Éjjel száguld a nyolcvantonnás szörny

Két rendőrautó és négy sárga villogós kísérő jármű kellett, hogy körbefogja és biztosítsa az éjszakában az út teljes szélességét elfoglaló konvojt. Egy hatalmas daruelem indult Tiszafüredről a csepeli szabadkikötőbe, hogy aztán Hamburgba ússzon tovább. Olykor cammogva, máskor száguldva szeltük át az ország felét a nyolcvantonnás szörnnyel, az utunkba kerülő autók szervezetten a bokrokba menekültek. Követtük a különleges szállítmányt.

Huszonkét méter hosszú és hét méter széles. A kocsma előtt is megállt az élet, amikor arra vonultunk. További képekért kattintson!

21 óra, Tiszafüred
Besötétedett. A szúnyoginváziótól szenvedő városszéli gyártelepről indulva nekilendülünk a kalandosnak ígérkező útnak. A fuvar célja: a csepeli szabadkikötő, majd hajóval Hamburg. A szállított áru: egy tengeri hajókat kipakoló óriásdaru gépháza. A szállítmány mérete: 22 méter hosszú, 4,3 magas és 6,9 méter széles. Az össztömeg: 80 tonna, (ebből a gépház 47 tonna, 10x3,4x6,9 méter). A közúti szállítás szempontjából egyértelműen a közel hétméteres szélesség a legfontosabb adat, hiszen ez az átlagos kétsávos út teljes szélessége. Még egy gyalogos se fér el mellette, nemhogy más járművek, márpedig forgalmas utakon közlekedünk majd. Érdekes lesz.

A nekilendülünk valójában most azt jelenti, hogy szó szerint lépésben indul el, majd lépésben tekereg az átlagos szélességű tiszafüredi utcákban a tíztengelyes Mercedes kamion. Körülötte egy sárga mellényes kísérő szaladgál, és nézi jobbról-balról, hogy kiférünk-e a gyártelepről, elférünk-e az úton. A rádión zajló kommunikáció folyamatos, a sofőr mellett ülve azt halljuk szinte megállás nélkül, hogy "Petikém, jobbról van fél méter", "hátul vigyázz, ott egy tábla", "várjál, trükközök picit", "lassan, lassan, lassan". A járműnél létkérdés, hogy a kanyarokban a tízből kilenc tengely fordul valamerre.

Jobbra bögyös szőke

Villogó fényhidas rendőrautó vezeti az olykor kilométeresre duzzadó konvojt, ezt két - szintén jó pár villogó lámpával ellátott - úgynevezett szakkísérő mikrobusz követi. Majd jön a kamion, aztán újabb két kísérő jármű következik, míg hátul a sort egy másik rendőrautó zárja. Az elöl haladók egyrészt rendőri segítséggel szervezetten a parkolókba és mellékutcákba parancsolják a járműveket az utunkból (a településeken belül) vagy az útszéli fák és bokrok közé (a települések között). Közben folyamatosan közlik a rádión Petivel, a huszonéves sofőrrel, hogy hol, milyen jármű várakozik az út szélén, milyen táblára vagy éppen épületsarokra kell figyelnie, hogy ne bontsa le azt.

21.25 Poroszlói Tisza-híd
"Na, Petikém! Itt a híd" - szól bele a 33-as úton valahol előttünk haladó kísérő kocsiban valaki a rádióba, és a hangsúlyából azonnal tudjuk, hogy nem a tiszafüredi centizgetés volt a legnehezebb feladat. Kiderül számunkra, hogy a Poroszló előtti Tisza-híd negyven-negyven centiméterrel szélesebb kétoldalt a szállítmánynál. A településen kívüli 35-40 kilométer/órás sebességünk olyan 10-15-re csökken, a mellényes kísérő pedig megint előttünk szaladgál, és folyamatosan adja az információkat: "jobbra", "balra", "lassan, lassan, lassan". Eközben Peti többet néz a hatalmas tükrökbe, mint előre, de megcsinálja. "Ez trükkös volt" - szól bele valaki a rádióba, amire a hídra utalva az a válasz, hogy "leteherpróbáztuk ezt az ötvenéves konstrukciót".

 

Mozgás közben: úton, autópályán, városban

 

Tovább haladva a települések között két-három kilométerenként kapjuk az infót - még mielőtt látnánk -, hogy hol, mennyi személyautót parancsoltak be a rendőrök a gazba. Amikor a kis csoportokhoz érünk, már mindenki az autója mellett állva bámulja a villogó-világító lámpákkal kidekorálva érkező monstrumot, amely meghökkentő látvány a sötét éjszakából előbukkanva. A 4,3 méteres magasság közel van egy átlagos családi ház méretéhez, míg a 80 tonnás tömeg körülbelül ötven-hatvan darab átlagos személyautó súlyának felel meg.

