Jack Nicholson, az igazi szörnyeteg

A jövőre hetvenedik születésnapját ünneplő Jack Nicholson hosszú pályája során nem egyszer formált meg kemény, sőt, őrült alakokat. Az utóbbi pár évben inkább komédiákban láthattuk, de most Martin Scorsese új maffiafilmjében, A téglában ismét veszélyes, minden pillanatban robbanásra kész figurát alakít. A színészlegenda a forgatás során készült interjúban mesél szerepéről.

Jack Nicholson A tégla c. filmben

- Mi vonzott Frank Costellónak, az ír gengszternek a figurájában?

- Monahannal (William Monahan, a film forgatókönyvírója - a szerk.) és Martinnal együtt kidolgoztunk egy olyan figurát, amiről tudtam, hogy szívesen eljátszanám, és el is tudom játszani. Csiszolgattuk, de a végső lökést az adta, amikor kitaláltuk, hogy ő egy igazi szörnyeteg, akinek a szexualitását is megmutatjuk, ami a rosszfiúk esetében nem szokványos.

- Humort is akartál belevinni?

- Ez is benne volt. Mondtam Martinnak, hogy nem szeretnék megint egy szokásos gengsztert alakítani, aki csöndben ül, halkan beszél, meg ilyenek. Azt akartam, hogy hullámvasútszerű legyen, olyan szörnyű, amilyen csak lehet. Olyan figura, akinek a hatalom elvette az eszét, mint egy őrült királynak.

- Most dolgoztál először Martin Scorsesevel?

- Igen, korábban még nem dolgoztam vele. Persze ismertük egymást hosszú évek óta, és volt már szó róla, hogy dolgozunk együtt. Az ember mindig hall róla, néha összefut vele, és mindketten filmrajongók vagyunk, de amíg ténylegesen nem dolgozol vele, nem tudhatod, hogy milyen. És ebben az esetben, ez maga volt a szabadság! Sokszor használják ezt a szót, de itt tényleg teljesen szabadok voltunk. A legjobbat hozta ki az embereiből. A tégla gerince a csodás összjáték, minden színész szuper benne: Leo, Matt, Vera, Mark Wahlberg, Alec Baldwin, Ray Winstone... plusz Kristen, a lány, aki az én partnerem. És mivel nem mindenkinek voltak közös jelenetei, az összhatásért Martint illeti a dicséret. Ami engem illet, én mindig azt csináltam, amit akartam, ő pedig épp erre biztatott.

- Mi olyan borzasztó a te figurádban?

- Ő egy szörnyeteg, egy szexuális ragadozó. Az egész filmben ez történik: akárhova megy, elveszi, amit akar, azt tesz, amit csak akar. Hosszú pályafutásom alatt mindig azt tapasztaltam, hogy a figura öldökölhet összevissza, de ami leginkább zavarba ejti a nézőket, az a figura szexualitása. És persze itt azt is akartam, hogy zavarba hozza őket a figura.

- Mi volt a benyomásod, a többi színész hogyan viszonyult hozzád, a hatalmas tapasztalatodhoz?

- Egy sportmetaforát használhatnék erre: én vagyok az edző a pálya közepén. De ezt alig veszem észre, mert szerintem mindenkinek az a dolga, hogy a lehető legtöbbet nyújtsa. Egy forgatáson olyan atmoszférának kell lennie, amiben mindenki teheti a dolgát, és ha így van, az maga a gyönyörűség. A saját otthonomban valószínűleg nem tudnék ennyire gazdaságos és pontos lenni, de tetszik ez a fajta légkör, ami itt is megvolt.

Jack Nicholson és Matt Damon a filmben

- Hol tartasz most a pályádon?

- Azon a ponton, ahol fontos, hogy azt csináljam, amit szeretnék. Egymás után három vígjátékban szerepeltem, és utána már el akartam vállalni egy rosszfiút. Változatosságra vágytam a szeretetreméltó komikus szerepek után.

- Miért olyan vonzók a rosszfiúk a színészek számára?

- Szerintem nem azon múlik, hogy milyen szórakoztató egy szerep, hogy jó- vagy rosszfiút kell játszani, hacsak nem épp abban a helyzetben van az ember, mint amiben én voltam most, amihez hozzáadódott bonuszként, hogy Martinnal dolgozhatok. Ő tényleg arra törekszik, hogy a legtöbbet hozza ki belőled. A gengszterfilm Martin szokásos műfaja, úgyhogy ahhoz, hogy érdekes maradjon, kicsit feszegetni kell a határokat, különben nem lesz olyan izgalmas és kiszámíthatatlan. Ez a film kissé szimbolikusabb, kevésbé földhözragadt, mint az átlagos gengszterfilmek, és van egy komoly témája, a korrupció. Az információszerzés és a hírszerzés különböző szintjei szerintem nagyon modern témák. Ki kiről mit tud, és mi az igazság, stb. Szerintem a filmek nagyon sok mindenre reflektálhatnak, bizonyos szempontból a jelen helyzetre is. Ami pedig a színészi játékot illeti: sok filmben nem ez áll a középpontban, de itt az alakítások mélysége már önmagában érdekessé teszi a filmet.

- Kritikusan szemléled saját magad és a karriered?

- Hát, sok mindent csináltam már. Szeretek részt venni az alkotás folyamatában, és úgy érzem, hogy akkor lett belőlem - okkal vagy ok nélkül - filmsztár, amikor saját magam vághattam meg a saját alakításomat. Azóta már a filmkészítésben létező összes feladatban kipróbáltam magam az idők során. Amikor saját magadat nézed a vásznon, néha tetszik, amit látsz, és néha nem, de azt hiszem, elég objektív tudok lenni, mert már nagy gyakorlatom van benne. A vágás szórakoztató, mert nem elméleti dolog. Ott a film, és vagy így vágod, vagy úgy, ilyen egyszerű. Persze nem mindig egyszerű. És persze a rendezők alig várják, hogy bejussanak a vágószobába, bizonyos szempontból ott folyik az igazi munka. A tégla különleges szerkezete miatt forgatás közben is változott, hogy Martin hogyan látta a filmet. A kísérletezés szabadsága jellemző rá, az, hogy menet közben találja meg a filmet, vagy legalábbis bizonyos dolgokat a filmmel kapcsolatban.

Leonardo DiCaprio és Jack Nicholson a filmben

- Életed folyamán érezted úgy, hogy tartozol magadnak azzal, hogy kicsit a szabályokon kívül helyezkedve élsz?

- Alakultak a dolgok, ahogy alakultak. Nem vagyok vészesen különc, csak megadatott nekem, hogy azt csináljam, amit akarok. Jobban is jött össze, mint amit valaha remélni mertem volna. Ez már önmagában kissé különccé tesz, hogy azzal foglalkozom, amivel akarok, és hogy ilyen szerencsés voltam benne. Ráadásul a filmszakma legjobbjaival dolgozom együtt, amióta csak belevágtam.

Forrás: InterCom