A Range Rover Evoque alaposan felboríthatja a préimum crossoverek piacát
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Léteznek olyan autók, amelyek az elődök jó hírnevéből élnek, de nincs bennük semmi különös. Vannak olyanok, amelyek unalmasak, de mindenki tudja, hogy kényelmesek, megbízhatóak, egyszerűen csak jók. De mindenki olyan autóra vágyik, amitől már első látásra izgalomba jön. Az optimális az, ha ez az érzés a napi használat során sem lankad drámaian, de ennek nagyon nehéz megfelelni.
Szögletes formájával kicsit tankhatású
Ehhez a legfontosabb út a forma, lényegében már itt eldől minden. Persze nem árt, ha az első találkozáskor számadatok is támogatják a kialakuló kapcsolatot, de nagy általánosságban ki lehet jelenteni, egy autót a formájával el lehet adni. Ha autóval szemben létezik olyan, hogy látni és megszeretni, akkor a Range Rover Evoque az utóbbi évek egyik olyan modellbe, amelybe a fél ország szerelmes. Egyszerre több barátod, ismerősöd lesz, és olyanok is leszólítanak, akik normál esetben csak elmennének melletted. Olyan ez, mintha Angelina Jolieval mennénk el moziba.
Sokkal nagyobbnak látszik, mint amekorra: a BMW X1 hosszabb nála
Mi ez, és mi benne az újdonság?
Az Evoque a Range Rover Sport kicsinyített mása. A Rande Rover a Land Rover gyárnak a luxusmárkája, ami eddig egy modellt forgalmazott, de most jött a kisebb jövevény. A látványos formatervvel érkező autó a prémium crossoverek piacán próbál helytállni, az Audi Q3, BMW X1 és Infiniti EX vetélytársaként. Az első hírek szerint nem kell aggódnia, jó előre már el van adva a gyártási kapacitás.
A szögletes vonalak és a végig emelkedő övvonal nagyon dinamikussá teszi a megjelenését
Hogy néz ki?
Sokszor olvastam már, hogy a képek magáért beszélnek, ez az Evoque-nál fokozottan igaz. Durván agresszív, olyan, mint egy tank. A meredeken emelkedő övvonal és a szögletes dizájn olyan hatást kelt, mintha egy éket lőnének ki fénysebességgel, ezen még az sem ejt csorbát, hogy viszonylag magasan van. Érdekes módon mindenki nagyobbnak hitte, egyszerűen átsiklanak azon, hogy elöl és hátul a kerekek mellett már minimális a túlnyúlás.
Szerencsére a tervezői lendület nem fogyott el a küllemnél, belül is egyedi, ízléses utastér született. Nem csak a formai megoldások mutatósak, hanem a felhasznált anyagok is igényesek, így az Evoque-ba beülve nem érezhetjük úgy, hogy elmúlt a varázs.
Belül is nagyon egyedi a kialakítás, és minőségi anyagok borítanak mindent
Műszaki tartalom
Technikailag is van itt ínyencség, de ezek közül a 190 lóerős 2,2-es turbódízel motor (maximális nyomaték 420 Nm) már nem akkora szám, mint ahogy a hatfokozatú automata is inkább átlagosnak számít. Az Evoque futóművében érdekes a MagnaRide névre keresztelt változtatható keménységű lengéscsillapítás, aminek segítségével terepen és aszfalton is finomítani lehet a rugózáson. Sőt, ebben az autó karakterét is lehet állítani, így az autópályán, havazásban és földúton is megváltoztatható az autó hajtása, a kormányzás, a a gázpedál érzékenység, de ennek megfelelően korrigál az menetstabilizáló elektronika is, terep üzemmódban pedig bekapcsol a lejtmenetvezérlő is. A kényelem szempontjából fontos a központi multimédiás egység, amelyhez nem csak USB, hanem iPod és AUx csatlakozó is járt 12V-os csatlakozóval együtt. A navigáció jól működött, a bluetooth kihangosítási lehetőség pedig ezen a szinten már alapvetően elvárás. A tesztautóban egyébként nagyon sok hatásvadász extra benne volt, többek között a tempomat is, amely távolságtartó funkcióval ugyan nem rendelkezett, de a rögzítés pillanatában mindig kimutatta az éppen aktuális szén-dioxid-kibocsátási értéket.
A középkonzol kicsit volvós, mögötte van egy rekesz
Milyen vezetni?
Elsőre szerettem vezetni, másodikra már nem annyira. Bár valójában tetszetős, hogy olyan mint egy megzabolázott vadállat, vagy egy finomított traktor, pár nap után már nem szerettem annyira, hogy nyers. Úthibákon dobál, a nyomvályúkon szédeleg, rossz minőségű autópályán kifejezetten kellemetlen egyenesben tartani. Bár jópofa, hogy a kormányzás rásegítése nem túl nagy, de valamiért az elektromos szervo görcsösen középállásban akarja tartani. Emiatt egy kicsivel nagyobb erő kell, hogy az egyenesből kizökkentsük, ami autópályán finom kormányzásnál kifejezetten zavaró.
Kanyarban jól viselkedik, és nem dől nagyon
A nagy fagyokban kicsit nehezen melegszik be, de az pozitívum, hogy a három fokozatban állatható ülésfűtés nagyon gyorsan eléri a kellemesen meleg állapotot. A vezetőnek külön öröm, hogy a téli csomagban van kormányfűtés is, bár ennek a kezelése is kicsit problémás. A bekapcsoló fül el van dugva, visszajelző csak azon van, a műszerfalon nincs. Normál fényben azonban már alig látszik, hogy be van-e kapcsolva, ahhoz meg lassan melegszik be, hogy hamarabb észre lehessen venni.
