Csányi Sándor: Egyelőre könnyű jófejnek lenni

2009.12.11. 11:01

"Bemegyek a munkahelyemre, ahol az ország legjobb csajai azt játsszák, hogy szerelmesek belém és ezért egy csomó pénzt kapok... minden normális férfi meglincselne ezért." Az ország legnépszerűbb férfiszínészének most különösen jól mennek a dolgai. Csütörtök óta vetítik a mozik a Poligamy című új filmjét, amelynek viszontagságos forgatási körülményeit a fenti mondatban vázolta, közben a világ legjobb szerepét próbálja a Radnótiban. Még utálni sem lehet mindezért, mert annyira szerényen és alázatosan kezeli a sikert. Csányi Sándor egy hét múlva lesz 34 éves, és keresi a stratégiát arra, hogyan lehet hosszútávon boldognak maradni a színészi pályán. Interjú.

- "Mindig akkor kaptam meg egy-egy szerepet, amikor az életem olyan  pontra jutott, ami a szerep központi problémája volt" - mondtad egyszer. A Poligamy-ban sok nő között tépelődsz, a Boldogtalanok című új bemutatód plakátján Petrik Andreával smárolsz, miközben Wéber Kata csókolgatja a nyakadat. Ezek szerint az életedet most a zavaros párkapcsolatok határozzák meg?

- Egyáltalán nincsenek zavaros párkapcsolataim, teljesen normális párkapcsolataim vannak. A Poligamy-val kapcsolatban az jött ki, hogy én mindenféle csajokat dugok meg benne, de a film arról szól, hogy van egy darab csajom, aki mindig átváltozik. Nem vagyok egy szent, környékén sem vagyok annak. Ha az lennék, még mindig együtt lennék a feleségemmel, meg normális életet élnék. Nekem ez nem jött össze valami miatt. Fejtegetem, hogy mitől. De nem vagyok zavaros csávó sem, szórakozóhelyekre például egyáltalán nem járok. Egyszer akartak elvinni a Jam nevű helyre, eljutottam a bejáratig, és sikítva menekültem. Nem az én világom, se zeneileg, se sehogy. Iszonyatosan bírom a Mick Jaggert, és tökre szeretnék olyan faszi lenni, mint ő volt 1960-ban, amikor lement valahova, és 18 nővel ment haza. Tényleg, én ezért lettem színész. De egyszerűen nem megy, nem áll jól valahogy.

- A Poligamy nem ad magyarázatot arra, hogy mi is történt a főhőssel. Te hogyan értelmezted a film valóságát? Álomképekként gondoltál ezekre a megjelenő nőkre, vagy úgy vetted, hogy a figurád valóságként éli meg őket?

- Nekem azt kellett játszanom, hogy kicserélték a csajomat. A Kontroll-ról kérdezték, hogy ki a gyilkos, lövésem sincs, én azt játszom, hogy nem én vagyok. Hogy Szabó Győző pontosan kicsoda, hogy ő a bennem lévő félelem, amit le kéne győznöm, azt én nem tudom eljátszani, csak azt, hogy ott van a Győző, akivel össze kell verekednem a metróban. Mindenki úgy elemzi, ahogy akarja, de én azzal nem járok jól, ha elkezdek plusz mögöttes tartalmat keresni, mert nekem a primér szálat kell vinni. Én úgy néztem a Poligamy-t, hogy történt egy varázslat, amitől mindig átváltoznak a csajok, és én vágyom vissza Tompos Kátyához. Ahhoz, hogy visszakaphassam, nekem át kell esni egy csomó mindenen. Van, aki 18 éves korában összejön egy csajjal és leélik együtt az egész életüket, mert azon az energiaszinten van, hogy neki kielégítő, hogy hazamennek és elvannak. És emberek döntő többsége tulajdonképpen ilyen normális. Ilyen szempontból én egyáltalán nem vagyok normális ember: mindig kell, hogy valami történjen, hogy legyen valami élet, vagy nem tudom.

- Ez egy általános színészbetegség.

- Színészek között nagyon ritka, hogy két ember összejön ezen a pályán és végigtolják együtt. Talán csak Nagy-Kálózynak meg a Rudinak (Rudolf Péter - a szerk.) sikerült, de egyébként nehéz, főleg, hogy ha el is indul a szekér. Ez egy tök egoista szakma, ráadásul megállás nélkül a világ legjobb női vesznek körül, úgyhogy van kísértés. És egy tök szabados világ, egész más a morál a média és a színház világában. És a színház mindig is ilyen volt, és mindig olyan embereket vonzott, akik sokkal könnyelműbbek.

Fotó: Hektor (hlog.hu)
Csányi Sándor | Fotó: Hektor

- Érzel extra nyomást amiatt, hogy ez talán az első filmed, aminek a sikere tényleg csak azon áll vagy bukik, hogy kíváncsiak-e rád a nézők?

