Szépen megöregedni - Mazda RX-7 és RX-8

2011.09.05. 9:36

Véget ért az RX-8 gyártása és Wankel-motort sem fejleszt már a Mazda. Mostantól csak használtan lehet forgótárcsás sportkocsihoz jutni, de vajon egy klasszikusnak vagy inkább egy újnak érdemes helyet csinálni a garázsban? Kipróbáltuk a versenyautónak álcázott, frissített RX-8-ast és legendás elődjét a Mazdának dicsőséget szerző RX-7-est. Két autó, négy tárcsa, 8000-es fordulat és mesés porszívóhang. Vajon a bukólámpa vagy az öngyilkos ajtó a nyerő?

Fotó: Balogh Bence [origo]
Ugyanabban a szellemiségben készült a Mazda mindkét wankel-motoros kupéja
(Még több fotó az RX-7-ről és az RX-8-ról a galériában. Kattintson a képre!)

Alig pár perce vettem át a kormányt, máris végem van. Azonnal meghódított és mindenről meggyőzött a Mazda történetének egyik legsikeresebb autója. Egy komplett márka bukása, és egy egész modellsorozat kellett hozzá, hogy a szépreményű Wankel-motor elnyerje méltó jutalmát. Bár nem léphetett a jó öreg Otto-motor helyére, legalább örökre bezárkózott a világ autórajongóinak szívébe egy álomszerű sportkocsi képében. Ez a gyöngyszem az RX-7-es, az amerikai piac egyik japán slágere. Közel félmilliót gyártottak belőle, de csak alig százezer került Európába, az is harminc évvel ezelőtt, valóságos csoda, hogy nem kellett Münchenig utaznom, hogy vezethessek egy zavarba ejtően szép példányt.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Hatalmas üvegfelületek teszik látványossá és hangulatossá a kis sportkupét

A nagyszerűen karbantartott, 1983-as, németországi RX-7-es itthon lakik, alig egy tucatnyi társával együtt. Gergő, a büszke tulajdonos eredeti prospektusokkal és árlistákkal vezet be az első generációs RX-7-es világába. Igazán könnyű belőni az évjáratot, hiszen a maga idejében is igazi csemege volt, kis példányszámban, kevés variációs lehetőséggel. Ez a metál kék RX-7-es már az 1981-ben bemutatott, második szériából származik. Könnyű felismerni műanyag lökhárítóiról és nagyobb hátsó lámpáiról. Furcsa, ahogy ez a néhány átalakítás a hetvenesből egy-kettőre a nyolcvanas évekbe repíti a formát. Ezzel a legtöbb cég eljátszadozott a két évtized fordulóján. Ha valahol, akkor itt elég volt a kiegészítőkkel babrálni, mert maga a forma még mindig gyönyörű.

Nézze meg a két wankel-motoros Mazdáról forgatott videónkat!

Akkoriban nagyon elszántan ontották a japánok a sportautókat, ha a különböző típusneveket is belevesszük a játékba, felér egy családfakutatással, mire pontos képet kapunk a korabeli piac kínálatáról. Bár a legtöbb konkurense hasonló volt, az RX-7-est mégsem lehet összekeverni egyikkel sem. Ez a könnyed, szögletes, mégis gömbölyded, vérbeli kupéforma már örökre a múlté, többé nem gyártanak ilyen egységes és harmonikus autót, ahol az egy tömbből faragottság érzete harmonizálna az egyszerű formákkal, a lapos orral, a vékony oszlopokkal és persze a kis tömeggel. A Mazdánál már akkoriban is Colin Chapman Lotusával voltak kitapétázva a folyosók, és a japánok szokás szerint tovább tökéletesítették a kicsi, könnyű, élvezetesen vezethető autó koncepcióját.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Attraktív megoldás a B-oszlop nélküli, ellentétes ajtónyitás, és ami a legjobb, hátul is van hely

Bevallom, nekem is beugrott róla a Porsche 924-es, de az RX-7 tulajdonosok, köztük Gergő sem látja a stuttgarti konkurenciát kedvencében, mégis elismeri, hogy vannak hasonlóságok, bár ezekért tényleg a korszellem és a mindenható divat a felelős. Kedvencem, a valaha kitalált legvagányabb autós agymenés, a bukólámpa, olyan is mindenkinek volt, a Mazdának is lett. Szívből örülök neki, többek között emiatt marad örök szerelem az RX-7-es formanyelvét megöröklő 1989-es 323 F (BG) is. A sportos kompakt ráadásul ugyanazt az idétlen, de nagyon stílusos hátsó légterelőt is megkapta, amit oldalanként egy-egy bumfordi csavarral a sárvédőhöz erősítettek, hadd magyarázkodjon hetente egyszer szegény veteránautós.

