Fotóstipp: tájképek retusálása (2. rész)

A Photomatix Pro segítségével egy fénykép árnyékos és a világos területei is részlettelivé válhatnak: segítségével a kék ég a fotón is kéken ragyog, a táj pedig fekete sziluett helyett eredeti színeiben pompázik.

Legutóbbi cikkünkben a Photomatix Pro alapvető dinamikanövelő eszközeiről volt szó, melyek hatásos megoldást jelentenek a túl nagy világosságkülönbségek megjelenítésére egy digitális fotón: segítségével az árnyékos, sötét és a világos területek is részlettelivé válhatnak. Most továbblépünk az ún. HDR, azaz High Dynamic Range (nagy dinamikaátfogású) képek irányába.

Ezek esetében az alapprobléma ugyanaz, mint korábban: a digitális fényképezőgép képtelen az emberi szem által látottakat visszaadni a képen. A világosabb területek sokszor nagyon fehérek, a sötétek pedig túl feketék a képen. Szerencsére mindezt a Photomatixszal könnyen orvosolni lehet: ha készítünk legalább két fotót ugyanarról a témáról, eltérő világossággal, akkor a Photomatix képes egy (HDR) képpé olvasztani őket úgy, hogy mindegyikből a helyes világosságú területeket veszi ki és keveri egymással. Az optimális minőség elérése végett akár három vagy több képet is ugyanarról a témáról, így feldolgozásuk lassabb lesz, de pontosabb végeredmény érhető el, mivel még több képrészletből válogathat a szoftver.

A fotók a File/Open menüpontban tölthetők be, de a HDRI/Generate HDR menüpontot választva is behívhatók a Load images lehetőséggel. A fotóknak mindenképpen azonos méretűnek kell lenniük, különben a HDR opció használatát nem engedélyezi a szoftver.

A következő ablakban érdemes a Use standard response curve opciót választani, alul pedig bejelölni az Align LDR... funkciót. Utóbbi abban segít, ha a kézből készültek a fotók és esetlegesen elmozdultak egymáshoz képest. A szoftvert megpróbálja tökéletesen egymás fölé illeszteni őket, így nem jelentkezik majd elmosódás a fotón.

A harmadik lépés néhány másodpercet, lassabb számítógépeken pár percet vehet igénybe. Ez alatt számítja ki a gép a HDR képet. A kapott HDR kép elsőre rosszabbnak tűnhet, mint az eredeti, a fotó mellett megjelenő HDR Viewer-rel azonban pontosan ellenőrizhető a végeredmény, csak az egérmutatót kell a fotó megfelelő helye fölé vinnünk és máris láthatóvá válik a HDR fotó egy részlete. A képet a File/Save as menüpont kiválasztásával lehet elmenteni .hdr formátumban a későbbi feldolgozáshoz.

De hogyan lesz ebből HDR-képből egyszerűen használható, például JPEG formátumú fotó?Hogyan lesz a fehérre égett égen kékség és bárányfelhők, az árnyékokban pedig részletek? Erre való a Tone Mapping funkció, ami a jelenleg még nyers HDR-képet hagyományos formátummá dolgozza. Mindössze néhány opcióban meg kell adni számára, milyen is legyen az a végső kép. Ez a konvertálási parancs a HDRI/Tone Mapping menüpont alatt érhető el a HDR-fotó elkészülte után.

A Tone Mapping elindítása után - rövid számolgatást követően - megjelenik egy ablak, amelynek nézőképén már jól látható a konvertálás eredménye, jobboldalt a program az emberi szem által látottakat jobban megközelítő fotót mutatja. Ezt kell tovább finomítanunk a végső képhez, hogy a valósághoz, illetve elképzeléseinkhez minél közelebbi fotót kapjunk.

Sajnos a nézőkép nem nagyítható, így a többi beállítás csak e kis kép alapján végezhető el, ami sok esetben nem túl szép végeredményt adhat. Túlzottan nagy értékek beállításánál ugyanis zavaró zaj jelentkezik a képeken. Egyébként is érdemes a Tone Mapping esetén szem előtt tartani a kevesebb néha több-elvet. A rossz beállítások természetellenessé, grafikához hasonlóvá tehetik a fotót.

Az optimális hatás eléréséhez használható manuális opciók közül az első a Dynamic Range Increase. Alapból 0 az értéke, s tízes skálán állítható a pozitív és a negatív irányba. Érdemes finoman alkalmazni, és folyamatosan figyelni hatását a nézőképen: a túlzottan negatív érték ugyanis sötétté, a pozitív pedig természetellenessé teheti a képet. A hatás erőssége a Strength beállításától függ, ami gyárilag 100%, de érdemes inkább kisebbet használni, hogy megmaradjon a már említett természetesség a fotón.

A Color Saturation-nel a színtelítettség szabályozható, az alatta lévő White point és a Black point csúszkákkal pedig a kép világosságát lehet megadni. Ezután a kép sötét és világos területek találkozásának elmosása (Smoothing) és a mikrokontraszt (Microcontrast) beállítása következik. A Smoothing-et a rendelkezésra álló három érték közül a legalacsonyabbraállítva élesebb határokat kapunk az olyan területek keverésénél, mint például a világos égbolt és egy épület sötét tömbje. A Microcontrast csúszka a részletek kontrasztját befolyásolja, ideális értéke a 0, emelésével erősödik a kontraszt a fotó finomabb részleteinél. Sajnos ez a zaj növekedésével is járhat. Csökkentésével kevesebb a szemcsésség, zaj a képen, viszont unalmassá, lapossá válhat a kép.

A feljavított fénykép

Figyelmet érdemelnek még a jobb fölső sarokban lévő jelölők is: ha sima JPEG-képet szeretnénk menteni a 24 bit bejelölése ajánlott, míg tömörítetlen TIFF-kép mentéséhez a 48 bit adható meg. A 360o image jelölőnégyzet a panorámaképeknél használatos, ezt választva a program figyelembe fogja venni, hogy panorámaképről van szó és a kép szélei illesztve lesznek. Csak abban az esetben célszerű használni, ha a képből később forgatható körpanoráma készül.

Az elkészült példafotónkon jól látható a Tone Mapping előnye. Megkaptuk a hőn áhított kék eget, és az árnyékos területeken is eddig nem látott részletek jöttek elő. Esetünkben erősebb beállításokat használtunk, ami jól mutatja ugyan a Photomatix képességeit, de az ég kékje is elszürkült kissé. Nos, itt is igaz az előbbi megállapítás: a kevesebb néha több.

Budai Péter
(www.digiretus.hu)