Az első ebolamegbetegedést 1976-ban diagnosztizálták. Azóta több ebolajárvány is kitört, de egyik sem volt olyan pusztító, mint a mostani, amely Guineából indult, és eddig Libériára, Sierra Leonéra és Nigériára terjedt át. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) legfrissebb adatai szerint a több mint 2000 fertőzött közül 1145 áldozat halálát jelentették eddig, de a tényleges szám ennél jóval magasabb lehet.
Az ebolavírusnak több változata létezik, a jelenlegi járványt a zaire-i ebolavírussal (EBOV) 97 százalékban megegyező, korábban ismeretlen variáns okozza. A vírus rendkívül alattomos módon fertőz.
Amikor az ebolavírus bejut a szervezetbe, akkor az első védvonalnak számító immunsejteket támadja meg. Megfertőzi az úgynevezett dendritikus sejteket, amelyek normális esetben jelzéseket küldenek a fertőzésekről, és így aktiválják a kórokozókkal szembeszálló T-limfocitákat. A megtámadott dendritikus sejtek nem tudnak megfelelő aktiváló jelzéseket küldeni, így a T-limfociták tétlenek maradnak, és a vírus rendkívül gyors szaporodásnak indul.
Ahogy a vírus új helyekre vándorol a vérben, más immunsejtek, úgynevezett makrofágok kebelezik be. Ezek azonban nem tudják elpusztítani a vírust, sőt, elősegítik a vérzések kialakulását. A fertőzött makrofágok alvadást elősegítő fehérjéket bocsátanak ki, amelyek kis gócokat alakítanak ki szerte az érhálózatban, így csökkentik a szervek vérellátását. A sejtek gyulladásjelző fehérjéket és nitrogén-monoxidot is kiválasztanak, ezek károsítják az érfalakat, ez vezet végül a vérzésekhez.
Mivel az ebola jelenleg gyógyíthatatlan, és az esetek több mint felében (egyes adatok szerint több mint háromnegyedében) halállal végződő betegség, érthető, hogy az embereket az aggasztja leginkább, hogyan terjed a kór, és hogyan lehet megelőzni a vírusfertőzést.
A WHO és az amerikai járványügyi hivatal (CDC) szerint a vírus csak közvetlen érintkezéssel terjed, a levegőben nem. A betegséget a fertőzött és már tüneteket mutató beteg vére és egyéb testnedvei (vizelet, nyál, ürülék, hányás és sperma) terjesztik. A vírus ily módon nagyon ragályos, elég egy kis bőr- vagy nyálkahártya-sérülés, hogy bejusson. Különösen veszélyesek a betegek vérével szennyezett orvosi eszközök (injekciós tű, kötszer).
A vírust állatok is terjesztik. Gyanítják, hogy az ebola fertőzött állatok (denevérek, főemlősök) húsának elfogyasztása révén került át az emberi populációra.
A neten rendszeresen jelennek meg olyan aggódó kérdések, hogy biztosan nem fertőz-e az ebola levegő útján. E kérdés tisztázása valóban rendkívül fontos, hiszen sokkal szigorúbb óvintézkedésekre van szükség a levegőn át fertőző kórokozók (például az influenza vagy a kanyaró) terjedésének és behurcolásának megakadályozására, mint egyéb kórokozók esetében.
Gyakorlatilag az összes szakember kategorikusan kizárja, hogy az ebola levegőn át, akár cseppfertőzéssel (köhögéssel, tüsszentéssel) terjedhetne emberről emberre. Az egyetlen kivétel ez alól az lehet, ha a fertőzött nagy nyálcseppeket köhög a közvetlenül mellette lévő ember arcába (gyakorlatilag leköpi őt).
A levegőn keresztül való fertőzés hiedelme egy 2012-ben megjelent cikk nyomán terjedt el, és nagyon nehéz meggyőzni az embereket, hogy cseppfertőzéssel nem kaphatják el az ebolát. A 2012-es tanulmányban Weingartl és munkatársai ebolával fertőztek meg malacokat, és a ketrecben lévő állatokat majmok (makákók) ketrece mellé tették úgy, hogy az állatok nem érintkezhettek közvetlenül egymással. A kísérletben több majom is elkapta az ebolát. Amikor azonban a kísérletet csak majmokkal ismételték meg, akkor egyetlen más egészséges társukra sem terjedt át a kór a fertőzött állatokról.
A jelenség magyarázata valószínűleg abban keresendő, hogy a malacok esetében más tünetekkel jár az ebola, mint a főemlősöknél, így az embernél is. A főemlősöknél a vírus elsősorban a májat támadja meg, és ott fordul elő a legnagyobb sűrűségben, a malacoknál viszont inkább a tüdő a célpont. Ráadásul a beteg malacok sokat köhögnek és tüsszögnek, ez szintén nem jellemző a főemlősöknél.
A levegővel való terjedés legfőbb cáfolata azonban az a gyakorlati megfigyelés, hogy a vírus fertőzőképességéhez mérten rendkívül alacsony a megbetegedettek száma. Ha a kórokozó cseppfertőzéssel terjedne, akkor a jelenleginél nagyságrendekkel több megbetegedést kellene tapasztalni.
Fontos kérdés még, hogy mikortól kezd el fertőzni az ebola. A betegség lappangási ideje 2–21 nap. Ez alatt az úgynevezett inkubációs időszak alatt a beteg tünetmentes, bár a szervezetében rohamosan szaporodnak a vírusok. A jelenlegi megfigyelések az támasztják alá, hogy az ebolás beteg csak a betegség első tüneteinek megjelenése (láz, fejfájás) után kezd fertőzőképes vírusokat üríteni, addig nem veszélyes a közelében tartózkodni.
Ezt igazolja az is, hogy ha idejében elkülönítik az ebolagyanús betegeket, akkor a környezetében megfordult emberek nem betegednek meg. Érdekes módon a gyógyult ebolás beteg még hetekig fertőzhet szexuális együttlét során, ezért ilyenkor kötelező az óvszerhasználat.
A cikkben leírtakról kikértük az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatalának véleményét is, amely az Országos Epidemiológiai Központ tájékoztatása alapján az alábbi választ adta.
"Az ebolával foglalkozó kutatók egyetértenek abban, hogy a vírus csak közvetlen érintkezéssel terjed. Jelenlegi tudásunk szerint az ebolavírussal fertőzött beteg nem fertőz az inkubációs idő alatt. Erre utalnak az eddigi tapasztalatok, ez a nemzetközileg elfogadott álláspont. A magyar szakemberek teljes mértékben elfogadják a nemzetközi szakmai véleményt."