül az alfás vonások megvannak, a műszerek áttekinthetőek, sőt az ergonómia is pillanatok alatt megszokható. Szép, csak éppen az átvett cuccok valahogy nem illenek egy Spiderhez. Itt az ember egyedi megoldásokat várna, kézzel összeszerelt dolgokat, csodás fémfelületeteket, bőrt, fát, de ebből azért itt is van néhány.

Az ülések például tökéletesek, bár a kabriós élmények alapján inkább az Alfatex kárpittal kéne, nem a nagyon gyorsan melegedő bőrüléssel. Az utastérben is lehetnének világosabb színek, valamint a tető sem kéne, hogy mindig fekete legyen. Persze ezek nem nagy dolgok. Az mindenesetre nagyon jó, hogy a tető mozgatása elektromos, és bizony fél perc alatt képes kinyílni vagy éppen becsukódni. A mostani divattól eltérő vászontető meglepően jól zár, és a csomagtartóval sincs szoros összefüggésben. Itt ugyanis a csomagtér elé egy külön tárolóba rakódik el a vászon, miközben a csomagok külön rekeszben vannak. Ez nem túl nagy, de azért két személy számára nem kétségbeejtően kicsi. Márpedig többen úgyse férnek el az autóban.