Ha eljutunk az inzulinkezelésig, már jók vagyunk

Az egyes diabéteszben szenvedő betegeknél eddig kizárólag csak tűszúrással lehetett a szervezetbe juttatni az inzulint

„Csak a szurit ne” – szisszenhet fel a 2-es típusú cukorbetegséggel küzdő páciens, ha a tabletták önmagukban már nem képesek karban tartani az állapotát, és külső inzulinpótlásra kerül sor. Erre a stációra többen a kezelés kudarcaként tekintenek, pedig az esetek többségében nem ez a helyzet, sőt, egyfajta sikerként könyvelhető el, ha idáig eljut az érintett.

Magyarországon legkevesebb 600 000 cukorbeteg él, és a betegek száma évről évre átlagosan 5-10%-kal nő, írja a Magyar Diabétesz Társaság.

Az Európai Unióban is sereghajtónak számítunk, Ciprus, Ausztria, Portugália és Horvátország után nálunk a legmagasabb a halálozások száma: évente több mint háromezren halnak meg itthon diabétesz miatt, ami azt jelenti, hogy mindennap 9 újabb ember. A megdöbbentő adatokat egy júliusban kiadott közleményben hozták nyilvánosságra szakmai szervezetek.

Az anyagcsere-betegség lényege, hogy az inzulinhatás hiánya vagy romlása miatt

a sejtek nem képesek felvenni a vérből a cukrot,

ami miatt azok éheznek. A kórnak két típusát ismerjük: az elsősorban genetikai tényezők miatt, gyerekkorban kialakuló autoimmun eredetű 1-es típusú diabéteszt, illetve a főként egészségtelen életmód miatt kialakuló 2-es típusú diabéteszt.

Illusztráció dreamstime

Az 1-es és 2-es típusú cukorbetegség közötti különbség

Az 1-es típusú cukorbetegségnél a hasnyálmirigy inzulintermelő béta-sejtjei elpusztulnak, így a beteg szervezetében megszűnik az inzulintermelés, egész élete során rászorul az inzulinpótlásra. A 2-es típusú diabétesz esetében más a helyzet, ott több faktor (nem megfelelő életmód, genetika) miatt a szervezet által termelt inzulin nem képes kifejteni vércukorszint-csökkentő hatását, inzulinrezisztencia lép fel. Ez az állapot egy darabig nem okoz tüneteket, amíg a szervezet bírja a megnövekedett inzulintermelést. Egy idő után viszont az inzulintermelő sejtek nem tolerálják a többletmunkát, működésük abbamarad, és kialakul a 2-es típusú diabétesz.

Az 54 éves Kudron Judit egyike azoknak, akik 2-es típusú diabétesszel élnek.

Állandóan szomjúság gyötört, és sokkal fáradékonyabbá váltam. Így derült ki, hogy valami nincs rendben nálam”

– mesélt a betegség kezdetéről az Origónak. A szimptómák jelentkezése után 3-4 hónappal fordult orvoshoz, ekkor már magas vércukorértéket mértek nála.

Bár mindez huszonkét évvel ezelőtt történt, az asszony a mai napig élénken emlékszik arra, mennyire váratlanul érte a diagnózis.

Mondhatjuk, hogy aktív életmódot éltem, nem stresszeltem túlságosan magam, igaz, kicsit édesszájúnak számítottam.”

Véleménye szerint állapota kialakulásában inkább a genetikai háttér játszhatott nagyobb szerepet: édesanyja hasnyálmirigyrákban halt meg, és testvére is átesett egy komolyabb hasnyálmirigy-gyulladáson.

Civilizációs betegség

„A 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában is közrejátszanak genetikai tényezők, de talán a legfontosabb szerepe az életmódnak van” – mondta dr. Stella Péter belgyógyász, a Sanofi orvos igazgatója. A szakember szerint annak, hogy a világ egyes térségeiben drasztikusan nő a cukorbetegek száma, főleg az egészségtelen életmód az oka.

Többet eszünk, mint kellene, keveset mozgunk, mindez pedig elhízáshoz vezet, amely a 2-es típusú diabétesz legnagyobb rizikófaktora.”

Azt is mondta: a nyugati országokban az emberek tovább élnek, a hosszú élettartam pedig nagyobb teret enged annak, hogy valamilyen krónikus betegség – jelen esetben a diabétesz e formája – kialakuljon.

