hirdetés
természetfotó

Hogy készül a szép természetfotó? Interjúnk Zsila Sándorral

2008.07.06. 8:22

A természetfotózás szépségeiről és nehézségeiről a műfaj hazánkban egyik legismertebb, többszörösen díjnyertes fotósával, Zsila Sándorral beszélgettünk. A szakember elárulja azt is, mi kell a kezdő lépésekhez, és tanácsokat ad a felszerelés megválasztásához is.

Milyen felszereléssel érdemes elkezdeni gondolkodni a természetfotózáson, mi az általad javasolt első lépés?

- Az első lépés mindenképpen némi alapismeret megszerzése, a legjobb, ha tapasztaltabb fotós segítségét kérjük. Ideális esetben a felszerelés megvásárlása előtt már tudjuk a felhasználás célját, de ez valószínűleg nem általános. Így abból indulok ki, hogy milyen gépkategóriák fordulnak elő az amatőr fotósoknál.

A kompakt gépekkel nem foglalkoznék, ezekkel jó esetben is csak egy-egy tájképet készíthetünk. A bridge kamerák között már természetfotózásra alkalmasabb darabok is vannak. Ezeknek ugyan vannak korlátai, de első gépként el lehet kezdeni velük dolgozni. Ezeknek a jó minőségű, de fix objektíves gépeknek a képérzékelő chip a gyenge pontjuk. A kis fizikai méretű lapka sok, de apró pixelt takar. Az objektív tele állásában például nehéz ezekkel a gépekkel kis mélységélességet, ezáltal a természetfotózásban fontos homogén hátteret elérni. Átfogásuk jellemzően nagylátószögű és kis zoomállások között van, ami korlátozza a felhasználást. Bár előtétlencsével fokozhatjuk a nagyítást, mégsem lehet jól használni állatok, például madarak lefotózásához. A makró állásnak köszönhetően például virágok, kis élőlények fotózására ideálisak ezek a kamerák, bár ebben az esetben a gyakran szükséges a kiegészítő világítás, vakuzás melléjük. A fixen beépített vaku miatt ugyanis megeshet, hogy nem lesz olyan szép, mintha külső, mozgatható vakuval törekednénk a természetes fényhatás elérésére.

Az ideális választás mindenképpen a digitális tükörreflexes, azaz a DSLR kategória. Bár árban nagy lehet a különbség, de a cserélhető objektívek és vakuk miatt fejleszthető, és minden igényt kielégít egy tükörreflexes gép. A nagy fejlődésen átesett vázak közül a legegyszerűbb tudása is jó darabig elegendő lesz egy kezdő természetfotós részére. Ezeknek általános jellemzője, hogy a filmkockánál kisebb méretű érzékelő miatt a filmes gépekre tervezett objektívek gyújtótávolsága általában másfélszeresére növekszik. A drágán beszerezhető teleobjektívek hasznos tartományát így egy csapásra megnövelhetjük, ráadásul a fényerő sem csökken. Ez az előny a nagylátószögű tartományokban hátránnyá változik, bár lehet kapni 12 mm-től induló zoom objektíveket is. A természetfotózásban sem a felszerelés számít elsősorban, de vannak megkerülhetetlen igények, amelyek viszonylag drágává teszik a felszereléseket. Nem a legdrágább géppel lehet a legjobb fotó készíteni, de ha az ember szenved a technikával, a lényegre nem jut figyelme. Egyébként a nagylátószöget ritkán használom, különleges hatásokhoz, tájfotózáshoz szoktam elővenni ezt az objektívet. A lencsék kiválasztásánál az egyéni igények dominálnak, nekem a 2,8/80-200-as nagy fényerejű zoomobjektív a kedvencem, ezt használom a leggyakrabban.

Ha megvan a felszerelés, hogyan tovább?

