A Porschék mennybemenetele - Megnéztük a Porsche-múzeumot

2012.01.09. 18:19

Kínai koppintásnak tűnő torzszülöttek, egy ősbogár, egy traktor, egy tűzoltóautó és az összes elképzelhető modellkülönlegesség ott sorakozik abban a lebegő kockában, amely a Porsche múzeumát rejti. Milyen színű Porsche tetszett Paris Hiltonnak, mikor építették a világ első hibridautóját, és hová lettek a teremőrök?

Fotó: Balogh Bence [origo]
A zuffenhauseni Porsche-múzeumban együtt látható a márka összes klasszikusa
(59 fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Annál töményebb Porsche-dózisban csak egy kómában végignézett, végtelenített gyári filmen keresztül részesülhettem volna, mint a Panamera dízel tavalyi menetpróbáján. A kis cég maroknyi csapata mindent megtett, hogy egy időre csillapítsa Porsche iránti vágyamat. Stuttgartban tényleg a cég vendége voltam, még a hipermarketnyi területű ódon gyárban is körülnézhettem, ami többet ért minden reklámnál, és kóros birtoklási vágyat keltene még egy autókra immunis főkönyvelőben is, nemhogy bennem, akinek az első modellautója egy bordó 356-os volt. Vajon véletlen, hogy éppen egy ilyen fogadott a múzeum előterében?

Forrás: Porsche
Két év alatt egymillióan látták a múzeumot

A stuttgarti Porsche-birodalom Zuffenhausenben van, már az autópálya-lehajtón is ott a nagy címeres embléma, nem lehet eltéveszteni. A múltat és a milliós kincseket egy igazi palotában őrzik épp szemben a gyárral és a világ alighanem legnagyobb Porsche-szalonjával. 2009-ben épült, még nincs rajta a Google Mapsen, de máris egymillióan látták, köztük Paris Hilton is, aki az egyetlen rózsaszín autó mellett pózolt. Nem is tűnik épületnek, inkább olyan, mintha egy házat véletlenül fejjel lefelé építettek volna fel, és most a pincéje meredne az égbe. Ez az extravagáns épület a statika csodája, a több ezer tonnás vasbeton kocka egy része a föld felett lebeg, ami a mennyországot, a szentély jelleget fejezi ki.

Fotó: Balogh Bence [origo]
A világ első hibrid autójának tartják az 1900-as Lohner Porschét

Minden érdektelen kiszolgálóhelyiség, irodák, ruhatár, shop, büfé és a műhely a földszinten maradt, hogy a lényeget ne kelljen összezsúfolni odafent. Azért ezeket is végigjártuk, ha már csak a mi kedvünkért nyitották ki hétfőn az egészet, és a múzeumigazgató is vállalta, hogy személyesen vezeti körbe a kelet-európai újságírókat. Nem kellett volna minket beengedni a restaurátor-műhelybe, mert mindenki azonnal talált magának valamit, amiben elveszhetett a steril tisztaságú szervizben. Például a világ első hibrid autóját, egy 1900-as elektromos Lohner Porschét, amelyet még az előző előtti század végén tervezett az öreg Porsche, de van itt tesztelés alatt álló versenyautó, néhány állványon várakozó motor és néhány kész darab is a polcon, mintha csak a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Mint a modellek otthon a polcon, ennél látványosabban nem lehetne tárolni a régiségeket

Mire végül sikerült mindenkit kitessékelni a műhelyből, nem volt más dolgunk, mint felemelkedni egy mozgólépcsőn az egekbe, a töménytelen mennyiségű klasszikus sportkocsi közé. Achim Stejskal igazgató büszke rá, hogy birodalma nem az a parkettás, perzsaszőnyeges, teremőr nénis múzeum vastag kordonokkal és sok porral, hanem igazi álomvilág, ahol a kellőképpen megfertőzött látogató szinte testközelbe kerülhet kedvenceivel. A lépcső tetejére érve világossá vált, miért tartják mennyországnak a kiállítótermet. Minden fehérben úszik, a padló, a falak, a pódiumok. Sok üveget használtak, csak egy-egy helyen szakítják meg színes betétek az összhatást és a térélményt, amelyet az átláthatatlanul tágas, 5600 m2-es belső nyújt.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Egy hatalmas légtér az egész komplexum felső két emelete

A kétszintes bemutatóteret mindenhol nyitott mennyezetek és átkötések törik meg, hogy ha lehet, még a belmagasság is olyan felfoghatatlan legyen, mint egy gótikus templomban. Az egész egyetlen óriási térnek tűnik, ahol méltó helyen pihenhetnek a kiállított csodák. Nem kell félni, hogy valaminek nem jut hely, ide legalább az elkövetkező száz év összes szériaautója és versenykocsija elfér. Persze sosincs szem előtt minden, a gyűjtemény folyamatosan átalakul és nagyon sokat utazik. A zuffenhauseniek nem akarják, hogy büszkeségeik örökre bezárva porosodjanak. Gyakran szerepelnek velük veteránversenyeken, és a fontosabb nemzetközi autószalonokra is magukkal cipelnek néhányat.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Minden Porsche atyja az 1939-es Typ 64-es