Azt vehetjük észre, hogy nemcsak az idősebbek, hanem a gyerekek is egyre inkább érintettek ebben a világméretű negatív jelenségben,

hiszen sokkal többet ülnek a számítógép előtt, mint korábban, a passzív életmód pedig az egészségtelen táplálkozással kombinálva – amennyiben a hajlamosító genetikai tényezők is jelen vannak – elvezet ahhoz, hogy már fiatalkorban megjelenjen a 2-es típusú cukorbetegség.

Páciens tesztelése (illusztráció) / BSIP/Tirot

Megdöbbentően sok baba kap cukros édességet

Tízből négy szülő már 1 éves kora előtt rendszeresen ad cukrozott ételt vagy italt a gyermekének, 1 éves kor felett pedig szinte kivétel nélkül minden kisgyerek kap naponta cukros édességet – írja az elso1000nap.hu.

A legfrissebb hazai iparági kutatás eredményeiből az is kiderül, hogy minden tizedik, félévesnél fiatalabb baba potenciálisan túlsúlyos, 5%-uk pedig elhízott - mindez nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a népbetegségnek számító 2-es típusú cukorbetegség már nem csak a felnőttek, de a gyerekek körében is egyre gyakoribb. Különösen fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a fogantatástól számított első 1000 nap életünk egyik legmeghatározóbb korszaka: megfelelő táplálással olyan későbbi, akár felnőttkorban kialakuló betegségeket előzhetünk meg, mint a szív- és érrendszeri megbetegedések, az elhízás vagy a 2-es típusú cukorbetegség.

Elmozdulni pozitív irányba

Ha valakinél időben diagnosztizálják a kórt, első lépés a szemléletváltoztatás. Nincs mese, az érintettnek át kell állnia egy jóval egészségesebb életmódra. „A változások sokak számára drasztikusnak tűnhetnek, azonban kivétel nélkül pozitív irányba mutatnak” – mondta Stella Péter.

A nehézség abban rejlik, hogy

az egész életfelfogását meg kell változtatnia a páciensnek:

például minimum heti háromszor (de inkább ötször) 25-30 percnyi testmozgást kellene végeznie, ami egyrészt idő, másrészt egy 65 éves cukorbeteg nem biztos, hogy képes lenne intenzíven futni. Éppen utóbbi miatt nagyon óvatosan kell bevezetni a különböző mozgásformákat. A diéta változtatása látszólag könnyebb út, de ehhez szintén nélkülözhetetlen az akaraterő.

„Jómagam kétszáz gramm szénhidráttartalmú diétán vagyok. A zöldség, gyümölcs nem került le az étlapról, de a mézes teát, a kólát és a hasonló cukros üdítőket teljesen mellőznöm kell, és főzésnél is inkább a természetes édesítőszereket preferálom. Egy kis pluszmozgást persze nem ártana beiktatnom” – mesélt saját életmódjáról Kudron Judit.

Illusztráció BSIP/Furgolle

Az inzulin bevezetése nem egyenlő a kudarccal

Ha az életmódbeli átállás sikeres, meglehet, hogy a beteg el sem jut a következő állomásig, az antidiabetikus tabletták alkalmazásáig. Ez nagyban függ a már említett genetikai háttértől. Ha valaki ilyen szempontból „rossz lapot húzott”, annál az egészségesebb életmód sem képes a csodára, azaz hogy visszafordítsa a kór kialakulásának folyamatát, de arra alkalmas lesz, hogy azt legalább lelassítsa.

Amennyiben nem tudjuk megakadályozni a betegség előrehaladását, akkor jöhetnek a tabletták, amelyek különböző módokon hathatnak: egyesek a saját inzulin hatékonyságát növelik, mások még inkább többletmunkára serkentik a megmaradt inzulintermelő sejteket, megint mások az inzulinrezisztenciát csökkentik.

Előbb-utóbb viszont mindenképpen bekövetkezik, hogy a saját inzulintermelés annyira lecsökken, hogy nem lehet már pusztán pirulákkal segíteni, szükség lesz az inzulinkezelésre.

Fontos leszögezni, hogy ez nem a beteg vagy a kezelőorvos hibája, esetleg a terápia sikertelenségének jele, hanem a betegség természetes kórfolyamata.

Egy kevésbé ismert lehetőség

Az utóbbi években a tablettás kezelés után lehetővé vált egy másik injekciós készítmény alkalmazása. Az úgynevezett GLP-1 receptor-agonisták akár jelentősen kitolhatják az inzulinkezelés megkezdésének szükségességét, de fontos tudni, hogy e készítmények sem állítják meg a betegség súlyosbodásának folyamatát, tehát ezek esetében is figyelni kell, hogy a beteg anyagcsere-állapota mikor teszi szükségessé az inzulinkezelés bevezetését.

Tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy az inzulinkezelés megkezdése siker, hiszen a beteg életben maradt, nem halt bele szövődményekbe”

– mondta Stella Péter. „Az egyik feladat, hogy ezt tudatosítsuk a betegekben és az orvosokban is.”

Lényeges tehát, hogy az elkerülhetetlen állapotváltozással mindkét fél tisztában legyen, és nyomon kövesse az egészségi állapot változását. Emellett, ha a beteg a mérések és vizitek során rendellenességeket tapasztal a vércukorszintértékekben, legyen proaktív, és konzultáljon az orvossal, beszéljék meg a további lépéseket – mondta az orvos igazgató.

Ez a fajta tudatosság nemcsak a diagnózis felállítása után szükséges, hanem a cukorbetegség korai felismerésében is.

Ha valaki szokatlan dolgokat tapasztal magán – például folyton szomjas, és többet jár ki a mellékhelyiségbe – minél hamarabb forduljon szakértőhöz, kérjen felvilágosítást”

– tanácsolja sorstársainak Kudron Judit.

Sokszor az alaptalan félelmek miatt halogatnak

Stella Péter szerint a szakembereknek is át kell állítaniuk a gondolkodásukat, vagyis ne utolsó mentsvárként tekintsenek az inzulinkezelésre, hanem időben adják hozzá a terápiához. „Hosszú ideig tablettákat szedtem, fél éve álltam át teljesen az inzulinozásra. A kezelés és a diéta mellett az állapotomat teljesen kielégítőnek tartom” – mesélt saját inzulinterápiás tapasztalatairól Kudron Judit.

A tudatos diéta elengedhetetlen (illusztráció) dreamstime

A halogatás nem csak magyar sajátosság. „Brit adatok például azt mutatják, hogy az utolsó hozzáadott tabletta bevezetése után 4-4,5 évvel kerül csak sor az inzulin alkalmazására.

Ilyenkor a betegek már rossz anyagcsere-állapotban vannak, ami rendkívül megnöveli a szövődmények kialakulásának kockázatát.

Ez mind individuális, mind össztársadalmi szinten terhet fog jelenteni a későbbiekben, hiszen hatalmas költségeket emészt fel a szövődmények kezelése” – hangsúlyozta Stella Péter.

Sajnos az egészségre káros halogatást gyakran a páciensek is támogatják, ami arra vezethető vissza, hogy

megannyi téves elgondolás kering a köztudatban az inzulinnal kapcsolatban,

például az, hogy rákot okozhat, vagy hogy maga az inzulinkezelés idézi elő a szövődményeket.

A sztereotípiák eloszlatásához elengedhetetlen, hogy a betegek információkhoz jussanak, ebben pedig a betegszervezetek kulcsszerepet játszhatnak.

Miben segíthetnek a betegszervezetek?

„A jelenlegi egészségügyi rendszerben nincs elegendő idő és kapacitás a betegek oktatására, pedig a szövődmények elkerülése csak a szakemberekkel együttműködő, jól képzett betegnél sikerül” – vázolta fel a problémát Füzesi Brigitta, a Cukorbetegek Budapesti Egyesületének elnöke. „Szerencsére az országban szinte valamennyi nagyvárosban aktívan működnek cukorbeteg-egyesületek, amelyeknek legfőbb feladata, hogy egészségügyi szakemberek közreműködésével megtanítsák a betegeket és családtagjaikat a cukorbetegséggel való együttélésre, a betegséggel kapcsolatos folyamatok megértésére, és lehetőséget biztosítanak a betegtársakkal való tapasztalatcserére” – ismertette a szervezetek tevékenységét Füzesi Brigitta.

Amitől racionális tartani: hipoglikémia

A kórosan alacsony vércukortól, a hipoglikémiától már racionálisabb tartani.

Furcsa, remegésszerű érzés fog el ilyenkor, ezért gyorsan kakaót vagy cukros teát iszom, hogy rendbe jöjjek”

– szemléltette az állapotot Kudron Judit.

Ennek elkerülése végett az orvosoknak és nővéreknek megfelelő tudással kell felruházniuk a pácienst, hogy az érintett az inzulin adagolásakor elérje a számára megfelelő vércukorcélértékeket, azaz jól kezelje magát. Fontos a megfelelő inzulinkészítmény megválasztása is, az újabbakkal könnyebb elérni jó eredményeket úgy, hogy közben nem jelentkezik hipoglikémia.