- Gyakorlás és visszajelzés - ez a két kulcsszó. Ezt a műfajt nem lehet karosszékből megtanulni. Menni kell, gyakorolni. És ez nem elég, kell egy közösség is. Ez lehet egy klub, egy baráti kör, vagy egy tanfolyam is. Oktatok, és látom, hogy a legjobb ösztönző erő a társak véleménye. A tanár szakértő elemzése is nagyon fontos, mint ahogy a terepgyakorlat is, de a hibák és jó példák megvitatása, az egymástól ellesett praktikák rengeteget segítenek az egyéni látásmód kialakulásában.  Sok termékeny klub működik országszerte, vidéken is vannak jó tanfolyamok. Ami nagyon fontos még, hogy két hét alatt nem lehet megtanulni ezt a műfajt. Az egész országból elérhető az általam szervezett online fotósuli. Az itt dolgozó fiatalok ősztől tavaszig, majd háromnegyed évig tanulják az alapokat, és közben folyamatosan elemezzük ki az elkészült képeket, és ez is csak alapja lehet valaminek, aminek kitartó, alázatos gyakorlás a folytatása.

Fotó: Zsila Sándor

Magyarország jó terep, vannak hegyek, síkvidék, erdős és nyílt vizű területek, négy évszak. A vizes élőhelyekkel különösen jól állunk. Olyannyira, hogy van, aki csak vízimadarakra specializálódott. Ennek már nagyon komoly technikai feltételei vannak, ehhez a munkához nagy fényerejű teleobjektívek kellenek.

Ha megvan a felszerelés és az alaptudás, merre lehet elindulni? Érdekesebb témákat csak természetvédelmi területeken lehet találni?

- A természetvédelmi területekre gyakran belépni sem lehet engedély nélkül. Bár kiemelt fontosságú a természet védelme és háborítatlansága, a kijelölt turistautak mentén azért lehet szép dolgokat, érdekes témákat találni. Ezeket egy kirándulás alkalmával is le lehet fotózni. Ennek ellenére azt javaslom, hogy ne a legbonyolultabb dologgal kezdjünk. Kezdők számára egy pipacs, egy téltemető, hóvirág is kihívás lehet. Jó példa erre a túzok. Majd 25 éves múltam során még nem indultam el (többek között) túzokot fotózni. Ezekhez az egyedülálló felvételekhez nagy elszántság, kitartás kell. A tökéletesen álcázott les-sátorba csak koromsötétben lehet belopakodni és csak az éj leple alatt lehet elhagyni azt. Persze, a sikert semmi sem garantálja. Ilyen projekteknél nagyon fontos a jó kapcsolat a természetvédelmi terület kezelőjével, az őrökkel, a hivatalos szervekkel. A jó helyismeret, biológiai tudás és tapasztalat is elengedhetetlen. Egy ritka állat lefotózása nagyon komplex feladat, és bizony a biztos tudás, profi felszerelés mellett a szerencsének is fontos szerepe van benne.

Fotó: Zsila Sándor

Fontos, hogy a fotós ráhangolódjon a természetre, hagyja magát megszólítani. Nem szabad félni például egy kis nyári záportól. Aki kirohan az erdő széli turistaházba egy szíverősítőért, lemarad a legjobb képekről. A gyors zápor után más világ tárul az ember szeme elé, olyan, mit még sohasem látott. Csillogó ékszerként csöppennek ez esőcseppek, a fák törzse fekete lesz, megváltozik az egész környék, felüdül, megszínesedik minden. Ez az állapot pár percig, negyed óráig tart. Szeretem az ilyen különleges helyzeteket, párát, ködöt, esőt, hajnali napsütést... ilyenkor látszik igazán a természet minden arca.

Te milyen gépeket, felszereléseket viszel magaddal terepre?

- Egy Nikon D3 a főgépem, ezen kívül egy D300-as  lapul a táskámban. Ezt olyankor használom, amikor kevés a telém, a váz cseréjével másfélszer messzebbre "látok". Néha azonban ez sok, gyakorlatilag hátrálnom kellene a témától. Ilyenkor nagy segítség a filmkocka méretű érzékelővel szerelt, úgynevezett "full frame" D3. Ez egészen fantasztikus tisztasággal és felbontással dolgozik.

