Akármit is igyekszik belevésni az agyunkba a Skoda PR-gépezete, a vagányságot nem mérik olcsón. Legfeljebb nem olyan drágán, mint a konkurensek. Rögtön az elején lelövöm a poént: a képeken csillogó tesztautó konfigurációja - importőri 600 000 forintos bevezetői kedvezménnyel is - a 9 milliót nyaldossa. Ezért egy jól, de nem hiánytalanul felszerelt, automataváltós, 220 lóerős, tágas és gyors utazólimuzint vehetünk birtokba. Csábító, de kiemelkedően kedvezőnek azért nem mondanám.
Egy biztos, ha a multinál szabad kezet adnak a megbecsült kollégáknak, nem egynek fog megremegni a keze az RS irányába. A Skodának továbbra is az a legnagyobb előnye, hogy lelkiismeret furdalás és az indokolatlan pazarlás érzése nélkül adja a mindennapi élményt olyan csomagolásban, ami nem veri ki a biztosítékot az ember felebarátainál. Egy jobb Mondeo vagy Passat áráért ugyanis meggyőző menetteljesítményt, átlagtól némiképp izgalmasabb kiegészítőket és használható karosszériát kaphatunk, úgy, hogy nem kell rettegnünk egy-egy szerviz vagy gumiszámlától. Mert azért lássuk be: az Octavia mégiscsak milliók számra gyártott technikából építkezik, amúgy nagyon ügyesen. Ha ebből a szemszögből nézzük a csehek teljesítményét, akkor elismerésre méltót alkottak. Ha sportautót akarunk belelátni a nagyon is polgári alsó-közepes Skodába, akkor csalódni fogunk, de a saját hibánkból. Rosszul közelítettünk ugyanis a dologhoz.
Ahhoz elég gyors, hogy a közlekedésben résztvevő autók elenyésző kisebbsége tudja csak megszorongatni, ha mindenképpen kakaskodni szeretne vele a használója. Mekkora élmény? Nyilván izgalmasabb, mint egy 1.4 TSI, már ránézésre is, de például egy Focus ST azért jóval izgalmasabb, ha kanyarvadászatról van szó. Még véletlenül se lesajnálóan értem ezt, ugyanis a mindennapokban azzal az autóval leszünk boldogabbak hosszú távon, amelyik a legjobban be tudja lőni a használhatóság és az élmény ellentmondásból fakadó kompromisszum mértékét. Ebben pedig piszok jó a Skoda.
Óriási változások nem történtek az utastérben, a legszembetűnőbbek a gyönyörű sportülések, a tesztautó esetében pirosan vart díszítéssel. Nem vagyok nagy híve a háttámlával egybeépített fejtámla kialakításnak, de pozitívan kellett csalódnom, az RS-ben egész jól sikerült a dolog. Nem csak a testet tartja remekül a kagylósított ülés, a tarkóhoz is megnyugtatóan közel ívelték a támla felső pontját. A fekete tetőkárpit szinte kötelező eleme a morcosításnak, a kellemes méretű, jó fogású és szépen kialakított sportkormány sem engedi feledni, hogy nem átlagos Ocatiával van dolgunk. Kifejezetten szépen szól a Canton hifi, abszolút megéri befektetni rá azt a nagyságrendileg 150 000 forintot, amit kérnek érte.
A navigáció nem villámgyors, de könnyen kezelhető az érintőképernyőn keresztül. Közhelyszerű kijelentés a VW-csoport autóinál, hogy minden kézre áll, nincs ez másként jelen esetben sem. Aki egyszer ült egy - szinte tetszőleges – VW-konszern termékben, el fog igazodni, azonnal. A minőségérzet azért nem veszi fel a versenyt a magasabban pozícionált testvérmárkákkal, de nem kell csalódástól sem tartani. Ipari szinten bőven átlag fölötti az összhatás, mindössze két apróság volt bosszantó: a kormány alján az RS feliratú műanyag gyengén volt rögzítve, odanyúlva véletlenül kipattintottam a helyéről, a fényszórómosó fedele pedig nem tért vissza a lökhárító síkjába használat után. Üsse kavics, de azért mégis...
