Egykor a BMW gyártotta, ma már Svájcban és Kínában koppintják

2018.02.14. 18:58

A kultikus Isetta modern, elektromos hajtású változatai ideális városi törpeautók, az európai Microlinonál a zseniális dizájnhoz megfelelő minőség is társul. Akad viszont egy trükk, amivel ki lehetett kerülni a töréstesztet, de nálunk akadálya lenne a zöld rendszámnak.

Ugyanúgy elöl nyílik, mint az eredeti Isetta. A tükrök egyben fényszórók isForrás: Micro Mobility

A háború utáni, hiánygazdasággal küzdő Európa egyik népszerű járműve volt az 50-es években az Isetta, amely eredetileg egy olasz törpeautóként kezdte karrierjét, de akkor lett igazán népszerű, amikor 1955-ben a BMW is megvette az ISO-tól a gyártási jogait, és saját ízléséhez igazította a technikáját. A guruló buborékok ma már valódi kultautókká váltak, egy-egy jó állapotú, szépen restaurált példányért vagyonokat fizetnek a gyűjtők és a jómódú berlini hipszterek.

Az Isetta 2,15, a Microlino 2,4 méter hosszú, mindkettő parkolhat keresztben isForrás: Micro Mobility

Szerencsére a feltámasztási hullám szép lassan az Isettát is elérte, a Micro Mobility nevű svájci cég ugyanis idén elkezdi gyártani a karakterében nagyon hasonló, de technikáját tekintve modern változatát, a Microlinót.

A mindössze 2,4 méter hosszú, 1,5 méter széles és 1,46 méter magas, mopedautó besorolású  járművecske kisebb, mint egy Smart Fortwo, de praktikusabb nála, mivel két felnőtt mellett két gyereket is szállíthat, és még egy tekintélyes, 300 literes csomagtartója is van.

Aranyos, élhető és környezetbarát járművet alkottak a svájciak, és még a 12 ezer eurós (3,6 millió forintos) ára is elfogadhatóForrás: Micro Mobility

Olyan apró a kocsi, hogy az első Smarthoz hasonlóan akár keresztben is parkolhat  az utcán, amit orral a padka felé célszerű megtenni vele, mert akkor az elöl nyíló ajtón keresztül azonnal a járdára lehet kilépni belőle.

Sok oldaltartást nem ad a kétszemélyes pad, de a beszállás kényelmes. A kormány az ajtóval együtt nyílikForrás: Micro Mobility

Akkumulátor és utasok nélkül 450 kilogrammot nyom a Microlino, így a 20 lóerős villanymotor bőven elég hozzá: 50 km/órára 5 másodperc alatt képes felgyorsulni, és a 90 km/órás végsebessége is bőven meghaladja a kisrobogókét.

Stílusos minimálműszerfal, az ülés kétszemélyes, még LED-es hangulatvilágítás is vanForrás: Micro Mobility

A 8 kilowattórás lítium-ion akkumulátorral 120 kilométert tud megtenni egy töltéssel, de felárért lehet kapni 14,4 kilowattórásat is, amivel közel megduplázódik a hatótáv. A legjobb, hogy sima konnektorból 4, gyorstöltővel 1 óra alatt fel lehet tölteni az kisebbik akkut, vagyis akár egy bevásárlás alatt is.

A gyártó Micro Mobility fő profilja a roller. Az eredeti Isettának nem volt hátul nyitható csomagtartójaForrás: Micro Mobility

Mivel a klasszikus mopedautókhoz hasonlóan a Microlino az L7e járműkategóriába tartozik, nem kellett a gyártást megelőzően törésteszten részt vennie, de a Micro Mobility azért igyekszik megnyugtatni mindenkit, hogy egy 50 km/órás tesztet mégis elvégeztek vele, és azon megfelelő védelmet nyújtott. Erre azért nagyon kíváncsiak lennénk, az előrefelé nyíló ajtó és a gyűrődőzóna hiánya biztos a legkevésbé sem tűnik életbiztosításnak. A mopedautó-besorolás miatt nálunk a zöld rendszámnak is akadnának jogi akadályai. 

