Édesanyja levele unokájának, 1921

 

[...] Már egész kicsi korában észrevettük, hogy nagyon szereti az éneket, a zenét. Pesztonkája sokat énekelt neki, amit mindig élvezettel hallgatott. Egyszer 1 1/2 éves korában történt: én egy táncdarabot játszottam, melyet figyelemmel hallgatott, másnap a zongorára mutatott és intett (beszélni még nem tudott), hogy játsszam; én többféle táncdarabot játszottam, de ő mindig csóválta a fejét, hogy nem azt, akkor azt a bizonyos darabot vettem elő, erre ő mosolyogva igent intett. Harmadnap próbára tettem őt, nem volt-e ez csak véletlen, de ő ismét úgy tett, mint előző nap, mígnem eltaláltam a helyes darabot.

[...] 3 éves korában dobot kapott, ezzel nagy öröme volt, ha én zongoráztam, ő kicsi székére ült, előtte zsámolyon volt dobja és megadta a pontos ütemet; ha 3/4-ből 4/4-re mentem át, egy pillanatig abbahagyta a dobolást, ekkor folytatta a megfelelő ütemben; még most is magam előtt látom, mikor nagy komolyan és figyelmesen kísérte játékomat. Ha nálunk némelykor cigányzene szólt (rendkívüli alkalomkor), ő intett, hogy oda vigyük és akkor bámulatos figyelemmel hallgatta a zenét; a vendégek nem győzték eléggé nézni, hogy ily csepp gyermeket így leköti a zene. 4 éves korában egy ujjal kiverte a zongorán az előtte ismeretes népdalokat; 40-et tudott és ha mondtuk a dal kezdő szövegét, ő azonnal tudott játszani. Jó emlékező tehetsége volt már akkor.

[...] Megkért, tanítsam zongorázni, nemigen akartam, mert gyenge szervezetű gyerek volt, de annyira kért, hogy mégis elkezdtem az oktatást, de mindig csak 1/4 vagy 1/2 órát adtam neki. Március 25-én (éppen 5-ik születése napján) kezdtük a tanulást [Képgaléria 3. fotó] és ápr. 23-án Béla-napkor egy kis négykezessel lepte meg az apját.

[...] Csak 7 éves korában került iskolába, addig nálam tanult; igen könnyen és szívesen tanult, persze Nagyszentmiklóson, ahol nem volt olyan népiskola és igen keveset követeltek, ő mihamarább a legelső tanuló volt és 8 éves korában csupa 1-essel elvégezte a IV. elemit. Én tudását még nem találtam megfelelőnek és Nagyszőllősön ismételte a IV. osztályt, szintén kitűnő sikerrel. Ott állami iskola volt ahol, hol jól tanítottak. Tanítója nagyon szerette, egyáltalában később is - kivéve Nagyváradon - minden iskolában kivívta tanárai szeretetét, mert szorgalmas és jó magaviseletű fiú volt.

Forrás: Bartók breviárium. Zeneműkiadó, 1974. Összeállította Ujfalussy József, szerkesztette Lampert Vera

<< Előző Következő >>