hirdetés

Így befolyásolhatjuk génjeinket táplálkozásunkkal

2011.03.31. 10:32

A cinkkel a gyulladásos folyamatokat befolyásoló géneket, a vörösborral a mitokondriumaink számát és működését, a többszörösen telítetlen zsírsavakkal a szív- és érrendszeri betegségek kialakulására ható géneket befolyásolhatjuk.

A táplálkozástudomány új területe a nutrigenomika, azaz annak vizsgálata, hogyan tudjuk génjeink működését befolyásolni táplálkozásunkkal. Genetikai állományunk ismeretében világos képünk lenne róla, hogy milyen betegségekre való hajlamot örököltünk, és milyen tápanyagok segíthetnének e betegségek kifejlődésének megakadályozásában. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetségénekmárciusi hírlevele néhány példán keresztül mutatja be, hol tart ma ez a kutatási terület.

Cink vagy aszpirin?

A tudomány mai állása szerint a cink gátolja a ciklooxigenáz-2 gén kifejeződését, amelynek következtében nem termelődik a gyulladásos folyamatok kialakulásáért felelős ciklooxigenáz enzim. Ugyanezt a hatást aszpirinnel is el tudjuk érni, ebben az esetben viszont számolni kell a mellékhatásokkal is.

Ráadásul a cink olyan géneket is aktivál, melyek hatására növekszik a fehérvérsejtek termelődése, ami a fertőzések elleni védelemben fontos. Jó cinkforrások az állati eredetű táplálékok, mint a marha, sertés és szárnyas húsok, a tej, a tojás és a sajt. Serdülő fiúknak és felnőtt férfiaknak cinkből naponta 10 mg-ot, míg nőknek 7 mg-ot ajánlott fogyasztani.

A vörösbor hatása a génekre

A vörösborban található rezveratrol antioxidáns hatású, és segít megelőzni a kardiovaszkuláris betegségeket, valamint - polifenol lévén - rákellenes hatással is rendelkezik.

A rezveratrol a SIRT-1 génre hatva, egy ősi enzimcsalád fehérjéinek (sirtuin) termelődését segíti, amelyek növelik a mitokondriumok számát, és serkentik azok működését. A mitokondriumok a sejtek energiatermelő központjai, melyekben a táplálékkal felvett cukor és zsír kémiai energiává alakul. Az így nyert energiát szervezetünk az életműködésekhez tudja felhasználni. Minél több mitokondriumunk van, annál hatékonyabbak és egészségesebbek vagyunk.

A többször telítetlen zsírsavak hatása a génekre

A többszörösen telítetlen zsírsavak, mint az omega-3 és az omega-6 az ún. apolipoprotein gének működését befolyásolják. Jelenlegi tudásunk szerint az apolipoprotein gének a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában játszhatnak szerepet.

A többszörösen telítetlen zsírsavak gondos fogyasztásával csökkenthetjük vérnyomásunkat, a szervezetben játszódó gyulladásos folyamatokat, kis mértékben növelhetjük jó koleszterin szintünket, és az érfalaink vastagságát is befolyásolhatjuk - az omega-6 növeli, míg az omega-3 csökkenti az érfal vastagságát. Mivel a halak, különösen a tengeri halak omega-3 zsírsavban gazdagok, segítenek megelőzni az érelmeszesedést.

Omega-3 zsírsavban a tengeri halakon kívül a lenmag-, a repce-, és szójaolaj gazdag. Az omega-6 elsődleges forrásai a növényi olajok, mint a napraforgó-, a kukorica-, és a repceolaj. Nem elhanyagolható e két zsírsav bevitelének aránya sem, ellenkező esetben jótékony hatásukat nem tudják kifejteni. A jelenlegi ajánlások szerint az omega-6 zsírsavak mennyisége a napi étrendben ne legyen több mint négyszerese-tízszerese az omega-3 zsírsavakénak.

A nutrigenomika és a nutrigenetika nem ugyanaz

Jose M. Ordovas, spanyol professzor, az új tudományág egyik első kutatója a két fogalom közti különbséget így határozta meg: míg a nutrigenomika a tápanyagok hatását vizsgálja a DNS-re, a fehérjékre és az anyagcsere folyamatokra, a nutrigenetika célja annak feltárása, hogy génjeink hogyan hatnak a tápanyagok hasznosulására a szervezetben. Például egyesek kolbászt ehetnek szalonnával, mégsem emelkedik a koleszterinszintjük, mások szigorú diétával is nehezen érik ezt el. A koleszterin szintjének alakulását 50 százalékban, a vérnyomás értékeit 30-60 százalékban határozzák meg génjeink .



KAPCSOLÓDÓ CIKK

Most
Top 12 óra
Ajánlat
Ajánlat
Ajánlat