Corsa, ami megy - Opel Corsa 1.7 CDTI teszt

Az Opel Corsákkal általában egy nagy gond szokott lenni. Nagy tömegük miatt a kis dízelek és a turbó nélküli kis benzinesek nehezen mozgatják őket. Ahhoz, hogy dinamikusan lehessen egy Corsával közlekedni, meg kell venni a szomjas GSi vagy OPC változatokat, vagy legalább a most tesztelt 1,7-es, 130 lóerős dízelmotort.

A Corsa formája ötévesen is frissnek hat, pláne a facelift után
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Mi ez, és mi az újdonság benne?

Úgy kezdődött a történet, hogy autó kellett a Forma-1-es Magyar Nagydíjra történő kijáráshoz, aztán pedig egy balatoni esküvőhöz, az Opelnél pedig épp ott pihent a tesztflottában a csinos kis zöld Corsa a fehér csíkjaival, amelyet szerencsére a rendelkezésemre bocsátottak. Olyan autóra vágytam, amelyet megtalálok a túlzsúfolt hungaroringi parkolóban, nem fogyaszt sokat, sietni is lehet vele, és van benne USB-csatlakozó. Ennél jobbat aligha kívánhattam volna.

Nehéz újat írni a típusról, hiszen már szinte minden változata megfordult nálunk a tavalyi kettős modellfrissítés (először a műszaki tartalom, pár hónappal később a külső frissült) előtt és után is. Tudtam róla, hogy alapvetően szimpatikus kisautó, tágas utastérrel, jóindulatú futóművel és masszív építéssel, de persze vannak hibái is, elsősorban a benzinmotorok okoztak csalódást.

Idén már ötödik életévébe lépett, így az Opel különféle speciális változatokkal próbálja fenntartani az érdeklődést iránta, és nemrég új extrákat is bevezettek, mint például a kanyarkövető fényszóró vagy az érintőképernyős navigációs rendszer.

A rendszám körüli rés azt jelzi, hogy benne van a kihúzható kerékpártároló

Hogy néz ki?

A Corsa kora elsősorban csak a kemény műanyagból egy német adótanácsadó fantáziájával megrajzolt belső téren érhető tetten. Kívülről még mindig mutatós, főleg a speciális metálzöld fényezéssel, a fehér csíkokkal, tükrökkel és 17 colos felnikkel. Valószínűleg meghatódott volna a tervezője, ha tudná, mennyien bámulták meg 2011-ben a már régóta jól ismert formát, igaz, metálszürkében és kisebb kerekekkel valószínűleg a kutya sem vette volna észre a forgalomban.

Kevés olyan kisautó van manapság, amelynél a három és ötajtós változatok hátsó kialakítása gyökeresen eltérő, de szerencsére a Corsa ilyen. A praktikusabb, dobozszerűbb ötajtós a családoknak készül, a laposabb, domborított hátsó sárvédős, ívelt oldalablakú, csinosabb hátsó lámpás változat pedig elsősorban a nyugat-európai városi fiataloknak. Nagyon jót tett a megjelenésnek a tavalyi modellfrissítéskor bevezetett ívelt fényszóró és az új első lökhárító is, igazi ritkaság, hogy a ráncfelvarráskor nem rontják el az eredeti forma egységességét, hanem inkább javítanak rajta.

A 17 colos fehér felni a csíkokkal és a tükörborítással 149 ezerbe kerül

Műszaki tartalom

A Corsa több alkatrésze a Fiat Puntóval mutat rokonságot, de ezt nem érezni rajta, a belső tér és a motorok nagy része ugyanis Opel-fejlesztés. Tavaly kicsit puhítottak a futóművön, mert sok panasz érkezett a zötyögős futás miatt, áthangolták a kevés visszajelzéssel bíró elektromos szervokormányt, pár decit lefaragtak a motorok fogyasztásából, és bővítették az extralistát.

Még a Corsa új lökhárítójának alsó légbeömlőjénél is nagyobb vigyor ült ki az arcomra, amikor megtudtam, hogy a tesztautóban az 1,7-es dízelmotor fog kerregni. A 130 lóerő a katalógusban szereplő 4,5 literes átlagfogyasztással ugyanis ígéretes kombináció egy dinamikusan vezető, de kispénzű sofőr számára. Ami fura, hogy a start-stop rendszert rendelni sem lehet bele, valószínűleg azért, mert pár módosítással így is becsúszott a sok országban adókedvezményt érdemlő 120 g/km-es szén-dioxid kibocsátás alá a régi, Isuzu-eredetű motor.

Az Isuzu-eredetű dízel az évek folyamán sokat erősödött, már 130 lóerőnél jár

Milyen vezetni?

A 130 lóerő és 300 Nm az első kerekeken, még sincs problémája a Corsának azzal, hogy az erőt átadja az útra, vélhetően az epoxiragasztónál is jobban ragadó, 215-ös Contintental SC3-as gumik miatt. Kanyarban sem jön zavarba, pedig a nehéz motor súlya érezhető az orrában, de még így is fürgén kanyarodik, és a hirtelen irányváltásoktól sem jön zavarba, de ilyenkor azért jól érezhetően billen egyet.

Bár ez nem kifejezett sportváltozat (pedig a régi Skoda Fabia RS pont ugyanilyen erős volt), azért azonnal megérzi benne az ember, hogy nem hétköznapi variáns. Hogy miért? Mert a gázpedál lenyomására dinamikus gyorsulás a válasz, főleg 2000-es fordulat felett húz egy Corsához képest szokatlan intenzitással a motor, igaz, 3500 felett kezd már kifulladni. Még teljes terheléssel is bőven marad ereje az előzésekre, ami hatalmas biztonsági tartalékot jelent azoknak, akik országúton is gyakran használják autójukat. Szerencsére a kerregés nem zavaró, de azért nem a hangjáért fogják venni, és nem is a könnyen előcsalogatható (napi egyszer általában sikerült) lefulladási hajlamáért.

Kisautóhoz képest szokatlanul nehéz, 1286 kilogrammos a Corsa. Így is jól megy

Sokkal inkább az erő és a fogyasztás nyerő kombinációjáért: a tesztautó ugyanis a 9,5 másodperces százra gyorsulásból érzésre legalább egyet letagadhatott volna, és a 200 km/órás végsebesség sem hétköznapi egy kisautótól. Persze a gyári átlagfogyasztást megközelíteni sem tudtam a tíznapos és közel ezer kilométeres tesztút alatt, pedig országút, autópálya és város is volt benne, és a motor képességeit is csak ritkán használtam ki teljesen. Azonban az 5,9 literes végső érték még mindig meggyőző a menetteljesítményeket és a közel 1286 kilogrammos (!) üres tömeget figyelembe véve.

Passzol az erős motorhoz az alfa romeósan direkt, ütközéstől ütközésig csak 2,2-t forduló, bár kissé szintetikus elektromos szervokormány, a precízen kapcsolható, hosszú áttételezésű hatfokozatú váltó, a jó oldaltartású, bár kissé magasra pozícionált ülés. Egyedül nagy tempónál lehet zavaró a kormány közvetlensége, mert állandóan korrigálni kell, ha egyenesen akarunk menni.