Így ölöd meg a gyerekedet

2016.11.22. 17:23

Aki már látott egyébként egészséges gyereket gennyes agyhártyagyulladásban szinte órák alatt meghalni, az nem fog gondolkodni azon a közkeletű tévhiten, hogy a gyereke autista lehet az oltásoktól. Hasonlóan vélekedhet az is, aki látott már embert vastüdőben, mert a poliomyelitis (polio) azaz a járványos gyermekbénulás pontosan ezt okozhatja. 

Pedig vannak – ha szerencsére nem is sokan (a társadalom 1,5–2 százaléka) – olyan oltásellenesek, akik úgy hiszik, hogy az oltások mögött a pénzéhes háttérhatalom bújik meg. És most nagyon úgy tűnik, hogy orvosok is csatlakoztak az oltásellenesek köréhez, hiszen a legutóbbi hírek szerint vannak olyan orvosok, akik oltás nélkül – persze vaskos boríték ellenében – kiadják a kitöltött oltási könyvet. Így téve lehetővé a szülőknek a büntetések elkerülését és a gyerek felvételét mindenfajta vegzatúra nélkül a bölcsődébe, óvodába, iskolába. 

Képünk illusztrációForrás: MTI/Kallos Bea

Az egész oltásellenes mozgalom a kilencvenes évek végén indult el, mégpedig úgy, hogy egy Andrew Wakefield nevű csaló, aki egyébként orvos, azt állította, hogy a kötelező MMR (kanyaró, mumpsz, rubeola) vakcina autizmust okozhat. Állítását akkor egy igen tekintélyes orvosi folyóirat (The Lancet) is lehozta. Így indult el a háttérhatalom elleni konteó világ körüli útjára. Pedig a háttérhatalom ez esetben Wakefield maga volt. Hiszen egyrészt hamis eredményeket publikált, másrészt mindezt úgy tette, hogy közben a saját kanyaróvakcináját készítette elő eladásra. Ráadásul még jelentős pénzt is elfogadott attól az ügyvédi irodától, amely az autista gyerekeket toborozta a publikált vizsgálathoz egy később indítandó kártérítési per reményében. 

Wakefield kreativitását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy képes volt a saját gyerekének a születésnapi partiján a meghívott vendég gyerekektől fejenként 5 fontért vérmintákat gyűjteni a már említett vizsgálatához, nyilván ezzel azért jól széttrollkodva a bulit. Persze később az egész tudományos világ elhatárolódott Wakefield publikációjától, és a Lancet is beismerte hibáját. Wakefield pedig, miután Angliában kirúgták az ottani orvosi kamarából etikátlan viselkedése miatt, Amerikába emigrált, ahol engedély nélkül praktizál, állítólag jelenleg is. 

Ennek ellenére sajnos a manipulációja mind a mai napig velünk él, és ennek köszönhetjük azt az 1-2 százaléknyi konteóhívőt, akik szerint a kötelező oltások nem más célt szolgálnak, mint a gyógyszeripar profitmaximalizálását, miközben feleslegesen veszélyeztetik a gyerekeket, akár autizmust is okozva a felesleges védőoltással. 

Az igazság azonban az, hogy bár még mindig nem tudjuk, hogy mi okozza az autizmust, azt kizárhatjuk, hogy az MMR vakcina és az autizmus kialakulása között összefüggés lenne. Igen, persze meggyőző érv lehetne, hogy az autisták száma évről évre növekszik, és ennek a védőoltások az okai. Azonban az autisták száma olyan országokban is növekszik, ahol nem oltanak MMR vakcinával, mint például Japánban. Ráadásul az autisták számának növekedése mögött az is állhat, hogy az utóbbi években nagyon megváltoztak a diagnosztikus kritériumok és lehetőségek is, valamint a szülők is egyre képzettebbek ebben a témában, így valószínűleg egyre finomabb módszerekkel ismeri fel az orvostudomány az autista gyerekeket, és az eddig nem autistaként kezeltek is ebbe a csoportba kerülnek. Azaz a számok emelkedése nem jelent valós növekedést, csak jobb diagnosztikát, több felismerést. 

Képünk illusztrációForrás: AFP

A másik gyakori konteó szerint a védőoltások beavatkoznak az immunrendszer természetes működésébe. Nos, azoknak, akik így gondolják, üzenem, hogy az egész orvostudomány ezt teszi: valamibe beleavatkozik azért, hogy az emberi életet megnyújtsa, vagy a szenvedéseket csökkentse. Aki ezt a beavatkozást nehezményezi, kérem, szíveskedjék meghalni egy tűszúrást követő vérmérgezésben, és a vírusos légúti fertőzésére se írasson fel antibiotikumot. 

Hogy a védőoltásokra szükségünk van, az nem kérdés. Azon lehet vitatkozni, hogy egy-egy országban mi a kötelező, de azon nem, hogy szükségesek-e. Kevés olyan helyzetet tudok elképzelni, ahol az egyén szabadságjogait jelentősen korlátozni lehet, az egyik ilyen a járványügy. Ugyanis itt nemcsak az egyénről van szó, hanem a tágabb közösség megvédéséről is, így itt ebben a helyzetben az egyén szabadsága alá kell, hogy rendelődjön a közösség érdekének. Márpedig senki sem akar idő előtt meghalni. Ezért – mint a nevében is viccesen el van rejtve – kötelező néhány védőoltás. Ezzel nemcsak magunkat védjük a betegségekkel szemben, hanem az olyan társainkat is, akik valamilyen okból kifolyólag nem olthatók, így sebezhetőek (például allergiásak az oltóanyagra, vagy még csecsemőkoruk miatt nem olthatók).

Komoly probléma akkor alakul ki, ha a társadalom egy része védtelenné válik az oltások elmaradása miatt a kórokozókkal szemben. Mert akkor nyilvánvalóan azok, akik nem oltottak, jó eséllyel meg is betegednek, egy részük pedig meg is hal, mint például alig egy hónapja Romániában, ahol három kisgyerek halt meg kanyarójárványban, ami az oltásellenesség miatt törhetett ki. De a megbetegedéseket is valahogy kezelni kell majd, aminek végül az lesz az eredménye, hogy elkezdődik az a rabló-pandúr játék, amit most is játszunk az antibiotikumok terén. Azaz egy baktériumfertőzésre kifejlesztünk egy antibiotikumot, amire a baktérium kifejleszt egy, az új antibiotikumnak ellenálló törzset, és így tovább, és így tovább. Egy biztos, hogy így rengeteg olyan embertársunk fog meghalni – köztük gyerekek is –, akiket meg lehetett volna menteni. Ezért ebben a helyzetben fontos a zéróközeli tolerancia, és a törekvés a minél teljesebb oltottság elérésére, akár a már fent említett szabadságjogok terhére is. 

A WHO adatai szerint egyébként világszerte azon országokban tombol szinte állandóan kanyarójárvány, ahol az immunizálás, azaz az átoltottság alacsony. Ha azt gondolnánk, hogy ez messze van, és csak olyan egzotikusan elmaradott országokban fordulhat elő, mint Nigéria, Pakisztán vagy Afganisztán, akkor nézzenek csak Ukrajnára. Ahol jelenleg is tombol a poliojárvány az alacsony oltottság miatt, és már egy négyéves gyerek és egy tíz hónapos baba is lebénult a vírus miatt, amire gyógymódunk nincsen, csak megelőzni lehetett volna.

Képünk illusztrációForrás: Photononstop/Alain Le Bot

Ezeket a veszélyeket kellene megérteniük az oltásellenes divat képviselőinek, no meg azokat, hogy furcsa módon minden oltásellenes guru valamit valahogy mindig el akar adni. Én még nem láttam olyan névvel nyilatkozó oltásellenes népbutítót, akinek legalább egy könyve ne lett volna ott a polcon a kinyilatkoztatás közben, vagy ne forgalmazna saját, „mindenre jó” vitamint, vagy akár kozmetikumot. Lett légyen ez magyar (például Szendi Gábor, aki bőszen oszt oltásellenes konteókat), vagy külföldi, magát szakértőnek tartó vasúti váltókezelő. Az is furcsa, hogy a magyarországi oltásellenes irodalom forrásai gyakran nem fellelhető, nem létező személyek, és munkakörük is homályos („gyógyszergyári bennfentes” stb.).

Ezzel szemben a tudományos publikációk meglehetősen szigorú kritériumrendszer teljesítésével jelenhetnek meg, és minden állítás ellenőrzött kell hogy legyen, és mint a fenti tényekből is látható, a módszer még így sem tévedhetetlen. Azonban pontosan a hitelesség megőrzése céljából tévedések esetén legalább akkora publikációban számolnak be a hibájukról, mint az eredeti közlemény volt. 

És akkor itt értünk el azokhoz az orvosokhoz, akik borítékért oltási könyveket bocsátanak ki, anélkül, hogy az oltásokat beadták volna. A jelenség persze nem más, mint a kereslet-kínálat alapvető közgazdasági tétele, miszerint a kettő megpróbálja kiegyenlíteni egymást. Azonban ez mindamellett, hogy rendkívül etikátlan, még büntetőügyi kategória is. Ugyanis az oltásellenes szülő megvesztegeti az orvost, aki maga még okiratot is hamisít. Így nem lennék meglepve, hogy ha sikerülne ezen doktorok kilétét meghatározni és bebizonyítani a fenti bűnös ténykedésüket, akkor nemcsak etikai, hanem büntető elmarasztalásuk is megtörténne, és reményeim szerint akár hasonló eredménnyel végződne, mint annak idején Wakefield ámokfutása.

De addig is, amíg hódíthat a teljesen abszurd lúgosítási divat, és az egészségkultúránk odáig terjed, hogy öntudatosan követeljük a vírusfertőzésre az antibiotikumot, miközben az utcán összeeső embertársunkkal semmit nem tudunk kezdeni, valamint mindenhonnan a legaljasabb manipulációknak vagyunk kitéve, addig ne csodálkozzunk, ha az oltásellenes konteók megerősödnek, és a Szendi-félék meggazdagodnak. 

Ebben a helyzetben jogosan merül fel a kérdés, hogy tessék mondani, nem kellene az egészségkultúránkra hangsúlyt fektetni már az iskolában is, akár a hit- és erkölcstanoktatás helyett is? 

A cikk szerzője orvos, egészségügyi szakértő. Blogja: http://rontgen.reblog.hu/