Ami a középiskolásnak az érettségi, a könyvelőnek az adóbevallás és a politikusnak a választás, az a világ autóiparában dolgozó mérnökök, marketingesek, logisztikusok és megannyi más szakember számára az autókiállítás. Közülük is Detroit, Tokio, Genf, Párizs, illetve a váltótársa, Frankfurt a legfontosabb.
Ezeken a szalonokon villantani kell valamit a konkurenciának és a nagyközönségnek. Nem egyszerű feladat, még akkor sem, ha a zömmel férfilátogatók érdeklődését könnyen fel lehet kelteni egy-egy fényesre suvickolt, szép hoszteszekkel körülbástyázott, de banális autóval is.
Az igazi autórajongó persze másért csorgatja a nyálát, hiszen
a márkák legújabb fejlesztései itt öltenek testet,
vizsgáznak az előzetes hírekben magasztalt formai vagy műszaki megoldások. Persze a kritikus szaksajtó és a kíváncsi publikum első reakcióit is figyelmesen szondázzák a gyártók.
A Frankfurti IAMA, avagy Internationale Automobil-Ausstellung (Nemzetközi Autómobil Kiállítás) a kezdetek kezdetén, 1897. szeptember 30-án nyomokban sem emlékeztetett a mai show-ra. A mostani, 66. szalonon
közel 220 ezer m2-es kiállítási területen sorakoznak az újdonságok
és a tanulmányautók a különféle kreatív installációk középpontjában.
Ezen felül látványműhelyek, szakmai konferenciák, tematikus övezetek között bolyonghat a látogató naphosszat úgy, hogy
közben egyszer sem látja ugyanazt a díszletet.
Mintha a Louvre, a Prado és a British Museum egybe lenne nyitva egy művészetrajongónak, olyan ez a komplexum a benzinvérű zarándoknak.
Ehhez képest a világ legelső autókiállítása, akárcsak valami titkos szeánsz, 8 modell részvételével zajlott a berlini Bristol Hotel halljában 1897. szeptember 30-án. Igen, nyolc autó és Berlin, a mai IAA jogelődjének ugyanis a német főváros adott otthont, kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen 1951-ig.
Az I., majd a II. világháború miatt éveken át kényszerszünetek, illetve helyszínváltozások tarkították az IAMA történetét: 1927-ben például maga
Konrad Adenauer, a későbbi kancellár, akkori kölni főpolgármester személyesen lopta el a show-t és vitte el városába.
Egy évvel később, márciusban Lipcse, de szeptemberben újfent Berlin adott otthont a kiállításnak.
Így akárcsak az 1905-07-ben, az 1928-as évben is kettőt ugrott az eseménysorozat sorszáma.
A nagy gazdasági világválság három évét, 1929-32-t ugyanakkor kihagyták a szervezők
- nyilván igény sem volt rá -, 1931-ben azonban kinyitotta Berlin a kapuit, a közönség nagy örömére.
Akkor mutatkozott be az első elsőkerék-hajtású német autó (DKW Frontwagen), és nem mellesleg színre lépett a Bogár, amely 1938-tól 2003-ig lényegében ráncfelvarrásokkal folyamatosan gyártásban maradt.
1939-ben az utolsó, csonka békeévben még 825 ezren váltottak jegyet
az eseményre, akik közül feltehetően sokan életük utolsó nagyszabású tömegrendezvényét keresték fel, mielőtt elestek a fronton vagy elhurcolták őket.
Közvetlenül a II. világháború után, 1947-49 között csak a háttéripar tudta megmutatni magát, az autós szakkiállítás csak 1950-ben ébredt évtizedes mélyalvásából Berlinben. Aztán az IAMA helyett immár IAA rövidítésű, sorban a 34. esemény 1951-ben járt először Frankfurtban, de nem utoljára.
A szervezők elégedettek lehettek, hisz 577 ezren mentek el a kiállítási központba tavasszal annak ellenére, hogy
a keleti tartományaitól megfosztott NSZK kisebb országgá zsugorodott,
ráadásul a célközönség derékhadát alkotó férfilakosság is megfogyatkozott, és a gyártókapacitás sem állt túl fényesen.