Mindaz, amit itt láthatunk, nem csupán a cég, hanem a Porsche család életműve is. Itt vannak Ferdinand Porsche korai munkái is, pedig valójában fiáról, Ferryről kapta a nevét a márka, mégis apuka mérnöki zsenije alapozta meg mindazt, amiért ma annyian rajonganak a világon. Van itt antik tűzoltó, kecses versenyautó, elegáns luxuskocsi és persze egy ős-Bogár is. Olyan kincsek között bolyongtunk - miközben az igazgató megpróbálta tudása legjavát átadni - mint egy tulajdonostól visszavásárolt, elsőként gyártott 356-os, vagy a James Dean-féle 550 Spyder. Egy példányban készült tanulmányautókba is könnyű volt belebotlani, nekem a különböző hosszított 911-esek tetszettek a legjobban. Ezek a kínai koppintásnak tűnő torzszülöttek ifjabb Ferdinand Porsche agyszüleményei voltak, aki mindenáron családi sportkocsit akart, de a Panamera bemutatását sajnos már nem érhette meg.

Fotó: Balogh Bence [origo]
A Ferdinand Porsche nevéhez fűződő Bogár sem maradhatott ki a gyűjteményből 

A különlegességekkel majdnem sikerült elérni, hogy a szériaautók egyenesen kommerszekké váljanak, de ebben a közegben, ahol szinte minden autó főhelyre kerülhetett, még a lenézett 914-es Volkswagen Porsche, a nép sportautója is dicsfényben úszik. Ferry Porsche saját narancssárga 914-esét látva azt hiszem, a világ ma már nyugodtan rehabilitálhatja ezt a kedves kockát, amelyről még a gyáriaknak is a fanyalgók ugranak be először. Sokan nem veszik Porsche-számba a többi orrmotorost sem, nekem mégis az egyik kedvencem az egyetlen Év Autója-díjas sportkocsi, a csigalámpás 928-as. Az utcai klasszikusok mellett derékfájásig hajolgattunk, hogy szemügyre vegyük a lapos föld-föld rakétákat, még szerencse, hogy a mennyezetre is került egy versenyautó, a 956-os, melyről az a pletyka terjedt el, hogy leszorítóereje miatt képes lenne fejjel lefelé száguldani.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Sajnos nem lehetett beülni, pedig a hátsó fejtérre nagyon kíváncsi lettem volna

A Ferrarival való összecsapás nagymenő versenylegendái és utcai társuk, a 959-es mellett hosszú percekig elvesztem Le Mans sztárjai és olyan munkára fogott Porschék között is, mint az egymilliomodik 911-es, melyet annak idején nem szégyelltek egyenruhásnak benevezni az autópálya-rendőrséghez. Még szerencse, hogy túlélte a szolgálatot, és ma itt lehet egyik holland társával, az utolsó nyitott 356 B sorozat egyik darabjával együtt, amely felépítését tekintve gyakorlatilag teljesen alkalmatlan volt a szolgálatra, sem a villogónak, sem a szirénának nem volt rajta megfelelő hely. Talán a legmegdöbbentőbb mégis egy kis piros, együléses erőgép volt, Porschéhez méltón hátul nagyobb kerekekkel, mint elöl, és ahogy a felirat mutatja, dízelmotorral egyenesen a szántóföldről. Most próbálja meg letagadni valaki, hogy a gázolajos Panamera nem más, mint egy traktor.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Még a mennyezetre is jutott egy versenyautó, a 956-os

Csak az ebéddel sikerült minket kiszakítani ebből a közegből. A gyárban a szerelők a szalag mellett esznek, nem csoda, hogy nekünk az egyelőre hiányos 911-es gyűjtemény mögött terítettek ebédre. Közben megtudtuk, miért nem sikerült még átgurítani a legújabb, 991-es modellt a szemközti szerelőszalagról, a gyűjtemény ugyanis csupa Turbóból áll, nekik is meg kell várni, amíg hivatalosan is bemutatkozik. A klasszikusokra vágyó rajongók, azt hiszem, kivárják azt a néhány hónapot. Galériánk 59 képből áll, a zuffenhauseni szentélybe azonban mindenkinek megéri elmennie, aki valaha is brummogva tolta végig a Porsche Matchboxot a kanapé szélén, és kemény 8 eurót fizetnie azért, hogy mindent a saját szemével láthasson.