Játékos fények, baljós árnyak

Bár a Star Wars-filmek soha nem tartoztak a kritikusok kedvencei közé, mi mégis úgy döntöttünk, kicsit közelebbről is megvizsgáljuk kedvenc képkockáinkat az előtrilógia eddig elkészült filmjeiből, az első és a második epizódból. Mint az elemzések általában, ez is igen szubjektív leírás lesz, de azért hátha akadnak majd olyanok, akik ennek segítségével ismerhetik meg a legutóbbi Star Wars-filmeket egy esetleg új oldaláról. Első alkalommal az első részt, a Baljós árnyakat vesszük górcső alá.

Ebben a tág képben a formák és a színek a karakterrel rímelnek. A nagy, üres tér, a rideg anyagok és a hatalmas, vastag oszlopok közt szimbolikus börtönben áll a magányos királynő meleg pirosban. Ugyanúgy, ahogy Padmé is Amidala királynő börtönébe van zárva. Padmé a közvetlen és barátságos lány olykor kénytelen felvenni a rideg és komoly Amidala királynő szerepét, mégis - királynőként szinte semmilyen eredményt nem tud elérni, míg álcájának felfedése után, igazi arcát megmutatva és a bolygó másik népével, a gunganekkel szövetkezve már a helyükre kerülnek a dolgok, és sikerül felszabadítania szülőbolygóját.

A dualitás amúgy végigkíséri a Baljós árnyak egészét: Padmé és Amidala, Darth Sidious és Palpatine kettőssége egy személyen belül, a Köztársaság és a Kereskedelmi szövetség ellentéte, a jedik és a sith-ek ellentéte, Qui-Gon Jinn és a jeditanács ellentéte, a Naboo bolygó két népének ellentéte, meg persze a nyilvánvaló összecsapás a film klimaxában Darth Maul és Obi-Wan között. (Az Első rész jellemző zenei témája is a Duel of the Fates, vagyis a Sorsok párbaja címet viseli.)

Visszatérve a képre: az ablak kazettái is erősítik a börtön, a bezártság és a királynő önmagára való utaltságának érzetét. A következő snittnél Amidala arcát látjuk, amire mindent mondhatunk, csak azt nem, hogy boldog. Mégis, a vibrálóan vörös ruha és az eltökéltség a szemében jelzi, hogy bár nagy teher nehezedik a vállára, utolsó erejéig küzdeni fog népe sorsáért.