Az automata váltó vezérlője kerek, és leállításkor elsüllyed. Alatta a különböző üzemmódok vannak aszfaltra, terepre
A 2,2-es turbódízel kellemesen erős, de többek között az 1,84 tonnás üres tömeg miatt a nagy durranás elmarad. A hatfokozatú automata kellemesen kapcsol, még hirtelen padlógázra is megfelelően reagál.
Terepen is jól rugózik, bár oda kicsit túlzás a 19 colos könnyűfémfelni
A futómű feszes, a 19-es felniknek köszönhetően a pesti utakon gyakran ráz, de még nem fájóan. Nagyon jópofa az autó állítható karaktere (Terrain Response), aminek a segítségével az éppen aktuális viszonyokhoz lehet belőni az autó viselkedését. Van program havazásra, terepre, autópályára és tényleg érezhető a különbség az egyes üzemmódok között. Ezért majdnem minden üzemmódban jó vezetni, de az Evoque mégis egy kicsit túl nyers.
A kis túlnyúlások miatt nem rosszak a terepszögei, de ettől még nem való kemány terepre
Milyen benne utazni?
Kívülről nagyobbnak látszik, mint amekkora, de ez belül is igaz. Bár kicsit szűknek néz ki az utastér, valójában négy 180 centiméter körüli felnőtt simán elfér. Kényelmesek is az ülések, bár volt olyan utasom, aki hátul panaszkodott a keménységére. Préimumautó révén alapvetően csendes az utastér, de nagy gázadásnál azért a motorhang tolakodó, míg rossz úton már kis zörgés is hallható a csomagtartó felöl. A rugózási komfort inkább csak átlagos, de összességében mégis kellemes benne utazni. A hatalmas üvegtető javítja a hangulatot, és a belső anyagválasztás is nagyon igényes. Ha ehhez még hozzávesszük a tesztautó kiváló felszereltségét, akkor az Evoque kellemes útitárs, de nem számít kiugróan kényelmesnek, vagy csendesnek ebben a kategóriában.
A színösszeállítás és az anyagminőség is magáért beszél, igényes a beltere
Az utazás legfájóbb pontja a benzinkutaknál adódnak, ugyanis fogyasztás terén alaposan elmarad a riválisoktól. Valószínűleg ez is nagy tömeg egyik következménye, egyszerűen lehetetlen vele a normál értékek közelében maradni. Autópályán 130-nál 9,5 litert eszik úgy, hogy közben még a motor sem pörög nagyon (2150 fordulat/perc).Városban visszafogottan vezetve is nehéz beférni 10 liter alá, míg az Audival, vagy BMW-vel 8 liter sem lehetetlen. Az egész tesztút alatt 10,6 literes átlag jött ki, pedig az autót többnyire autópályán normálisan használtuk. Ez egy fájó pont az Evoque ellen.
A feláras üvegtető még növel is a hátsó fejtéren. Négy felnőtt kényelmesen elfér az Evoque-ban
Megéri az árát?
Ha még eddig nem győztem volna meg magamat arról, hogy mégsem olyan jó Evoque-ot választani, akkor a Range Rover árlistája még megadhatja az utolsó lökést. A tesztelt modell ára 17,9 millió forint, amire nehéz azt mondani, hogy olcsó. A korábbi Audi Q3 - Rnage Rover Evoque összehasonlító tesztünkben már a többiekhez is hozzámértük az Evoque árát, de azóta sokat változott a helyzet. A Range Rover végre nem euro alapú árlistát közöl, és a forint árfolyama is erősödött, így olcsóbb lett, de nem eléggel. Az egy automata váltós Evoque alapfelszereltségével (széria tempomat, kétzónás automata klíma, parkolóradar hátul) körülbelül azonos szinten lévő 177 lóerős BMW X1 körülbelül 1,1, míg a 177 lóerős Audi Q3-as 1,3 millió forinttal olcsóbb. Ez utóbbi csak azért, mert az Audi évindító akciója miatt 1,4 millióval olcsóbb.Ettől függetlenül még mindig az Evoque a legdrágább, de korántsem a legjobb. Az egymilliós különbségeket pedig designnal nehéz magyarázni, bár aki beleszeret, annak mindegy lesz.
Alapban 400 literes a csomagtartó
A tesztelt Evoque brutális árát látva először mégsem az X1 és a Q3 jutott eszembe, sokkal inkább az, hogy egy kategóriával feljebb is jó autót adnak ennyiért. Elég csak megnézni az amúgy igen kiváló BMW X3-as árlistáját, abból egy 184 lóerős 20d full extrásan (kivéve vonóhorog) sem kerül többe, pedig az is a világ jelenlegi legjobb nyolcfokozatú automatájával szerelt összkerékhajtású, és még az sportos M-csomag is belefér ebbe az árba. Az X3-as nagyobb, tágasabb, jobban megy, kellemesebb vezetni és kevesebbet is fogyaszt. És mi szól az Evoque mellett? A megjelenése.
Összegzés
A Range Rover megalkotta a Sport kicsinyített, de jóval dögösebb mását. Az Evoque lehengerlő formaterve és igényes belseje mellett azonban túl nyers, a nagy tömege miatt lomhább és többet eszik, mint a konkurensek. Az ára ehhez képest lényegesen meghaladja a konkurensekét (BMW X1, Audi Q3), sőt egy kategóriával feljebb is lehet ennyi pénzből válogatni. Akinek a pénz nem számít, annak jó a kis Range, de az észérvek ellene szólnak.
Műszaki adatok - Range Rover Evoque SD4 Prestige |