Sportszedántól a szedán sportautóig - Mazda RX modellcsalád

Forrás: Mazda
Az RX-2 kezdetben csak egy modellváltozat volt
(Még több fotó wankel-motoros Mazda sportkupékról a galériában. Kattintson a képre!)

Csak a kupék között meglepő ritkaság az RX-8-as négyajtós, lépcsőshátú felépítése, a típus története 1970-ben egy valódi limuzinnal kezdődött. Az 1967-es Cosmo után a Capellából készült RX-2 kivitel kapott Wankel-motort. A 12A kódjelű 1,1 literes, forgótárcsás, 130 lóerős teljesítményével és 156 Nm nyomatékával nagy dobásnak számított, az amerikai piacra szánt modelleket azonban visszafojtották 120 lóerősre a károsanyag-kibocsátási szabványok miatt. A szaksajtó dicsérte az autót, de 3000 dolláros árát rablásnak érezték. A magas olajfogyasztás és a különböző meghibásodásokat okozó tömítési hibák miatt sokat vittek vissza garanciális javításra, ezért a Mazda egy javítócsomagot kínált, 1000 dollárért viszont csak kevesen voltak hajlandóak beruházni rá.

Forrás: Mazda
Az amerikai piacra szánták, mégis inkább Japánban volt sikeres az RX-5

1971-ben jelent meg kistestvére, a Savanna limuzin kupéváltozata, az RX-3-as, amely a kétszer 491 köbcentis 10A, és a kétszer 573 köbcentis 12A motorral is készült. Az RX-3 gyártásakor a Wankel-motor számtalan apró hibájára megoldást találtak, így a kis kupé már az Egyesült Államokban is sikeres volt. Még ebben az évben bemutatták az RX-4-et is, a nagy limuzin, a Luce kupéváltozatát, 1975-ben pedig egy újabb modellvariáns, az RX-5 is piacra lépett. Az RX-4 luxusváltozata ötlengőkaros hátsó futóművel és hátsó tárcsafékkel elsősorban az amerikai piacra készült, mégis inkább Japánban volt sikeres. Ezek az utólag átmeneti modellnek tekinthető kupék csupán előkészítették a terepet a kifejezetten sportkocsinak tervezett RX-7 számára. 1978-ban megérkezett a várva-várt újdonság és egyszerre csaknem az összes elődjét nyugdíjba is küldte.

Forrás: Mazda
Az RX-7 első szériája még fém lökhárítókat és kis hátsó lámpákat kapott

Hátsó kerekeket hajtó kisméretű és kistömegű Wankel-motorja végre előnyt jelentett, orrába, az első tengely mögé építették be, egyenesen első középmotorosnak hívták. Jó kezelhetősége, egyenletes teljesítmény leadása és 7000-es percenkénti főtengelyfordulata emelte ki korának sportautói közül. Tömege 1100 kg alatt maradt, súlyelosztása is ideális, 50-50 százalékos volt, négylengőkaros hátsó futóművet kapott Watt-rudazattal. Első szériája fémlökhárítós volt, csak 1981-ben, a második szériában cserélték fényezett műanyagra, amikor nagyobb hátsó lámpát is kapott. Ezt a sorozatot már négy tárcsafékkel és differenciálzárral is lehetett rendelni.

Forrás: Mazda
Szándékosan hasonlít a Porsche 944-esre az RX-7 második generációja

1984-ben a harmadik széria új lökhárítóval és műszerfallal érkezett egy évvel a kifutása előtt, Japánban turbófeltöltős változatban is piacra dobták, de egy angol cég európai vevőknek is kínált átalakító készletet. A 24 év alatt gyártott 818 634 darab RX-7 több mint felét, 471 018 darabot az első generációból adták el. Az amerikai Sports Car International szaklap a hetvenes évek hetedik legjobb sportautójának választotta Ferrarik és Lamborghinik után. Akit az első generáció formaterve a Porsche 924-re emlékeztetett, az 1986-os második biztosan eszébe jutatta a Porsche 944-et. Ez nem véletlen, a Mazda mérnökei felméréseket készítettek az RX-7-tulajdonosok körében és megvizsgálták a korszak legnépszerűbb sportkupéit, ezért lett annyira hasonló a Porschéhez az akkori igények szerint gran turismo-irányba fejlesztett új modell.

