Günther Holtorf nemrég fejezte be 26 évig tartó világkörüli útját, amelyet egy Mercedes G osztállyal teljesített. Holtorf menedzser volt a Lufthansánál, aztán 1988-ban elhagyta a céget, és eldöntötte, hogy nekivág Afrikának Otto becenevű Mercedes 300 GD-jével.
A túra eredetileg másfél éves afrikai kirándulásnak indult, Holtorf harmadik feleségével, Beatével vágott neki, de útközben összevesztek. Talán azon, hogy Holtorf folytatni akarta az utazást, az asszony meg nem, a férfi mindenesetre 1990-ben az egyik német lapban adott fel társkereső hirdetést, amelyre egy akkor 34 éves egyedülálló anya, Christine jelentkezett. Hosszú dél-amerikai évek következtek, a 200 ezredik kilométert 1998-ban, Argentínában érték el.
Közép-Amerika, Kanada, aztán Mexikó és Alaszka következett, innen Ausztráliába vezetett a pár útja. Egy szíriai kitérő után Kazahsztánban érte el a 300GD a félmilliomodik kilométert, Afganisztán, Törökország, a karibi térség, Kuba, Nagy-Britannia és a többi európai ország jött a menetrendben.
Christine-nél még 2003-ban daganatos megbetegedést diagnosztizáltak, 2010-ben hunyt el (két héttel halála előtt összeházasodtak), de Holtorf megígérte neki, hogy folytatja az utat. Kínába, majd a Mercedes támogatásával Észak-Koreába is eljutott, Vietnam és Kambodzsa után a berlini Branderburgi kapu volt a végállomás.
A G osztály az eredeti motorral csinálta végig az utat, ritkán robbant le, amikor pedig mégis, a tetőre szerelt alumíniumdobozokban tárolt 400 tartalékalkatrész segítségével Holtorf általában saját kezűleg tudta orvosolni a hibát. Sajnos, az autó nem úszta meg baleset nélkül az utat, egy madagaszkári előzésnek megcsúszás és borulás lett a vége, az autót kasztnicserére vissza kellett szállítani Európába. Egy tengelycserére is szükség volt ötezer méteres magasságban az Andokban, de a motor elnyűhetetlennek bizonyult.
Az út végül 890 ezer kilométernél ért véget, az autót a stuttgarti Mercedes-múzeumban ki is állítják majd.