Mások adják a végszót

Vasárnap este a Kinóban újra összejön az egykori Krétakör, hogy A Nibelung-lakópark című darabjukból készült film vetítését követően élőben adják elő a kimaradt jeleneteket, majd a kávézóban a capella koncerttel szórakoztassák azt a kisszámú szerencsés nézőt, aki befér a Kino előterébe. A Nibelung-lakópark mozi- és DVD-premierje alkalmából felhívtuk azokat az ex-Krétakörösöket*, akik benne voltak az előadásban, hogy meséljenek a filmváltozat forgatásáról, arról, hogy a Krétakör feloszlása óta mi minden történt velük és hogy mostanában mire pörögnek a leginkább.

Rába Roland

- Hogyan emlékszel vissza A Nibelung-lakópark forgatására, milyen élmény volt filmen is megcsinálni a darabot?

- Az előadás a Krétakörnek és az én pályámnak is nagyon fontos állomása volt, ez az egyik legfontosabb színházi munkám. A forgatás három nap alatt, nagyon intenzíven zajlott. Tök jó volt játszani, csomó mindent a kamerához kellett igazítani, de ez külön érdekessé tette a feladatot. Annyira tudtuk a szöveget, hogy ez nem okozott problémát, sőt, jó volt játszani, kísérletezni. A film nyers változatában még hallani lehetett olyanokat, hogy miközben forog a kamera, Kornél mondja nekem, hogy "Roland, ne játssz!", és még ilyenkor sem estünk ki a szerepünkből.

- Hogy tetszik a film, milyen érzés most látni?

- Nagyon szerettem benne a kollégáimat, magamon látom a hibákat, de Kornél olyan jól vágta, hogy még magamat is elviselem valahogy. Nekem azért tetszik, mert nem egy hagyományos színházi felvétel, de kérdés, hogy egy olyan néző, aki nem látta az előadást, mennyire tudja befogadni. Amúgy is ember legyen a talpán, aki a Nibelung-mítosz minden részletét elsőre megérti. De Térey szövegei hihetetlenül izgalmasak, többek közt ezért biztos megéri megnézni.

- Mi az, ami nem került bele a filmbe és sajnálod, hogy kimaradt?

- Nincs ilyen, el tudom engedni a dolgokat. Egyébként a régi előadásaim közül kevés olyan van, amit szívesen játszanék most is, de ez olyan.

- Saját megítélésed szerint szakmailag hogyan változott a helyzeted a Krétakör feloszlása óta?

- Mindannyian nehéz helyzetbe kerültünk, elveszítettünk valamit. Személy szerint az én helyzetem attól, hogy azóta elkezdtem rendezni, alapvetően megváltozott. Rendezőként úgy próbálok dolgozni, ahogy a Krétakörben dolgoztunk.

- Mi a legnagyobb változás az életedben 2008 nyara, a Krétakör feloszlása óta?

- Az, hogy a Krétakörben nem rendeztem, most pedig igen. A rendezésben az első lépés a legnehezebb: megtalálni azt a jó anyagot, ami pont az én agyamnak való. Sokat kell olvasni, tapasztalni hozzá. De a színészet is ugyanúgy érdekel továbbra is, ha felkérnek egy jó szerepre, az felizgatja a színészi fantáziámat.

- Mire pörögsz mostanában?

- Most volt a Nemzeti Színházban az új darabom, a Mein Kampf bemutatója, mondhatjuk, hogy ez eléggé foglalkoztat.

- Miben láthatunk legközelebb?

- A Nibelung mellett hamarosan bemutatják Dyga Zsombor Köntörfalak című filmjét, amiben szerepelek, úgyhogy szinte már olyan, mintha filmszínész lennék. A Filmszemlén vetítik Bodzsár Márk Levegőt venni című rövidfilmjét, ami olyan jól sikerült, hogy kétszer még én is tudtam nevetni magamon, amikor néztem.

- Milyen - Krétakörös vagy más - darabra lennél a legkíváncsibb megfilmesített formában?

- Most lebukok, hogy nem láttam annyi darabot... Az Oresztész jut eszembe, de nem azért, mert játszom benne!