Állvány mindig van nálam, nem szoktam kézből dolgozni. A statív nélküli munkát esetlegesnek érzem, nem szeretem,  külön állványok vannak nálam a világítási eszközök számára is. Természetesen viszek vakut is, általában kettőt. Kis kiegészítők egész tárháza van a hátizsákomban, csipeszek, tartók, derítőlapok... ezek fontos apróságok, életünk képe múlhat azon, hogy nincs kéznél valami. Szűrők közül egyre kevesebbet hordok. Mindenképpen kell egy polárszűrő, és egyre többet használom a homogén szürke, úgynevezett neutrális szűrőket. Ezek csak a fényerőt csökkentik, ami az egyre nagyobb érzékenységű digitális gépeknél jól jöhet. Említettem már, hogy a homogén háttér feltétele a nyitott blende. Ez fontos tényező, mert a blende körvonala a háttér foltjaiban és az esetleges becsillanásokban is szerepet kaphat. Behúzott blendével jellegzetes sokszögű formák jelennek meg, míg nyitott blende esetén a foltok széle tökéletesen kerek lesz, én ezt a természetes hatást kedvelem. Nyitott blendét déli tűző napon, egy puszta közepén, 200 ASA legkisebb érzékenységgel csak szürke szűrővel lehet elérni. Ebből többet is használok, 4-6-8 és tíz blendét sötétítő verzióm is van. Persze, ezeket csak a komponálás és élességállítás után lehet feltenni, szólal gyors mozgások fotózására nem ideális.

Milyen fájlformátumot használsz?

- Dokumentum-jellegű fotókra használok csak JPG-et, egyébként RAW-ban dolgozom. Sokkal szebb lesz a végeredmény, ráadásul utólag még rengeteg dolgot tudok beállítani, bár ezek a beállítások az estek 98 százalékában már csak finomítások. Általános tapasztalat, hogy az adott géphez való gyári konverterek nagyon jók, bár a Photoshop CS3-as is szépen dolgozik. A Lightroom programmal most ismerkedem tüzetesebben. A széleskörű paraméterezhetőség mellett nagy előnye, hogy nézőképeket ment el a beolvasott képekről, így azokat nem kell magammal vinnem, ha például egy laptoppal megyek valahová. Minden módosítást elvégezhetek, az eredeti, nagy fájlra csak a kész kép kiszámolásakor van szüksége. Egyébként már egyes olcsóbb, bridge kamerák is tudják RAW-ban menteni a képeket, ha a tárhely kapacitása engedi, mindenképpen érdemes ezt a formátumot használni.

Fotó: Zsila Sándor

Mi volt a legnehezebb képed?

- Egyik sem egyszerű, sok munka van egy jó képben. Néha órákig kell állítgatni pár milliméteren belül az élességet, és van, amikor napokig várok egyetlen kattintásra. Csak példaképpen: nemrég barátaimmal kullancsfotózásra adtuk a fejünket. Ez könnyűnek tűnik, de a problémák már ott kezdődtek, hogy nem volt úgymond fotóalanyunk. Végül találtunk egy helyet, ahol volt bőven kullancs. Ezután ki kellett találni a módszert, amivel az alig 2-3 milliméteres kis állatot megörökíthetjük. Végül egy összefordított 200 mm-es és egy 50 mm-es objektívvel, közgyűrűvel, 32-es rekesszel, két nagy teljesítményű vakuval dolgoztunk. Külön állványon volt a háttér, és egy statív tartott egy fűszálat, amin a kullancs üldögélt, vagy lépkedett. Az felszerelés összeállítása után már csak a meglepően fürge mozgású kis állattal, a mélységélességgel és az expozíciós idővel kellett megküzdeni. Végül a majd kétszáz képből mindössze kettőt találtam jónak.

Vagy az egyik kedvenc képem születésének története is lehet még érdekes. Egy tavaszi hétvégén a Mátrában voltunk, egy vadászházban. Gyalog jártuk a környéket, de alig találtunk életet. Pár száz méterrel voltunk magasabban a kelleténél, ott ahova a tavasz még alig jutott el. Végül felfedeztünk egy pocsolyát, amelyben molnárkák szaladgáltak izgatottan. A pocsolya mélyen feküdt, ki kellett találni, hogy hogyan jutunk a víz felszínének magasságába. Végül egy tálcát nyomtunk a puha sárba, abba került a gép, felülről rögzítve. Világítás, ellenfény, méregetés után elkezdtem komponálni. Szögkeresőn keresztül jöttem rá, hogy miért futkosnak a molnárkák. Szabad szemmel alig látható, parányi legyecskékre vadásztak. Kétnapi munka után született meg az a kép, amivel már elégedett voltam. Ezek azok a szépségek, amelyek miatt temészetfotós lettem.

Bere Mario

Most
Top 12 óra
hirdetés
hirdetés
Ajánlat
Ajánlat
hirdetés
hirdetés
hirdetés
youmetry