Rendező a fájától

Játsszunk kapcsolati hálósat! Hány lépésben juthatunk el Harrison Fordtól Michael Stipe-ig? És William Hurttól Ben Stillerig? No és Jodie Fostertől Denis Learyig? A helyes válasz ezekre a kérdésekre: legfeljebb kettőben, mégpedig apán és fián keresztül. Összeállításunkból az is kiderül, hogy pontosan hogyan.

A nagybácsi: Jonathan Demme

Apai örökség: Mint látható, kénytelen voltam kicsit csalni, hogy a Demme család se maradjon ki az összeállításból, Jonathan valójában Ted nagybátyja, és nem az apja, de kár lett volna kihagyni őket. Jonathan filmkritikusként kezdte a pályáját, aztán forgatókönyveket írt másoknak, mielőtt lehetőséget kapott volna rá, hogy rendezzen, aztán később, nagy sikerfilmjeit már nem saját maga írta. Sokféle filmet csinált már, a hollywoodi könnyfakasztást kedvelőknek ott a Philadelphia, a kifinomultabb ízlésűeknek pedig a Valami vadság vagy a Melvin és Howard.

Anthony Hopkins és Jodie Foster A bárányok hallgatnak-ban

Aranykor: A bárányok hallgatnak-ért megérdemelten rendezői Oscart kapott '92-ben. Később próbálták utánacsinálni, ami neki sikerült Jodie Fosterrel és Anthony Hopkinsszal, de se Ridley Scottnak (Hannibal), se Brett Ratnernek (A vörös sárkány) nem jött össze. Nála minden szerencsésen találkozott: az izgalmas forgatókönyv, két zseniális színész, akik közt olyan kémia volt a vásznon, hogy majd' leájultunk a székről, amikor farkasszemet néztek egymással a plexifal két oldalán, és persze talán Jonathan rendezői tevékenysége sem volt mellékes a siker szempontjából.

+ + +

Az öcsi: Ted Demme

Ifjonti hév: Az igazi ok, ami miatt nem maradhattak ki a Demme-ek ebből a cikkből, nem a jól ismert Jonathan, hanem Ted, aki sajnos már nincs közöttünk, mert 2002 januárjában kokainszippantgatás után támadt kedve kosarazni, ami halálos szívrohamhoz vezetett. Persze nem emiatt kívánkozik ő ide, hanem például azért, mert a fél világgal megismertette haverját, Denis Learyt, és ezért mi a Filmklubban igencsak hálás vagyunk neki, hiszen a gyárkéményként füstölő agresszív komikus nélkül sokkal szegényebb lenne az életünk. Ted első rendezői munkája éppen Leary egész estés kabaréműsorának, a zseniális No Cure for Cancer-nek (Nincs gyógyszer a rákra) a megörökítése volt. (Az előadás során is felcsendülő Asshole című szám videoklipjét mindenki azonnal nézze meg, aki még nem látta - ez egyben jó indítás a Learyvel való ismerkedéshez is azok számára, akik még nem ismerik.)

Denis Leary elveszíti a hidegvérét az Egy híján túsz-ban

Névjegy az asztalon: Tednek csak egy olyan filmje van, ami itthon szélesebb körű ismertségnek örvend, a Johnny Depp által megformált kokainpápáról szóló Betépve, de videón elérhető néhány más munkája, például az Egy híján túsz-ra magyarított The Ref is. Ebben a vígjátékban egy csomó jó dolog van. 1.: maga a sztori, azaz hogy egy betörő szenteste túszul ejt egy házaspárt, akik őrületbe kergetik a folyamatos veszekedésükkel; 2.: az agyvérzés határáig felidegesített betörő szerepére ki más lett volna alkalmasabb, mint Denis Leary? naná, hogy ő játssza; 3.: a megkeseredett férj szerepében a film készülésekor ('94) még nem túlzottan ismert Kevin Spaceyt láthatjuk; 4.: a szarkasztikus feleség Judy Davis; 5.: az egész iszonyatosan vicces.