Élvezet kompromisszum nélkül

A kabrió egy-két személyről, egy-két golftáskáról és egy-két aranykártyáról szól. A kupé-kabrió pedig lapos acélbőröndökről, amelyek akkor sem nyomódnak péppé, ha elfelejtjük kivenni őket, mielőtt a mechanika hátranyitná a tetőt. Az Astra TwinTop korántsem kényszerít ennyi kompromisszumra. Sőt!

Kissé farnehéznek tűnik, de az előző Astra-kabriókhoz képest felüdülés a látvány

A bevezető szavaival ellentétben nem a TwinTop fogja megoldani a többgyermekes család autógondjait. Nézzük reálisan a dolgokat. Aki nem két-három autót tart a garázsában, hanem egyetlent minden alkalomra, az nem ad ki minimum öt és háromnegyed milliót a TwinTopra, mert ez már egy középkategóriás kombi ára. Ellenben aki megteheti, hogy télen SUV-val megy a hegyekbe síelni, nyáron pedig kabriózik, nem sokallja az árat egy jó helykínálatú, feltűnő megjelenésű autóért. Igaz, a fenti összeg a legolcsóbb, alapmotoros TwinTop ára, jobb felszereltséggel és erős motorral már hétmillió körül járunk. A nyitható keménytetős autó az utóbbi évtizedben lett kelendő. Státusszimbólumból (Mercedes SLK) viszonylag gyorsan, néhány év alatt extravagáns, de az utcán gyakrabban látható kategóriává vált. Sok gyártó kínálja kisautóját, alsó-középkategóriás modelljét is ilyen tetőmegoldással. Ha így nézzük, az Opelnek masszív konkurenciája alakult ki az utóbbi időben. Készült kupé-kabrió (CC) a Ford Focusból, a Peugeot 307-esből, a Renault Mégane-ból, a Volkswagen Eosból - többek között. Kinek, melyik - ízlés dolga eldönteni a kérdést. Meg a pénztárcáé, hiszen az Eos félmillióval feljebb kezdődik, mint az Opel, a Renault meg kétszázezerrel karcsúbb.

Az elődök Az Opel korábban is készített kabrió Astrát az F és a G szériából egyaránt (azelőtt meg Kadettet). Mindkét vászontetős modell a Bertone-stúdió keze munkáját dicsérte, az elsőnél inkább visszafogottan. Az előző sorozat kabriójában már volt turbómotor, a jelenlegiekhez hasonlóan jó karakterisztikával.

Ebben a kategóriában nagyon fontos az autó megpillantásakor nyújtott összkép, a látvány, akárhogyan is nézzük, van ebben valami kivagyiság. Tehát a CC nézzen ki jól, csukott tetővel is látsszon rajta, milyen nemes vonalú vad, legalább annyira, mint a benne helyet foglaló(k). A király természetesen a sofőr, ő a CC-univerzum ura, a nyitás-zárás orgiájának főpapja. Az anyós is főhelyen van, ha engedik, hozzáfér a tükörnél elhelyezett gombokhoz. A hátsó traktust hangsúlyosan két személyre szabták, azért ez nem egy Caravan. Én nem ülnék itt szívesen, nem azért, mert szűk (nem az), hanem az érzés miatt: én vagyok a kirakati tárgy, a szerencsés flótás, akit a tulaj elvisz kikocsizni. Egyrészt fóbiám lenne a borulásérzékelő parancsára a fejemtől öt centire kirobbanó bukókeret miatt, másrészt nincs ajtóm, amin kiszállhatnék, vagyis a diszkó előtt csak másodikként mondhatnám, hogy "helló, csajok!".

Nincs szűkölködés, sem elöl, sem hátul. Amikor híre jött, hogy én tesztelem az IkerTetejűt, elmentem egy szalonba megnézni a helykínálatát, ugyanis családi kiruccanás került kilátásba - gyerekülés, babakocsi, hajaj! A kiállított, nyitott autóban elöl nagy a hely, még az is látszott, hogy csukva sem fogja birizgálni a sérómat. De mi a helyzet hátul? Lábtér oké, de csukott tetővel, még ha nem is az én magasságomhoz szabva, de ne legyen szűk. Nosza, csukjuk be, hadd látom! Nem lehet, mert lemerült az akkumulátora, de az eladó segít: - Én elférek hátul, magának, uram, szintén elég nagy - mondja az 180 centi körüli értékesítő. - Köszönöm, megnyugodtam. Nézzük meg a csomagtartót, jó? - Uram, az akksi! - Ja, elnézést, de szégyellem magam, hogy már megint... - Semmi baj, tudja, nyitottan 205 liter, csukva 440. Nem rossz érték.

Normálisan beállított üléssel tényleg alkalmas négy személy utazására

Végül csak kielégült a kíváncsiságom, a tesztautóban ugyanis működött az akksi. A TwinTopnál jól kitalálták a nyomógombos élvezetet, kényelmes, ésszerű, bár kissé nyekergős-hangú. Fél percbe telik, és 30 km/h alatt is használható. Működteti az ablakokat, nem hagyja, hogy még az ablakhúzó gombbal is babrálni kelljen. A hátranyitott tető jó érzést kelt a szabad ég távlatával, főleg ekkora autóban. Egy dologra azonban ügyelni kell: a nyíló tető három szelete egymásra simulva megy a helyére, de az egyik rész meg is fordul. A tetőre hullott levél, virág, termés aztán az ülésekre és a csomagtartóba érkezik.

Semmi meglepetés. A műszerfal egy az egyben a csukott Astráé

Leengedett ablakokkal állandó a huzat, szélfogó nélkül pedig hatvan-hetvenig kellemes az utazás. Ne sajnáljuk erre az opciós felszerelésre a 69 ezer forintot! A hátsó utasok miatt nem tettem fel, de nem is kellett, mert a napfényes, 25 fokos időben a Velencei-hegység útjain nagyon kellemesen, nézelődve sétakocsikáztunk, hatvannal poroszkálva. A fogyasztás 6,8 literes átlagra ment le a korábbi 14-15-ről, ami még annak eredménye volt, hogy a kollégák sietve hozták az autót a városon át. Mégsem ezzel a jellemzővel foglalkoznék legtöbbet, hanem magával az erőforrással.