Kora ősszel még egyszer utoljára Berlinben majdnem 300 ezer látogató láthatta a korabeli német és nemzetközi autóújdonságokat, végül a macerás határátkelés miatt nem erőltették tovább a kettévágott, s később körbefalazott Nyugat-Berlint helyszínként.
Kényszerűségből Frankfurt lett hát az IAA stabil házigazdája. És szárnyalt, még akkor is, ha innentől kezdve két éves periódusokban követte egymást a világ tán legfontosabb autós rendezvénye.
A konszolidáció éveit az 1971-ben kitörő olajválság árnyékolta be,
el is maradt akkor az IAA, ám onnantól, tehát 44 éve semmi sem nem törte meg az IAA folyamatosságát.
Sőt, a páros években rendezett Párizsi Szalonnal felváltva minden páratlan év őszének legfontosabb autószalonjává vált.
1991-ben az óriási érdeklődés miatt kettéválasztották a személyautók és haszongépjárművek szakkiállításait.
Előbbi maradt Frankfurtban, utóbbi pedig Hannoverbe került át, páros-páratlan évbeosztással.
Legek harca
Az Év autója díjat ugyan Genfben adják át, minden idők autókiállítási látogatórekordját pedig Tokió tartja 1,5 millióval. Ráadásul a jelenleg legnépszerűbb autószalon a párizsi, amelyet tavaly 1,2 millióan kerestek fel (idén az IAA-n egymillió látogatóval számolnak).De Frankfurt a legrégebbi, még akkor is, ha a névadó város csak 64 éve ad otthont a 118 éves múltú rendezvénynek. Világelső még a maga 220 ezer négyzetméteres területével is, de az igazi fokmérő, a körülbelül 150 világpremier is a legfontosabb szalonná emeli.
Egzotikumként 1959-ben a szovjet Volga és a Moszkvics bukkant fel a bűnös imperializmus fellegvárában, de áttörés nem lett belőle. Nem úgy a Honda 1965-ös fellépéséből, ami
kitaposta az utat a japánok európai exportjának.
Érdekes megfigyelni, hogy Dél-Korea 1991-ben küldte először ide a gyártmányait, és egy évtized elteltével már egészen piacképes modellekkel kezdte szorongatni a távol-keleti ellenlábasait.
Ugyanez a párhuzam látszik kiteljesedni a kínai autók esetében is, az első fecskék 2005-ben fészkelték be magukat a vásárközpontba, s lám,
ma már tucatnyi, sokszor vállalható „Made in China” konstrukció sorakozik,
nem utolsó sorban a világszerte robbanás előtt álló elektromos autók piacán. Más kérdés, hogy Európában egyelőre még szó sincs igazi áttörésről.
Amelyik modell Frankfurtban sikeres, jó eséllyel ez eladásokban is az lesz, e szabályt kivételek egész sora erősíti. Vitán felüli, hogy az IAA az autómobilizmus hajnalától megkerülhetetlen fórummá nőtte ki magát. Kisebb-nagyobb megszakításokkal, de 118 évvel ezelőtti születése után nem sokkal a világ autóújdonságainak kirakatává vált, sőt, a globális pénzügyi és politikai légkört is kitűnően mutatja.
Legutóbb 2001-ben, éppen a kiállítás hetében történt New York-i terrortámadás során lehetett érzékelni a világeseményeket, amikor az összes ünnepséget lemondták, és
gyászlobogókat tettek ki a néma csendben lezajlott 59. szalon standjaira.
És persze a 2008-as globális recessziót is tetten lehetett érni a rákövetkező évben, 2009-ben.
A legújabbra a menekültválság nyomja rá a bélyegét, ami a határzárak miatt a megközelítést is érintette, különösen azoknak, akik Kelet-Európából repülő helyett autóval vagy netán vonattal akartak kijutni. De nem szabad feladni, Frankfurtban továbbra is világújdonságok özöne és a köréjük felépített csodavilág vár mindenkit.