Bernstein több mint ötven éven át számított Hollywood egyik legnevesebb komponistájának. Egyike volt azoknak, akik először túlléptek az amerikai filmekben szokásos, monumentális nagyzenekari hanghatásokon, és igyekeztek a film cselekményével összhangban lévő zenét komponálni. Csodagyerek zongoristának tartották, Aaron Copland tanítványa volt New Yorkban, de 1950-ben egyszer s mindenkorra elcsábította őt a filmváros.
Első filmje a sporttémájú A szombat hőse volt. 1955-ben már olyan nagy sikerű filmet bíztak rá, mint Az aranykezű ember, amelyben Frank Sinatra egy heroinfüggő dzsessz-zenészt játszott. Egy évvel később következett Cecil Blount De Mille kolosszális bibliai filmje, a Tízparancsolat, 1960-ban pedig jött A hét mesterlövész, amelynek zenéje példaként szolgált számos vadnyugati filmhez, és nagyban hozzájárult máig tartó sikeréhez. Bernstein motívumát később Marlboro-reklámban is felhasználták, legutóbb pedig Michael Moore elevenítette fel a nagy vihart kiváltott Fahrenheit 9/11-ben.
Elmer Bernstein, aki Leonard Bernsteinnek csak kollégája és barátja, nem pedig rokona volt, nem ismert műfaji korlátokat: ő írt zenét a rasszizmust pellengérre állító Ne bántsátok a feketerigót! című filmhez - ezt tartotta egyik legnehezebb munkájának -, a börtönben játszódó Az alcatrazi madárember, a Hawaii című filmekhez, olyan komédiákhoz, mint a Szellemirtók és a Három amigo, a Rettegés foka 1991-es újrájához, valamint Martin Scorsese New York bandái című művéhez. Összesen 14 alkalommal jelölték Oscar-díjra, először Az aranykezű ember, utoljára 2002-ben a Távol a mennyországtól című filmért, de csak egyszer kapta meg az aranyszobrot, a Modern Millie című műért, amely a gyengébb munkái közé tartozik.
Martin Scorsese mondta Elmer Bernsteinről: "Vannak, akik megerősítik, drámaibbá teszik zenéjükkel a filmet. Vannak viszont, akik széppé teszik a mozit. Bernstein ez utóbbit műveli."