Forrás: Mazda
Az első generációra emlékeztet, de már a kilencvenes évekhez méltón, gömbölyű a harmadik RX-7

Javítottak a kormányzáson és a futómű is sokat fejlődött. Fogasléces kormánymű, négy tárcsafék, passzív hátsókerék-kormányzás és elektronikusan szabályozott felfüggesztés járt alapáron, ráadásul már a turbót is exportálták. 1,3 literes Wankel-motorja 146 vagy 160, turbófeltöltővel 182 vagy 202 lóerős volt. Két szériájából összesen 272 027 darab fogyott. Az 1992-es utód modern stílusban tért vissza az első generáció formavilágához. 1,3-as motorja 255, 265 vagy 280 lóerős volt, tucatnyi limitáltszériás kiadás készült belőle, de elődeinél ritkább sportmodell maradt, három szériájából, tíz év alatt csupán 68 589 darabot adtak el.

Forrás: Mazda
Sokat változott elődeihez képest, nem véletlen, hogy RX-8-ra változtatták a nevét

Az RX-8 2003-ban visszatért a gyökerekhez, rendhagyó ajtónyitásával újra négyajtós szedán lett, de igazi sportkocsi maradt. 2009-ben jött a modellfrissítés, a sportkupé pedig felénk sem nézett többé. Jövője egyelőre bizonytalan, korábban arról szóltak a hírek, hogy lézeres gyújtással optimalizálják a működését, végül a Mazda úgy döntött, egyelőre nem költ a Wankel-motor fejlesztésére. Azt a pénzt inkább a takarékos Skyactive hajtásláncra fordítják, mégsem mondtak le róla örökre, mert a szívük mélyén szeretik a forgótárcsát, később talán újból megpróbálkoznak a tökeletesítésével.



Az ufószerű stílust nem csak a kinyitva leginkább csigaszemre emlékeztető bukólámpának, hanem a nagyfelületű, buborék ablaknak is köszönheti. Az eredeti tervek ellenére egy helyett három darabból ál, a közepe felnyílik, és a fém keret nélküli hátsó ablak a csomagtérfedél is egyben. Amit a Toyota Aygón és testvérein ma spórolásból vetettek be, itt maga az elegancia. Ugyanilyen van az RX-8-nak is, de azt csak beragasztották a helyére. A magas rakodóperem új értelmet nyer, de kit érdekel az ilyesmi, ha a csomagtartóba leggyakrabban egy gyári tokban tartott üveglapért nyúlunk be? A nyitható fém tetőlemezt leváltó üvegtető az amerikai kivitelek kiváltsága volt, de Gergő beszerezte az európai lapátfüleket pótló, két vagányabb csepptükörrel együtt.

1983-as amerikai reklámfilm

Ennyi pontatlanságot könnyű megbocsátani, hiszen az RX-7-es minden szegletéből süt az eredetiség, a nagy üvegfelületek pedig nagyon sokat dobnak a hangulaton. Miközben az RX-8-asban, ahol érték elhelyeztek egy-egy Wankel-tárcsára utaló dizájnelemet, az RX-7-esnél csupán egyszer sütötték el ugyanazt a poént, az viszont annyira ütős, mint egykor az elmaradhatatlan Hofi szám a szilveszteri rádiókabaré végén: megrajzolták minden idők legstílusosabb könnyűfém felnijeit. Meglepő, hogy csak Japánban és Európában lehetett velük megkapni a kis kupét, az amerikaiak és az angolok egy akkoriban jellegzetes, átlagos rajzolatút kaptak. Képzeljünk el egy BMW-t vesék nélkül, lehet élni nélküle, de nem az igazi.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Óriási ötlet a szépen kivitelezett, Wankel-tárcsát formázó könnyűfém felni

Sajnos az ablakok nem keretnélküliek, de ez igazán nem számít, mert az RX-7-es olyat tud, amitől gyorsan elfelejtjük minden bajunkat. Hiába meseszép, bármennyire is ufószerű, azért harminc év távlatából már régi autónak látja a külső szemlélő. Nem csoda, hiszen nem ül be a halványpiros csíkkal díszített szürke szövet-műbőr ülésbe, amelynél sosem vágynék kényelmesebbre. Nem fut végig a szemével a műszerfalon, melyet minden egyszerűsége és szögletessége ellenére most hirtelen nem tudnék lerajzolni, annyi műszer, gomb és kapcsoló sorakozik rajta, és olyan jól összerakott, olyan lelkiismeretes minőségről árulkodik még az ajtókárpit is, amit a puha műanyagok és a szálcsiszolt alumíniumbetétek korában is párás szemmel csodálok és őszintén hiányolok.

Cikkünk a második oldalon folytatódik!

Előző
  • 1
  • 2
Következő