A tankfedélbe integrált jégkaparóért viszont nem tudtam kellőképpen hálás lenni a Skoda mérnökeinek. Filléres dolog, de ha pont nincs nálunk semmi, amivel letolhatnánk a szélvédőt, akkor aranyat ér. Még, szerencse, hogy eszembe jutott, ilyennel is tud szolgálni az Octavia. A karosszéria többi részét nem hinnem, hogy különösebben be kellene mutatni, ugyanaz az tágas, oltári csomagtartójú, ízig-vérig praktikus autó, mint egyszerűbb társai. Nehéz lenne bárkinek is megszorongatnia a Skodát ebben a versenyszámban.
Az új, 220 lóerős kétliteres, turbós FSI jó erőben van, szerencsére nem csak papíron. Gyári adatok alapján DSG-vel kombinálva 6,9 másodperc alatt húzza 100 kilométer per órás sebességre a durván 1,4 tonnás karosszériát. A tapadással azért vadul küzdenie kell közben az első kerekeknek. A kipörgésgátló folyamatos villogásával kísért sprint intenzitása minden utast meghökkentett a 2 hét alatt. Az autóra szerelt 18-as téli kerekek viszont sajnos minősíthetetlen teljesítményt nyújtottak, ami sokat levont az autó élvezetéből. A Bridgestone márkájú abroncsok sem hidegben, sem 7 fokban, sem szárazon, sem nedvesen nem tapadtak rendesen, kisebb-nagyobb mértékben, de lényegében folyamatosan csúszkáltam velük. Nem az autó tehet róla.
A 577 ezer forintos 6 fokozatú DSG váltó nagyon jól illik az autó praktikum orientált sportosságához. Gyors, gyakorlatilag megszakításmentesen közvetíti a nyomatékot, és nem utolsó sorban kényelmes. Sport, Economy és Normál, valamint saját magunk által konfigurált üzemmódok között válogathatunk vezetés közben. Amit nem teljesen sikerült megértenem, az az, hogy miért teszi át magát a váltó időnként önhatalmúlag sport üzemmódba, akkor is, ha nem provokáltam ki ezt vezetési stílusommal előtte. Még érdekesebb, hogy mindezt miért nem sikerült egy gombnyomással megszüntetne, normálra állítva az üzemmódot.
A futómű, figyelembe véve a 18-as kerekeket, nem volt agyatlanul kemény. Lágynak azért semmiképpen sem mondanám, határozottan dobálós és rideg tudott lenni keresztbordákon, cserébe teljes volt a biztonságérzet vaduláskor is. Bőven van tartaléka a nagy sebességű autózáshoz és kanyargáshoz az RS-nek, és nem érezni erőltetettnek a forszírozott menetet. Akinek kemény ez így, az nyugodtan maradjon a 17-es méretnél, ha kerekeket vesz. Érdekes, hogy az oldaldőlés, ha nem is határozottan, de azért érezhetően jelen van.
A fogyasztás teljesen elfogadható, ha fegyelme vesszük a körülményeket. Turbós autó, csábít a hajtásra, automata, és persze hideg is volt. Nekem 7,3 és 11,5 között mozgott a skála, függően attól, mennyire ejtőztem a volán mögött, illetve mennyire ment fel az agyam a karácsonyi dugó közben, hogy aztán levezetésképpen kiautózzam magamból a frusztrációt. A motorhang férfias ugyan, de nagyon "generált" érzetű, morgós, de nem szép frekvenciájú.
Kéne-e? Persze, hogy igen. Jobban, mint sok, hasonló árú és méretű új autó. Sikeres lesz-e? Bizonyosan. Nem sokat hibázik, viszont sok mindent tud jól, vagy nagyon jól. Úgy alkalmas sok mindenre, hogy nem akar feltétlenül mindenkinek tetszeni. Ettől szimpatikus.
Műszaki adatok - Skoda Octavia RS 2.0 TSI DSG