22.10 Dormánd
Poroszló után Besenyőtelek, majd Dormánd következik. Ezek belterületén és a közúton haladva is hallunk néha némi zörgést a szállítmány tetején, amit Peti rendszerint úgy kommentál, hogy "gallyaztam kicsit". Ezek nem akasztják meg a konvojt, nem úgy Dormánd belterületén egy Volkswagen Transporter. Csak annyit látunk, hogy az előttünk száz méterrel leállított kisbusz sofőrjének széles karmozdulatokkal magyaráz az egyik úttisztító rendőr. Jön az üzenet a rádión, hogy egy motorcsónakos utánfutó van mögé kötve, tolatnia kellene, de a vezető nehezen birkózik meg a feladattal, csak többedszeri próbálkozásra sikerül neki.

"Közlekedési ki mit tud" - halljuk, majd az elindulás után a szokásos szöveget: "jobbra figyelj, Petikém". Csak a számunkra nem szokványos válasz - "az túl fiatal még" - után kapjuk oldalra a fejünket. Egy fejlett keblű szőke kamaszlányt világít meg a kamion lámpája. Jellemzően inkább minket néznek meg a falvakban, még a kocsmából éppen kilépők is megállnak egy pillanatra, eltátják a szájukat, csak ezután nyúlnak bizonytalanul a tárolóban hagyott kerékpárjukhoz. Itt is súrolunk néhány közlekedési táblát, itt is átférünk az elektromos vezetékek alatt. Valahogy mindenhol pont elférünk, ám ez nem a véletlen műve, és nem is csak a profi kísérők útmutatásainak, a sofőr rutinjának köszönhető.

Lemérik az útvonalat előre

A túlméretes áruk szállítását - így nevezik ezt hivatalosan - komoly és hosszadalmas tervezés előzi meg. "Az útvonaltervezés az egyik legkritikusabb pontja a szállításnak" - mondta még az indulás előtt az [origo]-nak Farkas Balázs, a Magyar Közút Kht. (MK) úthálózat-védelmi igazgatója. Így történt ezúttal is: első lépésben a szállíttató Bautrans Kft. tapasztalt emberei végigjárták a Tiszafüred-Csepel útvonalat, ahol kellett, szélességet és magasságot mértek, utánajártak a hidak teherbírásának. Ezt követően nyújtották be az áru, valamint a szállító jármű adatait és az útvonaltervet az MK-hoz, amely kiadta az útvonalengedélyt, és meghatározta a fizetendő díjakat (ezekről bővebben keretes írásunkban olvashat).

Nem ez a legszűkebb pontja az útnak: volt, ahol előre ki kellett szedni a táblákat a földből, hogy elférjünk. Kattintson a képre!

Farkas szerint a megfelelő útvonal kijelölésénél az alapcél, hogy minél nagyobb kapacitású (minél nagyobb teherbírású és minél szélesebb) utakra tudják terelni a szállítmányt. "Nem csak az a baj ezekkel a szállítmányokkal, hogy nehézkesen férnek el, hanem az is, hogy a súlyuknál fogva károsíthatják az utakat" - fogalmazott az igazgató. Útközben számos akadályozó tényező lehet, és nem csak szélességben. A településeken belül például négy-öt méter magasságban lógnak az elektromos és tévévezetékek, amelyek között nem ritka a szabálytalanul felszerelt, amely alacsonyabban is himbálózhat.

Előfordul, hogy ilyen átlógó vezetékeket időlegesen ki kell köttetni, vagy a Magyar Közút Kht. kísérő kocsikban utazó szakembereinek táblákat kell kihúzniuk, majd az áthaladás után visszahelyezniük. Ezúttal is kiemeltek néhány táblát, hogy elférjünk. Ez utóbbi manőver jellemző az egyre több helyütt épített körforgalmaknál, amelyeknél könnyen a hatalmas ívben forduló szállító jármű útjába kerülhetnek. A magasság az autópályákon is gond lehet, de itt legalább fixen adott a felüljárók 4,9 méteres magassága, lehet előre számolni vele. A mi szállítmányunk 4,3 méteres magasságban végződik, így nyugodtan ráhajthatunk az M3-asra. Az autópályán közlekedő kocsik fénycsóvája már messziről üzeni, hogy itt jóval nagyobb forgalomra és sebesebb tempóra számíthatunk.

Negyvenötmilliárdos szállítmány

Kíváncsiak voltunk arra is, mi volt a legnagyobb és a legértékesebb áru, amit a Bautrans szállított az elmúlt években. A toplistát egy Németországból Székesfehérvárra szállított, 175 tonnás, 28 méteres présgép vezeti. De ők szállították a csepeli kikötőből az Etele térre a 4-es metró egyik fúrópajzsát is, ebben az esetben az összsúly 134 tonnát tett ki.
A legértékesebb áru, amit a cég eddig fuvarozott, egy közel 45 milliárd forintos komplett kőolaj-fúrótorony volt, amelyet persze apránként szállítottak a helyére. A cég közlése szerint olyan 200 millió forintos darabokban.