Insignia light - Opel Astra Sedan 1.7 CDTI-teszt

Eltérő stratégiát választott az örök rivális wolfsburgiakhoz képest az Opel az alsó-középkategóriás szedán kategóriában. Míg a Jetta egy költségoptimalizált, a Passatra maximum messziről hasonlító autó, addig az Astra csomagtartós kivitele lényegében mindent tud, amit a nagyobb testvére.

Ahogy a korábbi, turbós benzines kivitel tesztjében Kismartoni kolléga már megírta, a "komoly" megjelenésű Astra lényegében helyettesítheti a magánvásárlók körében az Insigniát, amely nem számít ugyan drágának a kategóriájában, az átlagos magyar magánvásárló takarója azonban ritkán ér a középkategória árszínvonaláig. Nos, nekik, illetve azoknak jelenthet megoldást a szépre szabott Astra, akik a még megfizethető kategóriában keresnek új, színvonalas technikájú, de nem elrugaszkodott, klasszikus formavilágú, masszívan összerakott autót. A jóval ötmillió forint alatti alapár persze itt is inkább elméleti, mint gyakorlati lehetőség, jó szívvel az 1,4 literes, száz lóerős szívó benzines alapmotort nem szívesen ajánlanám senkinek. Az Astra ugyanis nehéz, önsúlya alapján a kategória legnehezebbjei közé tartozik, ezért a turbós motorok kínálatából érdemes szemezgetni a megfelelő súly/lóerő arány eléréséhez.

Tényleg majdnem olyan, mint egy Insignia, és úgy vasalja az utat, mint egy nagyobb kategóriás autó Fotó: Koncz Dávid

A teljesítménytöbblettel természetesen az alapár sem marad változatlan, viszont bőven válogathatunk a számunkra megfelelőnek tűnő alternatívákból. Benzines kontra dízel vitában én kitartok a benzines mellett, annak ellenére, hogy a tesztautót mozgató 1,7-es CDTI kellemesebb élmény volt, mint amire legutóbbi találkozásunk alapján számítottam. Minden szempontból az arany középutat jelöli a 130 lóerős verzió. Nem annyira vérszegény és nehezen meginduló, mint az 1,3-as dízel, és nem is kerül annyiba, mint a kétliteresek. Létezik ugyan gyengébben, 110 lóerőre fojtva, mindössze 50 000 forinttal olcsóbban, de azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük, hogy ezen nem érdemes spórolni.

Hidegen kerregős, keményen működő, melegen sem a járáskultúra mintapéldánya, de hála az autó nagyon jó zajszigetelésének, ebből nem sokat lehet érezni. A kellemetlen frekvenciájú hangokat magasabb fordulatszám-régiókban azért nem sikerült teljesen kiszűrni, ennek ellenére itt ért a motorral kapcsolatos első pozitív élmény, valóban rosszabb emlékeim voltak más Opel modellekből. A második kellemes meglepetés a rugalmassággal kapcsolatos volt. Új standardokat nem jelölt ki az Astra dinamikájával, ahhoz, ahogy már említettem, egész egyszerűen túl nehéz. Ennek ellenére egészen élhető konfigurációnak tűnt a tesztautó a mindennapokban, rövid indulási levegővétel után egyenletesen, ám viszonylag röviden húz. Alacsony fordulatról is fel tudja magát vergődni a motor, ahhoz azonban, hogy élettelinek tűnjön a 130 ló, gyakran kell használni a váltót, ami újabb opeles tradíció szerint egész pontos, kivéve, amikor gyorsan és hirtelenül keressük a kettest a hármas után. Nem egyszer kellett eredeti tervvel ellenkező fokozatot választani, egész egyszerűen nem szereti a váltó a sportosabb kezelést.

Nem a legmodernebb az 1,7-es dízelmotor, de hamarosan úgyis jön az új motorgeneráció Fotó: Koncz Dávid

Nem meglepő módon a fogyasztás is megsínyli a forszírozott menetet, városban 8 liter fölé lehet zavarni az értéket, szerencsére a másik véglet start-stop és eco üzemmód használatával megdöbbentően alacsony szintet tud eredményezni. Szintén opeles, de régebbi hagyomány, hogy figyelnek modelljeik kedvező légellenállási együtthatójára, amelynek következtében városon kívül egyáltalán nem nehéz négyessel kezdődő számokat látni a fedélzeti számítógép átlagfogyasztás mérőjén - nem szorul különösebb magyarázatra, hogy ez több, mint kiválónak számít. Összességében nem rossz a hajtáslánc, de inkább tűnik kötelezően teljesített feladatnak a mérnökök részéről, mint kategóriaverő megoldások sorozatának. Ha valahol érződik, hogy meg kellett hozni a kompromisszumokat a fejlesztéskor elkölthető pénzek beosztásánál, akkor ez az a terület. Az Astra többi része ugyanis magasabb színvonalat ér el a kategóriatársakhoz képest is. Szerencsére nemsokára debütál az új motorcsalád, úgy talán még kerekebb lesz a kép.

