Három lehetséges fegyver az ebola ellen

2014.09.14. 09:31

Oltás, gyógyszer vagy a gyógyultak vére - a Nyugat-Afrikában tomboló ebolajárvány új lendületet hozott a vírusellenes szerek kutatásában. De miért olyan keserves ebola elleni gyógyszert fejleszteni?

A mostani, minden korábbinál több áldozatot szedő ebolajárványban kipróbáltak már néhány kísérleti fázisban lévő gyógyszert, a ZMapp-et, a TKM-Ebolát és társait. Atlantában gyógyultan hagyta el az Emory Egyetemi Kórházat Nancy Writebol és Kent Brantly, az első két ember, akik ZMapp-kezelést kaptak. Azonban az intézmény fertőzőosztályát vezető orvos sem biztos abban, hogy tényleg a szer volt hatásos. Lehet, hogy egyszerűen a kiváló kórházi körülmények, az állandó folyadékpótlás segítette őket.

Nyugat-Afrikában ugyanis számos beteg a vérzéssel és hasmenéssel járó hatalmas folyadékveszteségbe hal bele. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerdai közleménye szerint az ebola elleni hagyományos intézkedések eddig nem bizonyultak elegendőnek, ráadásul az orvosok közül is sokan megbetegedtek. Csak Libériában 152 orvos fertőződött meg és 79 hunyt el a járvány kitörése óta. A fertőzötteket és családjukat szállító motorkerékpáros és a hagyományos taxik a vírus terjedésének melegágyai, mivel egyáltalán nem fertőtlenítik őket. A WHO szerint a segélyszervezeteknek jelentősen fokozniuk kell a járvány terjedésének megfékezését célzó erőfeszítéseiket. A legutóbbi információk szerint Libériában eddig 1871 megbetegedést regisztráltak, ebből 1089-en életüket vesztették.

Védőruhába öltözött egészségügyi dolgozók kísérnek egy ebolás beteget Monroviában, Libéria fővárosábanForrás: AFP/Zoom Dosso

 

Három lehetséges fegyver

Az orvosoknak három fegyvere lehetne az ebola ellen. Az első a védőoltás, vagyis az aktív immunizálás, a második a betegségen átesett ember vérsavójának beadása, azaz a passzív immunizálás, a harmadik pedig egy vírusellenes gyógyszer. Általában a védőoltás a leghatékonyabb, amelyet még a megbetegedés előtt adnak be. Ilyenkor a szervezet saját védekező rendszerét készítik fel legyengített kórokozók vagy vírusrészecskék bejuttatásával.

Sajnos sok betegség ellen nem létezik védőoltás, így az ebola ellen sem. Ebben szerepe van annak, hogy bármennyire halálos kórokozóról is legyen szó, az ebolavírus összesen nagyjából kétezer emberrel végzett 1976-os felfedezésétől 2012 decemberéig. Kevés áldozat, nehézkesen terjedő kórokozó, csak Közép- és Nyugat-Afrikában kitörő járványok – mindez nem hatott ösztönzőleg a betegséggel kapcsolatos kutatásokra.

Hogyan támadnak a vírusok?
A vírusok az élőlények azon különleges csoportját alkotják, amelyek képtelenek önmagukban szaporodni (ezért többen vitatják azt, hogy egyáltalán élőlénynek tekinthetők-e). Szaporodásuk kizárólag gazdasejtekben mehet végbe. A vírusok gyakorlatilag egy fehérjeburokba zárt örökítőanyagból (DNS vagy RNS) állnak. A fehérjeburokra azért van szükség, hogy képesek legyenek a sejtekhez kötődni, és bejuttatni az örökítőanyagukat.
 
Miután a vírus DNS-e vagy RNS-e bejut a sejtbe, ott teljesen átveszi az irányítást, és a saját örökítőanyagának, illetve burokfehérjéinek szintetizálására készteti a gazdasejtet. Az új vírusok „összeszerelés” után rendszerint a sejt szétroncsolásával jutnak ki és fertőzik meg a további sejteket.

Antivirális szerek

A bakteriális fertőzések ellen használt antibiotikumokkal ellentétben eddig nagyon kevés igazán hatékony antivirális szert hoztak forgalomba. A legtöbb antivirális gyógyszer valamely specifikus vírusfehérje ellen hat. „A penicillin sokféle baktériumot képes elpusztítani, de az antivirális gyógyszerek zöme csak egy vírus, illetve néha a vírus pár altípusa ellen hatékony” mondta Shirit Einav, a Stanford Orvosi Egyetem professzora. Ráadásul a vírusfehérjék támadása problémás, a vírusok gyorsan mutálódnak és egyetlen változás a virális szekvenciában teljesen ellenállóvá teheti a gyógyszerrel szemben.

„A HIV kivételével alig van olyan vírusfertőzés, amely ellen hatékony antivirális szert tudnánk ajánlani” – mondta Einav. „Nincs jóváhagyott antivirális szer az olyan időnként felbukkanó vírusok ellen, amilyen például a dengue vagy az ebola, amelyek pedig jelentős kihívást okoznak a világ egészségügyi szervezeteinek.”

A vírusok elleni harcban sokan bíznak a különböző interferonokban, a gazdasejt által a fertőzésre válaszul előállított fehérjékben. Eddig azonban igazán csak egy betegség, a hepatitisz-C gyógyításában váltották be a hozzájuk fűzött reményt, de egyes kutatók szerint az ebola ellen is hatásos lehet.

