Száguldó szatyor - Nissan Micra 160 SR

Durván szexista domborulatainak és játékautós megjelenésének csak kevés hölgy tud ellenállni, ám a kikerekedett Micra a férfitársadalom jelentős része számára csupán egy körhintáról elszabadult kisautó. Őket hivatott jobb belátásra bírni az SR 160 nevű sportváltozat, amelynek egyik tesztpéldánya az [origo] autós rovatában is megkezdte aknamunkáját.

Sok szép kép az SR-ről

Autósmozi: Nissan Micra SR

Mindjárt az elején tisztázni kell, hogy az autó hátulján virító 160 SR felirat sajnos nem a lóerők számát jelenti, ugyanis a sportváltozat 1,6 literes motorja "csak" 110 lóerő leadására képes, ami egyben jelzi is, hogy a felturbózott Micra nem a kőkemény GTI-k ellenfele. A meglehetősen régóta várt sportváltozat egy sereg vagány cuccot kapott kívül-belül, amelyeket - a vizuális örömöket jobban preferáló olvasóink számára - szépen, szemléletesen meg is mutogat Bertalan kolléga autósmozink idevágó részében.

Kívülről a sokküllős, 16 colos felnikről, a kis tetőszpojlerről, a dundibb küszöbökről, illetve a méhsejt mintájú ráccsal kibélelt légbeömlőiről lehet felismerni a legerősebb Micrát, már ha valaki elsikkadna a jól csengő, ám ordas hazugságnak is vehető 160 SR felirat felett. Szintén a sportcsomag része a krómozott kipufogóvég is, ám sajnos ez utóbbi olyan csenevészre sikeredett, hogy némileg visszavesz az autó "majdszétvetazerő" karakteréből. Kár érte, ha már lúd, legyen kövér alapon simán bevállalhattak volna valami öblösebb darabot is.

A Micra külsejének amúgy nagyon jót tettek a fenti kiegészítők, a kis légterelő szépen kiemeli a kabin buborékformáját, amelyet egy látványosan kiszélesedő övvonal zár le. Nem lehet érzelmek nélkül elsiklani a fekete betéttel tovább vadított első lámpák felett sem, ez utóbbiak segítségével egyébként a Micra képes lemosni bármelyik elkerekedett szemű kölyökkutyát is az érzelmek mezejéről, ha éppen egy potenciális gazdi megpuhításáról van szó. A lámpák tetején lévő kis helyzetjelző púpok menet közben is láthatóak, az autó elejét nem pontosan jelzik ugyan, de kis megszokás után hasznukat lehet venni parkoláskor.

A belteret ugyancsak szépen feldobták: aluborítás a pedálokon és a váltógombon, fekete sportülések, fehér számlapos műszerfal és egy takaros, bőrrel bevont kormány, ami ha egy számmal vastagabb lenne, kiérdemelné a tökéletes jelzőt. Az anyagfelhasználás átlagos, viszont, ami sokat dob a Micra belterén, az az, hogy a funkciót zseniálisan ötvözték az esztétikummal, ami csak fájdalmasan kevés autóban figyelhető meg. A belső ajtónyitók egy repülő csészealjban is jól néznének ki, de az alatta lévő buborék-zseb-behúzó kombó is szemrevaló darab, ugyanez némileg kisebb kiadásban megismétlődik a hátsó ajtókon is.

Elöl óriási a tér, a fej fölött kupolaként feszül a kabin, mindenütt zsebek, kihajtogatható pohártartók, egyedül csak a középkonzol fehér tekerőiért nem tudtam rajongani, mert úgy festenek, mintha egy gáztűzhelyről szerelték volna át őket. A példás helykihasználást jól szemlélteti a tologatható hátsó üléssor és az anyósülésben kialakított zug, de ami a legkeményebb szívű családanyát is mosolygásra késztetheti, az a műszerfalból kihajtható szatyortartó, amelyhez foghatót eddig csak robogókon volt szerencsém megfigyelni. Nincs több szétgurult alma, csak egészséges fogak, éljen a fogyasztói társadalom!