Hátulról sem lehet belekötni a formába, de vigyázat, a csomagtartón nincs gomb. Csak a kulcsról vagy a középkonzolról nyitható Fotó: Koncz Dávid

A futómű továbbra is a kedvenc részem az Astrában. Sokan, sokszor említették már, hogy viszonylag egyszerű konstrukció került a J sorozat alá. Valóban, a többlengőkaros futóművekhez képest a Watt-rudazatos megoldás egyszerűnek tűnik, de nem a gyakorlatban. A nehéz karosszériának egyébként itt jelentkezik némi előnye is, a tipikus nagyautós "vasalja az utat" érzés abszolút megvan az Astrában, kifejezetten drágább autó érzetét kelti vonulás közben az Opel. Bő tartalékokkal, selymesen, párnázottan, ugyanakkor határozottan és precízen veszi az akadályokat. A nagy kerekek ellenére is kellő komforttal rugózik, ráadásul futóműzaj sincs. Nem annyira agilis, mint egy Focus, de nem is hiányzik egy ilyen "polgári" négyajtósban az erőltetett sportosság. A lengéscsillapítók keménységét és a szervorásegítés mértékét a már ismert módon a műszerfalról lehet állítani, van is különbség a programok között, el lehet játszadozni a három beállítással. A kormányzás visszajelzésén lehetne valamicskét finomítani, és a fordulókört szűkebbre venni, csak hogy valami kritikát is megfogalmazzak.

A rendkívül magas felszereltség nyilván torzítja egy autó szubjektív minőségérzetét, alapkivitelben közel sem annyira tetszetős az Astra, mint Cosmo szinten, de ez az összes többi hasonló autóra is pontosan ennyire jellemző. Így viszont kifejezetten kellemes, otthonos, a tesztautó esetében meleg színekkel hangulatossá varázsolt kabinról beszélhetünk. Döbbenetes, de egy Astráról beszélünk. Egy, vagy inkább két generációval ezelőtt a sivárság szinonimája volt egy Opel-belső, jelenleg talán az egyik legszebb, ami a kategóriában fellelhető. Kifejezetten jó ülésekkel, korrekt anyagokkal, szép formákkal, átlagot elérő helykínálattal. Ami továbbra is zavaró, az a nem feltétlenül könnyen kezelhető menürendszer, és a nehézkes kilátás, főleg előre keresztirányba. Furcsa, de nem feltétlenül zavaró a minden Opelre egyformán jellemző nagyon tipikus és egyedi műanyagszag.

Ezzel a színösszeállítással jó hangulatú az utastér, a minőségérzet jó Fotó: Koncz Dávid

A szedánforma a reneszánszát éli, kevés igazi hibával, remek futóművel és egy nemsokára lecserélésre kerülő, de így is vállalható kompromisszumot jelentő dízellel az Astra jó esélyekkel indul a vásárlók kegyeiért. Ha a Golfot nem is tudja kiütni a nyeregből az Astra, a Jettánál jobb vásárnak tűnik az igényesebben kidolgozott, szebb formájú Astra Sedan.

Műszaki adatok - Opel Astra Sedan 1.7 CDTI

Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1686 cm3. Hengerek elrendezése/száma: S/4. Teljesítmény: 96 kW (130 LE)/4000. Nyomaték: 300 Nm/2000-2500. Sebességváltó: hatfokozatú kézi. Erőátvitel: elsőkerék-hajtás. Fékrendszer: elöl hűtött, hátul tömör tárcsa.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4658/1814/1500 mm. Tengelytáv: 2685 mm. Saját tömeg: 1405 kg. Össztömeg: 1895 kg. Csomagtartó térfogata: 460-1010 liter. Üzemanyagtartály térfogata: 56 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra):11,3 mp. Végsebesség: 206 km/óra. ECE-átlagfogyasztás: 4,2 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 110 g/km.
Költségek. Alapár: 5 780 000 Ft.