Magyar betegben is maradt már sebészolló

orvosi műhiba, Pat Skinner röntgenfelvételét mutatja, miután egy vastagbélműtét után ollót felejtettek a hasüregében
Vágólapra másolva!
Itthon nincs róla hivatalos statisztika, de friss amerikai adatokból kiindulva körülbelül 130 olyan eset történhet évente, amikor egy beavatkozás során műtéti eszköz marad egy betegben. Ez sokszor nem is derül ki, és kártérítés is csak akkor jár, ha az idegen test panaszt okoz.
Vágólapra másolva!

Egy friss statisztika szerint az Egyesült Államokban évente 4 ezerre tehető azoknak az eseteknek a száma, amikor a betegben műtét során valamilyen idegen tárgyat felejtenek az orvosok. Leggyakrabban a vérzés csillapítására tucatszám használt tamponok és szivacsok maradnak a varrat túloldalán, de a hírekben olykor hallani egészen elképesztő esetekről, bent felejtett gumikesztyűtől kezdve a szikén át a sebészollóig.

"Amennyiben feltételezzük, hogy az amerikai és magyar orvosok hasonló gondossággal járnak el egy műtét során, az amerikai adatokból az következik, hogy itthon körülbelül 130 testüregben bent felejtett eset történhet évente, ám ennek töredékére, néhány esetre derül csak fény" - mondja dr. Kovácsy Zsombor ügyvéd. "Ha a bent felejtett gézdarab, tűhegy betokosodik, és nem okoz a betegnek problémát, elképzelhető, hogy soha nem is derül ki. Persze extrém esetek is vannak, itthon is megtörtént, hogy a betegben sebészolló maradt" - teszi hozzá.

Mikor számít orvosi gondatlanságnak?

"Itthon az első bírói ítélet testüregben felejtett idegen test miatt a hetvenes években született, egy súlyosan mozgáskorlátozott, fejlődésbeli lemaradást mutató ötéves kislány halála ügyében. A kislánynál a műtét során erős vérzéssel járó érsérülés lépett fel, a vérzést szivacsokkal csillapították, amelyek közül egy nagyobb méretű gézlap a testüregben maradt" - mondja dr. Ábrahám László műhibaperekre szakosodott ügyvéd.

"Az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága (ETT IB) akkor megállapította, hogy a műtétnél használt tárgyaknak a szervezetben hagyásának elkerülésére biztos megoldás nem létezik" - teszi hozzá Ábrahám. Az ETT jelentése egyébként egy neves német sebész, Haberer adataira hivatkozott, akivel saját 3843 nagyműtétjéből 6 esetben fordult elő, hogy idegen tárgy maradt a testüregben.

Az említett esetben az elsőfokú ítélet megállapította az orvos bűnösségét, és pénzbüntetést szabott ki, a másodfokon eljáró Legfelső Bíróság azonban felmentette az orvost a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége alól.

A jog szerint műtéti tárgy testben maradása esetén kártérítés csak akkor jár, ha a betegnek az idegen testtel összefüggésben kára is keletkezett. "Néhány éve egy ügyfelemnél néhány milliméteres tű maradt a májban, amiről azonban megállapították, hogy helyzeténél fogva nem okoz problémákat, és elmozdulása sem várható. A zárójelentésen szintén szerepelt, hogy idegen test a májban, de a beteget szóban nem tájékoztatták róla, csak később szembesült vele. Bár a kórház a tájékoztatási kötelezettséget megszegte, a tűdarab panaszokat nem okozott, ezért a bíróság a beteg kárigényét nem látta megalapozottnak" - mondja dr. Ábrahám László. "Ugyancsak nem volt kártérítésre jogosult az az ügyfelem sem, akinél egy porcbeépítés során maradt bent egy csavarhúzó hegye, ami panaszokat nem okozott."

Forrás: AFP/Grant Turner
Forrás: AFP/Grant Turner

Egy amerikai páciens a röntgenfelvételét mutatja, miután egy vastagbélműtét után ollót felejtettek a hasüregében

Elavult a számolási technika

A mostani amerikai felmérés készítői szintén hangsúlyozzák, hogy minden eset más, a legtöbbre azonban igaz, hogy a probléma oka a műtét során a beteg testébe kerülő vérzéscsillapító eszközök számolására alkalmazott - mára elavultnak tekinthető - számolási gyakorlat.

Az USA-ban, csakúgy mint itthon, a legtöbb helyen a műtéthez asszisztáló személyzet egyik tagja számolja, hány vérzéscsillapító tampon vagy szivacs kerül a beteg testébe. Komplikáltabb műtéteknél vagy váratlan vészhelyzet kialakulásakor azonban könnyen porszem kerülhet a gépezetbe. "Gyakran akkor marad bent az idegen tárgy, ha váratlan erős vérzés lép fel, és elállítására nagy mennyiségű gézpárnára van szükség, vagy ha valamilyen okból minél gyorsabban zárni kell például a hasüreget. Ilyenkor az orvosi gondatlanság többnyire nem feltétlenül állapítható meg" - mondja dr. Kovácsy Zsombor.

A protokoll szerint a műtét során felhasznált eszközöket a beavatkozás előtt és után is meg kell számolni, illetve szükség van utólagos, röntgenvizsgálattal végzett ellenőrzésre. Biztosabbá teheti a számolást, ha például az eszköz jelzőfonállal van ellátva. "A protokoll mellett azonban szükség lenne minden kórháznak olyan belső szabályzatra is, amely rögzíti, hogy egy adott műtétnél ki a felelős a műtéti tárgyak megszámolásáért. Ez a peres eljárásoknál könnyebbséget jelentene a kórházaknak is" - mondja dr. Ábrahám László.

Vérzéscsillapító jeladóval

Az USA-ban egyébként technikailag biztonságosabb megoldások is léteznek már: a kórházak rádiófrekvencia segítségével követhetik nyomon a felhasznált tamponokat, gézpárnákat. Ez annyit tesz, hogy a műtéthez használt vérzéscsillapító eszközök egy apró, rizsszem-méretű rádiófrekvenciás jeladót tartalmaznak, és egy detektor jelzi, ha a jeladóval ellátott eszközök véletlenül a beteg testében maradnának. A Journal of the American College of Surgeons szakfolyóiratban most megjelent tanulmány szerzői arról számoltak be, hogy a közel 2300 általuk megvizsgált, "nyomkövetős" eszközökkel végzett műtét során 23 elfelejtett szivacsra derült fény a modern technikának köszönhetően.

A módszer amerikai viszonylatban ráadásul igen olcsó: a rádiófrekvenciás biztonsági rendszerrel ellátott sebészeti tamponok, szivacsok használata egy műtét árát alig 10 dollárral növeli meg, ami körülbelül egy varrat elkészítésének árával egyenlő.

A rádiófrekvencián kívül a beteg testébe kerülő segédanyagokat vonalkódos technológián alapuló - az előzővel azonos költségszintű - rendszerrel is nyomon lehet követni: a vonalkóddal ellátott szivacsokat használat előtt beszkennelik, és ezt megismétlik az eltávolítás után is.

Az adatok szerint azonban az amerikai kórházak zöme nem hajlandó ezt a minimális többletköltséget vállalni a betegek biztonsága érdekében; inkább a lehető legtökéletesebb manuális számolási módszert próbálják megtalálni.