Már a 600-ast is másolják, de Kínában

Nem illenek rá a dísztárcsák és a BMW hűtőmaszk, egyébként elég hű a forma a 600-ashoz. Leszámítva az ormótlan első oldalajtókatForrás: Eagle

A BMW 1957 és 1959 között gyártotta az Isetta családi, oldalajtókkal is rendelkező négyüléses változatát, a 600-ast. Bár sokkal sikertelenebb volt az eredeti egyajtósnál, az Eagle nevű kínai gyártó mégis látott fantáziát benne, és szinte egy az egyben lenyúlta a formatervét, amit nemes egyszerűséggel úgy kommunikáltak, hogy a valaha volt legkedvesebb BMW-ből nyertünk inspirációt. A kínai változat neve valamiért EG6330K lett, ami jobban illene egy mosógéphez vagy fénymásolóhoz, mint egy aranyos városi törpeautóhoz.

Már nem nyílik a homlokfal, négy rendes oldalajtaja van. Nem egészen értjük, miért lettek feketék az eredetileg krómozott elemekForrás: Eagle

Persze a karosszéria nem mindenben egyezik a 600-aséval, kettő helyett négy oldalajtót terveztek rá, így kompenzálták, hogy az előrefelé nyíló ajtót megszüntették. Az EG6330K hossza 3,3 méter, a tömege az ólomsavas akkumulátorral együtt 750 kiló, vagyis a 600-asnál 40 centivel hosszabb és negyed tonnával nehezebb.

Olcsó és kommersz műanyag műszerfal várja a vezetőtForrás: Eagle

Mivel csak egy harmatgyenge, 5,3 lóerős villanymotor gondoskodik a hajtásról, az Eagle jóval lomhább, mint a 60 éves eredeti,  a végsebessége 100 helyett csak 60 km/óra. Viszont egy töltéssel 120 kilométert tud megtenni, ami a 32 ezer jüanos (kb. 1,3 millió forint) árat figyelembe véve kedvezőnek mondható.

""Forrás: Retro Mobil
Az Isetta-sztori

A mai fiatalok zöme bizonyosan nem hisz a fülének, ha azt hallja, hogy a sportos autóiról híres BMW egykoron kétüléses törpeautókat is gyártott. A történet az ötvenes évek elején indult, amikor Renzo Rivolta, az olaszországi ISO cég tulajdonosa kitalálta, hogy a hűtőszekrények, robogók és apró platós áruszállítók mellé jól jönne a kínálatba egy nagy tömegben gyártható, kisméretű autócska is. Egyéves munka következett, a lelkes mérnökcsapat az 1953-as Torinói Autószalonra készítette el a széria érett törpeautót, az Isettát (a név olaszul azt jelentette: kicsi ISO).


A 236 köbcentis, kéthengeres, kétütemű motorkerékpár blokkal hajtott gép minden látogatót levett a lábáról, előrefelé nyíló ajtaja és játékos, gömbölyded formája nagy sikert jósolt számára. Az olaszországi gyártás felfutása után beindultak a spanyolországi üzemek, majd 1955-ben bejelentkezett a BMW is, mégpedig azért, hogy a sikereken felbuzdulva saját modellpalettájába illessze a törpét. Ekkoriban a bajorok leginkább motorkerékpárjaikról, valamint nagy és drága túraautóikról voltak ismertek, hiányzott egy nagy mennyiségben értékesíthető, olcsó autó, amely kiválóan megfelel például a munkába járáshoz. Bár az ISO másnak is eladta a gyártási jogot, a francia Velam Isetta és a brazil Romi-Isetta sosem lett olyan ismert, mint a kék-fehér emblémás.


A németek egyébként rögtön módosítottak is a konstrukción. Először csak néhány külső elemet, az erőforrást (az R25-ös motorkerékpár egyhengeres, négyütemű 247 köbcentis, 12 lóerősére), az első futóművet, s néhány egyéb alkatrészt cseréltek ki, majd 1956-ban az addig buborék formájú (hatalmas hátsó és nyithatatlan oldalsó ablakkal kialakított) farrészt alakították kevésbé látványos, ám elhúzható oldalsó üvegei miatt mindenképpen praktikusabb felépítésűre. S jött a 300-as blokk is, 13 lóerővel. A BMW 1962-ig gyártotta a típust, de akkoriban már sokkal jobban fogyott a három évvel korábban bemutatott 700-as kisautó.


Retro Mobil

KAPCSOLÓDÓ CIKK