Indiánszív - Jeep Grand Cherokee 4.7 Limited

Átkos dolog ez, kérem! Kölyökként, indián fejdísszel, műanyag tomahawk-kal rettentő büszkén jártam még a sarki boltba is. És nem is csak én egyedül. Aztán a kovbojfilmeken azt akarták elhitetni, hogy rézbőrű testvéreink kegyetlen és gonosz emberek. Pedig én már akkor is nekik szurkoltam! Aztán jött Gojko Mitic, majd hosszú szünet. Most pedig ismét visszataláltam az indián harcoshoz magamban... Uff!

Autósmozi: Jeep Grand Cherokee vs. Lexus RX 400h

Indián főnök Európában - Jeep Grand Cherokee 3.0 CRD

A parkolóban két SUV, vagy SAV, vagy marketingül aktív, szabadidős, négykerékhajtású életfilozófia. Magyarul terepjáró vagy luxusterepes. Kollégámmal villan a tekintetünk, majd egy feszült pillanat után önelégült tekintettel rámnéz, és halkan közli: akkor ő vinné a BMW X5-öt. Ezek szerint nekem marad a Jeep Grand Cherokee. Elsőre csak hümmögök és úgy teszek, mintha én is így akartam volna.

Megvárom, míg elviszi a bajor kék-fehéret, és mikor egyedül maradok, körbejárom a gépet. Egészséges, nagy, kellően drabális, de ennek ellenére nem olyan terminátor, mint az elődje volt. A legkarakteresebb változás az orrán van. Most már nem szögletesek a fényszórói, hanem két körívből állnak össze. Persze nem csak ez változott: más a hátsó traktus, és a méretek is kicsit átalakultak, de a lényeg maradt változatlan!

Ámerika

Európai embernek általában szokatlan az amerikai autó. Nálunk fontos a beltér műanyagainak minősége, a gazdaságos motor, a feszes futómű és az élvezetes kormányzás. Ráadásul az ilyen méretű autók az öreg kontinensen hatalmasnak számítanak, holott szülőhazájukban egy szimpatikus középkategóriás elővárosi autóként szolgálnak. Nem bonyolítom tovább, már előre leírtam magamban a Jeepet. Fújj civilizáció, aki elfeledtetted velem dicső indiánmúltam!

Több és nagyobb képért tessék kattintani!

Lóra!

A Nagyfőnök kormánya mögé ülni olyan, mint lóra szállni. A vezetőülés kényelmes és kellő méretű. Fej és lábtér bőséggel, bár a tolldíszt le kell vennünk. Figyelmességként az elektromos állítású ülés beszálláskor hátrasiklik. Memóriába taníthatjuk kedvenc üléspozíciónkat. A műszerfal sem nem rút, sem nem szép, olyan állandó és kemény, mint az élet a Grand Kanyonban. Mondjuk egy ilyen árú autónál jobban szerettem volna, ha nem lenne ennyire kopogós. Jópofaság, hogy a pedálokat a középkonzolon elhelyezett gombokkal elektromosan tudjuk állítani.

Hátul már kicsit szűkebben vagyunk, ráadásul olyan az ülőlap, mintha valami bútorgyár elméretezett kanapéján üldögélnénk. Kicsi, alacsony, és furcsa az alakja is. Akárhányszor hátrapillantottam, utasaim mindig kicsavart derékkal szanaszét dőlve a pamlagon próbáltak kultúráltan viselkedni. Egy sorral hátrébb óriási csomagtartó várja a cuccokat.

Egyre megy

Minden ilyen méretű autónál a dolgok lényege az, hogy miképp sikerül megtalálni az egyensúlyt a közúti, mindennapos használat és a terepjárás között. Van ugye olyan, amelyik terepjárónak néz ki, de inkább csak stabil négykerekes városi autó, mint mondjuk a Lexus RX, és van a másik véglet, a kőkemény terepjáró luxusba burkolva, mint mondjuk a Range/Land Rover.

A Nagyfőnök keményvonalas. Kemény legény és egyenes jellem, legalább annyira, mint a sámán homlokán a ráncok. Aszfalton meglepően nem billegős - jó-jó, a jellegéhez mérten -, a kormánya európai hangolású, a futómű jól szűri ki az úthibákat. Ha nem tudnám, hihetném, hogy nem is újvilági. Hajtósan is stabil, sőt kikapcsolt ESP mellett sem hajlandó gonoszul viselkedni!  Elhagyva az ösvényt, meredek emelkedőre hajtva rendíthetetlenül csörtet előre. Segíti ebben állandó négykerékhajtása és három elektronikus differenciálzára is!

Varacskolásban szükség esetén ott az apró króm színű kar, ami aktiválja a 4WD LOW-t, azaz a felezést. Hátul többen is vesztes fogadásokat kötöttek bizonyos töltésekre és domboldalakra - megmászás ügyileg. Még a csúszós, nedves aljnövényzet sem tudta megnehezíteni ennek a vaddisznónak a dolgát. Persze ehhez szükség volt még arra a nagydarab vasra is, amit az orrába csavaroztak be!