- Be vagyok szarva rendesen. Nagyon jónak tartom a forgatókönyvet, és Dinit (Orosz Dénes, a Poligamy rendezője - a szerk.) elképesztően jó rendezőnek. Mindegyik csaj nagyon jó a filmben, itt most tényleg minden klappol. Nem lehet kire kenni, ha bukunk, az az én saram. Nyilván fogják bántani a filmet, mindent lehet bántani, de mi ezt a filmet akartuk megcsinálni, és ha ez nem lett jó, vagy valaki nem szereti, akkor én nem tudok ennél jobbat jelen állapotomban. Nem tudom jobban eljátszani ezt a szerepet, és nem is volt másik szerep, ami jobban érdekelt volna. Tavaly nyáron elolvastam ezt a könyvet és onnantól kezdve megállás nélkül erről beszéltünk Dinivel. Elkezdtünk forgatni, és hat hétig minden nap hajnali háromkor keltem, ötre jött az autó, hattól hattig forgattam, hétre hazamentem, és lefeküdtem. Nem mentem emberek közé, megállás nélkül Dinivel beszéltem telefonon, hogy milyen volt a nap, milyen lesz a holnap. Zenét hallgattam, olvastam a könyvet, próbáltam még-még csinálni ezt az embert. És szerencsére most annyival beljebb voltam, hogy a forgatáson meg eldobtam mindent, amit jól begyakoroltam, és inkább figyeltem a többiekre. Annak megvan az eufóriája, hogy azért kapom a fizetésemet, hogy bemegyek a munkahelyemre, ahol az ország legjobb csajai azt játsszák, hogy szerelmesek belém, és ezért egy csomó pénzt kapok... minden normális férfi ezért meglincselne. Imádtam. Nem tudok elképzelni ennél jobb munkát a világon, és ebben is kell lennie valami energiának, ami bekerült a filmbe, hogy én ezt imádtam. Ezt akarom csinálni éveken keresztül.

- A hatéves kisfiad melyik filmedet látta eddig?

- Egyiket sem.

- A Poligamy-t mikor nézheti majd meg?

- Majd ha nagy lesz. Belenézett a Kontroll-ba, és bírta, hogy Nagy Zsolt is benne volt, mert nagyon jóban vagyunk Zsoltival és a gyerekeivel, én vagyok az egyiknek a a keresztapja, nagyon egyben vagyunk, együtt járunk nyaralni. Azt, hogy Samu (Nagy Zsolt egyik fia - a szerk.) apukája borotvahabot ken a fejére, már imádta, azért meg teljesen odavolt, hogy nekimegy az oszlopnak. Semmi más nem érdekelte belőle, egy gyereknek az a film szuperuncsi úgy, ahogy van.

Fotó: Hektor
Csányi Sándor és Orosz Dénes a Poligamy forgatásán | Fotó: Hektor

- A médiában megjelenő roma civil szervezetek vezetői rendszeresen úgy utalnak rád, mint roma példaképre, sikeres roma származású művészre. Átnéztem a nyilatkozataidat az elmúlt tíz évből, és csak egy 1999-es Amaro Drom-os cikket találtam, ahol a roma származásodról beszélsz. Érzel olyan nyomást a romaság részéről, hogy várják, hogy határozottabban vállalj közösséget velük a nyilvánosság előtt?

- Félig vagyok cigány: apám cigány, anyám nem. Én nem vagyok zászlóhordozós típus. Egy csomó helyre hívogatnak, mindenféle cigányosditól függetlenül, olyanokra, amikkel tök egyetértek. Melegek jogai, kiskutyák jogai, nem tudom, egy csomó minden van, amivel egyetértek, de nem akarok ilyenekben részt venni. Tulajdonképpen nem bírom az amerikaiakban, hogy mindenhova odadugják az arcukat, és úgy csinálnak, mintha nemes ügyért szállnának síkra, de egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy ez egy PR-fogás. Az egészet azért csinálják, hogy az emberek szeressék őket. Nekem van ez a Hospice Ház is, amit már kicsit bánok, hogy elmondtam, de ott van a lehetőség, hogy ha nyilatkozom a Hospice Házról, akkor megjelenik a számlaszám, és esetleg abból van valami konkrét haszon. Olyanban szívesen részt veszek, amiről azt érzem, hogy van valami konkrét haszna, csak visszásnak érzem ezt az egészet. Azt érzem, hogy azt mutogatom, istenem, milyen jófej és hétköznapi ember is vagyok. Tök hétköznapi ember vagyok, nem kell ezt bizonygatnom. Azt például nem akartam soha, hogy az egész cigányosdi úgy kerüljön előtérbe, hogy én zászlóvivőként jelenek meg. Ha Magyarországon egy faszi elárulja, hogy meleg, akkor egyszerűen nem fog olyan filmben játszani, amiben van egy kisfia. Pedig nyilvánvalóan nem bűnöző, nem pedofil, és simán eljátszhatna egy ilyen szerepet, de egyszerűen kikérik maguknak az emberek, vagy azt mondják a producerek, hogy hú, az sajnos mást jelent. Tulajdonképpen a romákkal kapcsolatban nincs ilyen, de ha én teljes mellszélességgel elkezdek cigánykodni, akkor mást jelent a Rokonok-ban Kopjás István figurája, és mást jelent a megtörése. Mást jelent, ha egy fekete színész játszik el egy szerepet, mint ha egy fehér. A Kaméleon-ban féltek is attól, hogy az mennyire PC, ha a meleg faszi ellenszenves lesz a film végén, és aztán voltak is ilyen támadások, hogy nem teljesen korrekt a kisebbséget így bemutatni. És igaza volt Krisztának, hogy menjenek már a francba: ez egy ember, aki meleg, és ezt a főszereplő csávó kihasználja, ami miatt lehet pont annyira geci, mint egy hetero. Miért kéne direktbe pozitívnak ábrázolni a melegeket? Az ugyanolyan diszkrimináció. Sok meleg haverom van, semmiféle különbséget nem látok köztük és a heterók között.

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK