Kislexikon

adaptív immunitás (szerzett, fajlagos immunitás)
A szervezet fajlagos védekezőképessége, melyet egy adott antigén indukál. Az antigén-specifikus limfociták klónszelekción alapuló választ adnak az adott antigénre. A folyamat során immunológiai memória alakul ki.

afferens nyirokerek
A nyirkot (és ezzel együtt az antigéneket) a szövetekből a nyirokcsomókba szállító nyirokerek.

aktív immunitás
Immunogén (patogén, védőoltás stb.) hatására kialakuló immunitás.

allergén
Allergiás (azonnali hiperszenzitivitási) reakciót kiváltó (általában fertőzést nem okozó) antigén.

allergia
A gazdaszervezet megváltozott reaktivitása egy adott allergénnel való második (vagy többszöri) találkozás eredményeként.

anafilaxiás sokk (vagy szisztémás anafilaxia)
Több szervet egyidejűleg érintő, súlyos allergiás (anafilaxiás) reakció, mely a keringés összeomlásával, fulladásos tünetekkel járhat.

antigén
Az érett immunrendszer T- és B-limfocitái által felismert struktúrák (pl. sejtek, molekulák) gyűjtőneve. A kifejezést a magyar Detre László alkotta az antisomatogen (ellenanyagtermelést kiváltó) szó rövidített formájaként.

autoantitest
Saját antigénekkel reagáló ellenanyag.

autoimmunitás
Saját struktúrák ellen irányuló immunfolyamat.

bazofil granulociták
Bazofil festődésű granulumokat tartalmazó granulociták, a hízósejteknek a vérben keringő megfelelői. A hízósejtekhez hasonlóan az allergiás reakció effektorsejtjei.

B-sejt
Antigénfelismerő B-sejt receptort (BCR) hordozó limfocita, mely aktiválása után ellenanyagtermelő plazmasejtté alakul.

citokinek
Az immunrendszer sejtjei által (de más sejtek által is) termelt, nem ellenanyag-természetű molekulák, melyek az adott citokint termelő, vagy más sejt membránján lévő receptorhoz kötődve fejtik ki hatásukat. Számos citokin az „immunrendszer hormonjá”-nak tekinthető.

citotoxikus T-sejt (TC, CTL)
Antigénfelismerő T-sejt receptort (TCR) hordozó limfocita, mely a célsejtet felismeri és elpusztítja.

dendritikus sejtek (Dendritic Cells - DC)
Csontvelői előalakból származó sejtek, melyek a specifikus immunválasz indukálásában játszanak fontos szerepet. Tüskeszerű kitüremkedések jellemezik (nyúlványos DC). Az idegen anyagok, kórokozók felvételére képes sejtek. A nyirokcsomókba, ill. a lépbe vándorolnak, ahol a feldolgozott antigént a T-limfociták számára mutatják be.

deszenzibilizálás
Tolerancia vagy csökkent mértékű érzékenység kiváltása egy adott allergénnel szemben, az allergén növekvő adagban történő ismételt adása segítségével.

ellenanyag (antitest)
Antigén hatására B-sejtekben, ill. plazmasejtekben termelődő, az adott antigénnel fajlagosan kapcsolódó immunglobulin (Ig). Emberben az alábbi típusait különböztetjük meg: IgA, IgE, IgG, IgM.

génátrendeződés
Helyspecifikus rekombináció, melyben meghatározott DNS-szakaszok kerülnek egymás mellé.

gyulladás
Szöveti sérülés, trauma vagy fertőzés után a gazdaszervezetben a szöveti ártalom elszigetelése, a fertőző ágens elpusztítása és a szöveti károsodások helyreállítása érdekében meginduló biológiai „eseménysorozat”.

hiperszenzitivitás
Abnormálisan fokozott mértékű immunválasz következtében kialakuló állapot, mely általában gyulladáshoz és/vagy szöveti ártalomhoz vezet.

hisztamin
Hízósejtek és bazofil granulociták granulumaiban található kis molekula, amely a sejtek aktivációját követően felszabadulva lokális értágulatot, a simaizmok összehúzódását, anafilaxiás reakciót vált ki.

