Vérfürdő a vallás nevében

Feltűnően hiányzik az idei cannes-i felhozatalból Hollywood. Oké, a Fel! című 3D-s új Pixar-csoda volt a nyitófilm, de az előző években mindig akadt egy-egy Indiana Jones, X-Men, A Da Vinci-kód vagy Ocean's 13 is, ami ha más nem, hát jól esik egy román nyomasztás és egy távol-keleti agybarúgás között. Nem véletlen tehát, hogy az idei "leghollywoodiasabb" film, az Agora valójában nem is az amerikai stúdiórendszer terméke; Alejandro Amenábar (Nyisd ki a szemed!, A belső tenger, Más-világ) rendezte jórészt európai pénzből, nemzetközi stábbal. Látványban könnyedén felveszi a versenyt az utóbbi évtized hollywoodi történelmi eposzaival (Gladiátor, Mennyei királyság, Trója, stb.), de egy lényeges különbség mégis van: nincs az a nagy stúdió ma, aki pénzt áldozna egy grandiózus ókori kalandra női főszereplővel. Rachel Weisz az Agorá-ban | Honlap + előzetesA magyar származású Rachel Weiszt eddig is nagyon kedveltük, hiszen karrierje során remekül egyensúlyozott az igényes művészet és a kommersz között, Oscar-díja (Az elszánt diplomata) óta pedig egyre bátrabban csemegézik az egyedi látásmóddal rendelkező szerzői filmes rendezők között (az egyiknek még gyereket is szült). Nem véletlen tehát, hogy megtalálták egymást Amenábarral, és létrehozták ősidők óta az első olyan ókori eposzt, amelyben nincs tomboló tesztoszteron, harcban feszülő kockahas és dekorációnak használt női karakter. Weisz Hypatiát alakítja, aki az alexandriai könyvtárban csillagászkodik, tanít és filozofál, miközben kint tombol a vallásháború; pogányok ölnek keresztényeket, keresztények zsidókat és így tovább. A fiatal tudósnőbe szerelmes egy rabszolgája (Davus - Max Minghella) és a leendő prefektus, Oresztéz (Oscar Isaac) is, de Hypatiát a szex még annyira sem izgatja, mint a vallás, így a Gladiátor-300 vonal után bukik a Róma tévésorozat-párhuzam is.Alejandro Amenábar és Rachel Weisz Cannes-banAmenábar pontos, precíz és kerüli a szájbarágást. Nyilvánvalóak az áthallások napjainkra és az sem marad titok, hogy a rendező ateista, de ettől a film még nem támadja egyik vallást sem. Némely keresztény ugyan karikatúra-szerűen rosszarcúra sikeredett, de hangsúlyosabb, hogy miként pusztítják el a vallási harcok a tudomány vívmányait (lenyűgöző például az a jelenet, amikor a magvadult keresztények nekiesnek az alexandriai könyvtár lerombolásának) és mennyit változott a nők társadalmi megítélése 17 század alatt. A Google Earth-szerű zoomolások és a történelmi háttéradatok kiírásai kissé elcsépelt megoldásnak tűnnek, de ettől még az Agora egy olyan ambiciózus film, ami képes rá, hogy sokat markolva sokat is fogjon.