OltóanyagForrás: Science Photo Library/Tek Image

Kísérleti ebolagyógyszerek

Jelenleg a legismertebb eljárás az ebola kezelésére az antitestek alkalmazása. A már említett ZMapp nevű gyógyszer három monoklonális antitest keverékéből áll. Monoklonális antitesteknek nevezzük azokat az immunfehérjéket (ellenanyagok vagy antitestek), melyek egyazon immunsejttelepben (klónban) termelődtek. A Mapp Biopharmaceutical cég által kifejlesztett gyógyszer majmokban már bizonyítottan gátolta az ebolavírus szaporodását, ha a fertőzés után 24-48 órán belül beadták az anyagot.

A szerben lévő monoklonális antitestek egérből származnak, és „humanizálták”, azaz úgy alakították át őket, hogy ne váltsanak ki antitest-reakciót maguk ellen, amikor emberbe adják a ZMappot. A humanizációba beletartozik az antitestmolekula aminosavainak egérről emberire váltása annak a résznek az érintetlenül hagyásával, amely az antigénhez (jelen esetben az ebolavírushoz) kötődik. Az antitesteket ezután dohánynövényekben szintetizálták, majd tisztították.

Így védekezik a szervezet a vírusok ellen
A szervezet a vírusok behatolására is az immunrendszer aktiválódásával válaszol. A T-limfociták felismerik a behatolókat (antigéneket) és antitestek termelésére ösztönzik a B-limfocitákat. Ezek az antitestek a vírushoz kapcsolódnak, majd aktiválják a falósejteket, amelyek bekebelezik és – jó esetben – elpusztítják a kórokozót.
 
A valóság azonban nem ennyire egyszerű, és akadnak kórokozók, amelyek kicselezik az immunrendszer védekező mechanizmusát, és nagyon súlyos, sok esetben halállal végződő fertőzést okoznak. Ilyen az ebola is.

Csak ideig-óráig véd

Az antivirális antitestek beadását hívják passzív immunizálásnak is, amelyet jóval korábban (az 1890-es évektől) alkalmaztak, mielőtt a védőoltásokat feltalálták volna. A betegségekből felépült betegek vérszérumát adták be azoknak, akik nemrég betegedtek meg. Az ebolából kigyógyult Kent Brantly is kapott vért gyógyult ebolás betegtől, mielőtt megkapta volna a ZMappot, és hazaszállították volna. Ezért is nagyon nehéz eldönteni, hogy a gyógyszernek, a vérátömlesztésnek vagy az ápolási körülményeknek köszönheti-e az életét.

Noha a passzív immunizáció életet menthet, az általa nyújtott védelem csak időleges: a betegbe beadott antitestek élettartama véges. Az immunizáció jobb módszere, amikor nemcsak antitesteket adnak be, hanem úgynevezett immunmemóriát is kialakítanak vakcinációval (aktív immunizálás). Ilyenkor az újabb fertőzéseket újabb antitesttermelés követi. Ennek egy nagy hátránya van, hogy az oltás után körülbelül két hét szükséges, amire az antitestek mennyisége eléri a hatékony védelemhez szükséges szintet.

Az ebolavírus egy színezett elektronmikroszkópos felvételenForrás: Wikimedia Common/PLOS Pathogens

Jönnek az oltások?

Az ebola ellen számos kísérleti oltás fejlesztése van folyamatban. Az egyik megközelítésben a főként lovakat és szarvasmarhákat megfertőző, a veszettséggel rokon vezikuláris sztomatitisz vírus (VSV) egy bizonyos fehérjéjét (glikoproteinjét) kicserélték különböző ebolavírusok megfelelő fehérjéire. Ezek az oltások megvédték a nem ember főemlősöket a halálos fertőzéstől.

Egy hasonló megközelítésű kísérletben gyengített veszettségvírust használtak az ebolavírus glikoproteinjének bejuttatására. Ez a vakcina is védettséget adott a főemlősöknek az ebola ellen. Ezek az oltóanyagjelöltek biztonságosnak bizonyultak az 1. fázisú klinikai vizsgálatokban.

Az említetteken kívül még több más, eltérő hatásmechanizmusú ebolagyógyszerrel kísérleteznek. Ezek közül ígéretesnek mutatkozik a kanadai Tekmira Pharmaceuticals TKM-Ebola nevű szere. A gyógyszer kikapcsolja az Ebola-vírusnak azokat a génjeit, amelyek az úgynevezett RNS-interferenciáért felelősek. Az RNS-interferencia olyan molekuláris mechanizmus, amelyben rövid, duplaszálú RNS-molekulák specifikusan elnyomják a gének kifejeződésében kulcsszerepet játszó hírvivő RNS-ek működését. A japán Fujifilm Holdings kutatócsoportja pedig egy módosított, de szintén kísérleti influenzaellenes szert (T-705) javasol az ebola kezelésére.

Az interferon és az ebola

Végül egyes kutatók nagy lehetőséget látnak abban, hogy mesterségesen állítsuk elő a gazdasejt által a fertőzésre válaszul előállított fehérjéket, az interferonokat, és ezt adjuk be az ebolával fertőzött betegnek.  Eleanor Fish immunológus, a kanadai Egyetemi Egészségügyi Hálózat (University Health Network, UHN) munkatársa az interferon szintetikus változatát kínálja a betegek megmentésére. Az ebola ugyanis egyike azoknak a vírusoknak, amelyek úgy fejlődtek, hogy képesek kikapcsolni a szervezet interferontermelését.

Fish szerint ennek az interferonnak a pótlása sokat segíthetne az ebola elleni harcban. Az UHN-nél rendelkezésre is áll 50 ezer adag, tengerimalacon és egéren kipróbált, ebola elleni interferon, de eddig még egyik járvány sújtotta ország sem jelentkezett, hogy kipróbálná embereken a szert.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK