A cink szerepe a nátha gyógyításában először 1984-ben merült fel, amikor egy vizsgálatban kimutatták, hogy a cinktartalmú cukorkák hatására gyorsabban elmúlnak a nátha tünetei.
Azóta több vizsgálatot is végeztek, amelyekben egymásnak ellentmondó eredmények születtek, és a lehetséges biológiai mechanizmusok közül egyiket sem sikerült megerősíteni.
Meenu Singh és kollégái a Cochrane Collaboration egy korábbi elemzését frissítették, új eredmények figyelembe vételével. (A Cochrane Collaboration egy egészségügyi szakértőkből álló nemzetközi csoport, amely rendszeresen készít szisztematikus áttekintéseket különböző orvosi beavatkozások hatékonyságáról. Az eredményeket a Cochrane Library nevű adatbázisban közlik, "Cochrane Reviews" címszó alatt).
A kutatók összesen 15 vizsgálat 1360 résztvevőjének adatait összesítve azt találták, hogy a cinktartalmú szirupok, cukorkák vagy tabletták, ha a nátha tüneteinek megjelenését követő egy napon belül elkezdik szedni őket, csökkentik a betegség súlyosságát és időtartamát.
A nátha tüneteinek megjelenése után egy héttel a cinktartalmú készítményt szedő betegek jóval nagyobb eséllyel voltak tünetmentesek, mint a placebót fogyasztók.
A több cinket fogyasztó gyerekeknek kevesebb antibiotikumra volt szükségük
Azok a gyerekek pedig, akik cinktartalmú szirupot vagy cukorkát szedtek legalább öt hónapon át, ritkábban voltak náthásak, és kevesebbet hiányoztak az iskolából. A cinkpótlást kapó gyerekek továbbá kevesebb antibiotikumot szedtek, amit a szerzők különösen fontosnak tartanak, hiszen közismert, hogy a túlzott antibiotikumhasználat megnöveli a gyógyszerrezisztens baktériumtörzsek és a gombás megbetegedések gyakoriságát.
A szerzők szerint további vizsgálatokra van szükség, hogy kiderüljön, mekkora az optimális dózis, melyik a leghatékonyabb készítmény, és milyen hosszú ideig érdemes szedni. Érdemes lenne továbbá megvizsgálni a cinkpótlás hatását különböző betegcsoportokban, például asztmás betegekben, akiknek a tünetei általában rosszabbodnak nátha esetén.
A cink létfontosságú nyomelem, számos enzim és génműködést szabályozó transzkripciós faktor alkotórésze. Természetes forrásai a vörös húsok, főleg a marha- és a birkahús, valamint a máj, míg a növények közül - ha a termőtalaj cinktartalma megfelelő -, a búza, a mák, a zeller, a mustármag, a hüvelyesek, a mogyoró, a mandula, a tökmag, a napraforgómag és a feketeribiszke tartalmaz nagyobb mennyiségű cinket.