Vágólapra másolva!
Az [origo] filmklub példátlanul ambiciózus ezerrészes sorozatában nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy csokorba gyűjti a világ legtehetségesebb, legszebb és legirigyeltebb színésznőit és színészeit, tehát azokat, akiket istenekként és istennőkként tisztelünk. Összeállításunk bevallottan és szándékoltan szubjektív, de ha van ötletetek, hogy kiket szeretnétek látni a listán, ne habozzatok megírni, ígérjük, a javaslatokat fontolóra vesszük. A számozás nem rangsort jelöl, csak a tájékozódás megkönnyítése céljából alkalmazzuk.
Vágólapra másolva!

Név: Audrey Tautou

Született: 1978. augusztus 9. (Beaumont, Franciaország)

Nemzetiség: francia

Miért imádjuk? Audrey Tautou-ban legfeljebb azt lehet nem szeretni, hogy már-már túlságosan édes. Valószínűtlen, melegbarna gombszemeivel, gödröcskéivel és kacéran csücsörítő szájával még harminc felé közeledve is úgy fest, mint egy játékbaba. Bájos külseje persze determinálja, hogy milyen szerepeket osztanak rá, kellemes felüdülés, amikor néha sikerül kilépnie ebből a skatulyából.


Honnan ismerheti a magyar? Nem csak a mi szívünkbe, hanem a fél világéba lopta be magát, amikor hercig Kleopátra-frizurás Amélie-ként feltűnt a vásznon 2001-ben. A recept tökéletes volt: az Amélie csodálatos élete kedves meséjében az aranyos lány még egy esetlen-szerethető fiút (Mathieu Kassovitz) is kapott maga mellé, olvadozott a nézőtér. A magyar forgalmazók a sikeren felbuzdulva utólag behozták a '99-es Vénusz szépségszalon-t, Audrey első filmjét is, amelyben ő csak egy volt a csapatnyi rózsaszín ruhás kozmetikuslány közül - a film nem is lett olyan népszerű, mint az Amélie. Az Isten nagy, én kicsi vagyok felejthető köre után jött a Szeretni bolondulásig, ami bár szintén nem tartozik a filmtörténet remekei közé, emlékezetes amiatt, hogy Audrey itt végre egy olyan figurát játszott, aki csak első ránézésre tűnik édibédinek, valójában teljesen kattant. A Lakótársat keresünk első részében épphogy csak felbukkant, mint az Erasmusszal Barcelonába utazó fiú (Romain Duris) otthon maradó barátnője, aztán jött egy igazi komoly film: a Gyönyörű mocsokságok Stephen Frearstől, amelyben egy társadalom perifériáján élő londoni török bevándorlót játszott. A nálunk csak tévében látható Nem kell a csók-ról és a DVD-n forgalmazott Happy End-ről legfeljebb a keményvonalas Audrey-rajongók értesültek, a többség csak a 2004-es Hosszú jegyesség-ben látta viszont, ahol ismét Jean-Pierre Jeunet dirigálta, aki pár évvel korábban az Amélie-vel világsztárrá tette. A Még mindig lakótársat keresünk-et követte az első és ezidáig egyetlen hollywoodi munkája, A Da Vinci-kód női főszerepe Tom Hanks oldalán, amelyben azok is megismerték, akik az előző öt évben elfelejtettek moziba menni. Közvetlenül ezután forgatta le a héten nálunk is bemutatott Drágaságom című habkönnyű komédiát, és már azt is tudjuk, hogy legközelebb Coco Chanelt személyesíti meg a szélesvásznon.


Kötelező Audrey: Szirup ide vagy oda, ha csak egyetlen Audrey Tautou-filmet néznél meg, annak mindenképp az Amélie-nek kellene lennie, de ha már kettőt, akkor a Gyönyörű mocsokságok-at csapd mellé, hogy Audrey másik arcát is megismerd: a cukormáz után rácsodálkozol majd a kiszolgáltatott muzulmán takarítónő figurájára.

Néznivaló: Megbizonyosodhatsz róla, hogy Audrey az életben is olyan cuki, mint a filmvásznon, ha megnézed ezt a kétperces klipet, amelyet az Amélie forgatásán elrontott jelenetekből vágtak össze.

Hallgatnivaló: A Brand New nevű együttes az egyik számát róla nevezte el Tautou-nak. A Deja Entendu című albumon található dal egyik élő előadását megnézheted és hallgathatod itt.


Kattintanivaló: Ez a legjobb Audrey rajongói oldal, amit találtunk, természetesen galéria is tartozik hozzá, ami gyors regisztráció után használható és még Audrey filmjeinek előzetesei is mind itt vannak.

Fogadjunk, hogy nem tudtad! Tizenéves korában főemlőskutató akart lenni, de aztán elkezdett színitanodába járni, és eldőlt a sorsa. Egy hajszálon múlt, hogy Amélie lett: a szerepet eredetileg az angol Emily Watson játszotta volna, csak azután esett Audrey-ra a választás, hogy Watson visszautasította a felkérést. Minden interjúja és sajtótájékoztatója végén lefotózza az interjúkészítő(ke)t, a képeket egy albumban gyűjti.

Bujdosó Bori