Illusztráció Forrás: AFP

„E korszerű készítményeknek persze nem sok hasznát vesszük, ha a betegek számára elérhetetlen áron kínálják őket, nagy felelőssége van tehát a finanszírozási rendszernek és magának a gyógyszergyártónak is” – mondta dr. Stella Péter.

Korszerű adagoló eszköz

Aki esetleg borzongana a tű látványától, megnyugodhat. Az elmúlt évtizedek során rengeteg minden fejlődött, a modern inzulinkészítményeket például már nem a klasszikus fecskendővel adják be. Helyette jött az előretöltött, golyóstollhoz hasonló adagolóeszköz (az úgynevezett pen), aminek használata nagyon egyszerű, ráadásul a végén található tű olyan apró, hogy fájdalommentesen lehet vele szúrni.

Mindez többek között azért is számít, mert a betegség a későbbiekben súlyosbodik, így az inzulinkezelésnek is különféle formái vannak.

Egy ideig a beteg állapota egyetlen inzulin (úgynevezett bázisinzulin) beadásával karban tartható, a működő inzulintermelő sejtek számának csökkenésével viszont egyre komplexebb kezelési formákhoz kell nyúlni: a bázis adja a 24 órás háttérinzulint, az étkezési inzulinnal (bólussal) pedig a táplálkozást követő vércukorszint-emelkedést lehet kontrollálni.

E rendszer a hasnyálmirigy egészséges működését hatékonyan képes utánozni”

– mondta Stella Péter.

Illusztráció dreamstime

Intelligens inzulin, de mikor?

Stella Péter szerint az inzulinkészítmények fejlesztése terén hatalmas lépések nem történtek az utóbbi néhány évben,

a fő irányvonalat továbbra is az jelenti, hogy bázisinzulinok esetében minél jobb vércukorértékeket érjünk el, és minél kevesebbszer forduljon elő hipoglikémia.

Az új készítményeknél jó lenne a testsúlygyarapodást is visszaszorítani, erre érdemes nagy hangsúlyt fektetni a klinikai fejlesztéseknél. Az inzulin hatástartamának befolyásolásával az is elérhető, hogy a betegnek nem kell túlságosan szigorúan tartania magát a beadási időpontokhoz, két-három óra eltolódás megengedhetővé válhat, így a beteg a kezelését egyszerűbben illesztheti be változó napirendjébe.

A legmodernebb, legelőremutatóbb fejlesztés az úgynevezett intelligens inzulin kifejlesztése lenne, ami kizárólag akkor hat, ha a vércukorszint a kelleténél magasabbá válik. „Ez irányba már folynak kutatások, de egyelőre kevés sikerrel” – mondta Stella Péter.

Mit tartson magánál egy cukorbeteg?

„A cukorbetegeknek saját érdekükben nagyon ajánlott maguknál/magukon tartani valamilyen, a diabéteszre utaló egyértelmű jelzést, amely egy váratlan rosszullét, esetleg eszméletvesztés esetén egyértelmű tájékoztatást ad a segítséget nyújtók számára” – tanácsolja Füzesi Brigitta.

Ez lehet egy kis kártya, ami tartalmazza, hogy kit kell értesíteni rosszullét esetén, az alkalmazott gyógyszeres kezelést, amely jelentősen megkönnyíti az egészségügyi szakemberek munkáját, hiszen ezekből egyértelműen kiderül, hogy milyen típusú cukorbetegségről van szó, mivel kezelik a beteget, így elkerülhető számos felesleges próbálkozás, gyorsabban és célzottan tudnak segíteni a betegen.

A gyakorlatban általában az fordul elő, hogy amikor egy cukorbeteg rosszul lesz, akkor az arra járók sietnek a segítségére, akik nem egészségügyi szakemberek, és valószínű, hogy nem a táskájában és a zsebeiben fognak keresgélni betegségre utaló jelzések után.

Ma már beszerezhető többféle magunkon viselhető jelzés – például szilikon vagy fém karkötő, medál –, amelyen szerepel, hogy viselője cukorbeteg. Ez alapján a járókelők tájékoztathatják a mentősöket, akik így megfelelő utasításokkal már a helyszínre érkezés előtt is tudnak segíteni a betegen. Mindezek mellett nagyon fontos, hogy a betegeknél mindig legyen úgynevezett hypo-csomag (előre összeállított csomag túlzottan alacsony vércukorszint esetére), hogy kéznél legyen az azonnali segítség.