Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
A párizsi Pompidou Center, a londoni Lloyd's biztosító épülete, a strasbourg-i Emberi Jogok Európai Bírósága, a londoni Millennium Dome, a linz-i Solar City és a new york-i ikertornyok helyén épülő Tower 3 épületeinek megtervezése után, Sir Richard Rogers építész repülőterek terén sem akar lemaradni Sir Norman Fosterrel űzött kis privát háziversenyükben.
Úgy érezhetik magukat, mint mint két versengő gyerek, akik súlyos százmilliárdokkal játszhatnak a világépítészet óriási homokozójában. Hetven egynéhány éves korára az utóbbi a pekingi repülőtér gigászi bővítését, míg az előbbi a londoni Heathrow talán utolsó, ötös számú terminálját kapta meg játékszerül. Egy-egy hét különbséggel most a világ elkerekedett szeme előtt nyílik meg a kettő.
Bár a világ legforgalmasabb repülőterének újabb kifutópályával való bővítése ellen az elmúlt héten látványos akciót hajtottak végre a londoni parlament épületére felmászó környezetvédők, az új terminál megnyítását ez nem befolyásolhatja. A T5-ként emlegetett új épületrész a brit légitársaság fogja kizárólag használni, amelyre még 1989-ben írt ki nemzetközi tervpályázatot a repülőteret üzemeltető British Airport Authority. Az egykori hulladékkezelő telep helyén, 4,3 milliárd fontos beruházásból felépítendő ultramodern terminálépülettel kapcsolatos legfontosabb üzemeltetői elvárás az volt, hogy az alkalmas legyen az évente itt megforduló 30 millió utas kényelmes befogadására, és esztétikai értelemben némiképp átértelmezze a repülőtéri építészet fogalmát.
A számok lenyűgözőek, tunkolgassunk most egy kicsit bennük! Az építőmunkások megmozgattak kilenc millió köbméter földet, eltereltek két folyót, kifúrtak tizenhárom kilométernyi alagutat és öt év alatt felhúzták Nagy-Britannia legnagyobb önmagában álló épületét, ami mondjuk az új Wembley-re gondolva, nem kis teljesítmény. Sir Richard Rogers és az általa vezetett építész műhely koncepciója alapján egy negyven méter magas, 396 méter hosszú és 176 méter széles terminál épület született meg, amelynek teteje egy óriás hullámot formáz. E megoldás alkalmazásával az épület egy homogén, egységes, jól átlátható és impozáns belső teret kapott. Ezt a teret tovább tágítja az épületbe érkező természetes fény, hiszen az épület gigantikus, 6,5 fokos szögben kifelé dőlő homlokzatának harmincezer négyzetméterét összesen 5500 üveg panellel borították az építészek.
A belsőépítészeti kialakításról annyit, hogy hat különböző lounge belső terének művészi igényű kiegészítésére olyan alkotókat kértek fel, mint a digitális óriásszobrot és a világórát megalkotó Troika csoport, a légitársaság címerét animált stílusban újraértelmező Christopher Pearson, illetve a gyerekek interaktív játszóterét megálmodó El Ultimo Grito csoport.
Az új kristálycsillárokkal, a frottír anyagokkal és képzőművészi alkotásokkal díszített várók dekadens külsőt kaptak, a hangulatot pedig tovább emeli a napszakhoz igazodó megvilágítás. A várókat kézzel megmunkált térelválasztók osztják külön szekciókra. Az interaktív munka és szórakoztató állomások lehetővé teszik az utasok számára az internet csatlakozást és szórakoztató műsorok megtekintését is.
Rogersnek nem ez volt az első repülőtéri munkája, hiszen az ő nevéhez fűződnek a madridi Barjas Repülőtér New Area nevű termináljának tervei is, ami ugyancsak lenyűgözőre sikeredett.
A BA légitársaság az utasirányításban is új korszakra készül. Abban bíznak, hogy aT5-re érkező utasok 80 százaléka már otthon bejelentkezik a járatra a társaság internetes oldalán keresztül vagy a repülőtéren kihelyezett közel száz önkiszolgáló check-in automata segítségével, csomagját pedig a kilencvenhat csomagfeladó pult egyikénél adja le. A bejelentkezés és a csomagfeladás így mindössze kilencven másodpercet vesz majd igénybe, mellyel lerövidül a repülőtéren való áthaladás ideje, és nő a kényelmes és tágas utasterekben eltölthető idő.