humorális immunválasz (ellenanyag-közvetített immunválasz)
Az immunválasznak az a formája, melyben az effektor funkció(ka)t az antigénnel komplexbe került ellenanyag-molekulák váltják ki.

immunglobulinok (Ig)
Négy fehérje láncból álló, ellenanyag-aktivitással rendelkező molekulák. Membránhoz kötött formájuk a B-limfociták antigénfelismerő molekulája (mIg).

immunizálás, immunizáció
Immunitást eredményező folyamat kiváltása; pl. fertőző betegségekkel szembeni védettség kialakítása védőoltás segítségével.

immunkomplex
Az antigén és ellenanyag kölcsönhatásának eredményeképpen képződő (esetleg komplementkomponenst is tartalmazó) makromolekuláris komplex.

immunogén
Immunválaszt kiváltó anyag és/vagy képesség. Minden immunogén antigén, de nem minden antigén immunogén.

immunszérum (antiszérum, immunsavó)
Fajlagos ellenanyago(ka)t tartalmazó vérsavó.

keresztreakció
Egy adott ellenanyagnak vagy T-sejt receptornak azon tulajdonsága, hogy többféle antigénnel reagál.

klón
Egy adott sejtből ivartalan szaporodással származó sejtek populációja.

klónszelekció
A limfociták állandó „őrjárata” („immune surveillance”) lehetővé teszi, hogy a szervezetbe jutó antigén a klonális eloszlást mutató, antigénfelismerő receptort hordozó sejtek közül a neki megfelelőt „válassza ki”. Az adott klón a megfelelő szerkezetű (specificitású) ellenanyagot vagy T-sejt receptort fejezi ki.

komplementrendszer
A vérben (testnedvekben) inaktív állapotban jelenlévő, egymással láncreakcióban reagáló fehérjekomponensek rendszere. Fontos szerepet játszik a természetes immunitásban, de az adaptív immunvédekezés jelentős effektor- és reguláló mechanizmusa is egyben.

ligandum
A receptor által fajlagosan felismert molekula.

memóriasejtek
Hosszú életű, az antigénnel már találkozott limfociták, amelyek nem jutnak el a terminális differenciálódás állapotába. Az antigénnel való újabb találkozáskor a naiv limfocitáknál sokkal gyorsabban reagálnak, aktiválódnak és effektorsejtekké alakulnak.

natural killer sejt (NK sejt, "természetes ölő" sejt)
A limfociták antigénreceptorral nem rendelkező szubpopulációja, mely bizonyos tumorsejteket és vírussal fertőzött normális sejteket képes elpusztítani.

opportunista kórokozók
Ép immunrendszer mellett ártalmatlan mikróbák, melyek legyengült immunrendszerrel rendelkező egyénekben patogénekké válnak.

opszonizáció
Az antigén ellenanyaggal és/vagy komplement komponensekkel való fedése.

passzív immunitás
Nem antigénnel, hanem egy már immunizált egyed immunológiailag kompetens sejtjeinek és/vagy ellenanyagainak (szérumának) a recipiens szervezetbe juttatása által kiváltott immunitás.

plazmasejtek
A B-sejt-differenciálódás terminális szakaszában képződő, ellenanyagot (Ig-t) nagy mennyiségben termelő sejtek.

segítő T-sejt ("helper" T-sejt, TH)
Antigén-felismerő T-sejt receptort (TCR) hordozó limfocita; a T limfociták szubpopulációja, mely az általa termelt limfokinek révén az immunválasz folyamán az effektor sejtek képződését segíti elő.

sejtközvetített immunválasz (celluláris immunválasz)
Az immunválasznak az a formája, melyben az effektorfunkciókat sejtek közvetítik.

szenzibilizáció, szenzitizáció
Antigén (allergén) szervezetbe juttatásával kiváltott immunológiai memória. A már "szenzibilizált" egyed az adott antigénre hamarabb és intenzívebb válasszal ("érzékenyebben") reagál.

természetes immunitás (veleszületett immunitás)
Egészséges egyedek nem adaptív védekezőképessége.

virulencia
A patogének betegséget kiváltó képessége.