A New York Timesban "Hollywood a Dunán" címmel hosszú cikk jelent meg, amely azt elemzi, hogy milyen előnyöket biztosít (és kisebb részben, hogy milyen hátrányokkal jár) Magyarország az itt forgó külföldi filmek számára. A cikk nem fog sok újdonságot mondani senkinek, aki kicsit is képben van a témában: felsorolják a leghíresebb Budapesten otthont talált megaprodukciókat (Evita, München stb.) és a mostanában itt forgó filmeket (Bel Ami, The Rite, The Borgias-sorozat), részletezik a 20%-os adóvisszatérítést és megemlítik az újonnan épült filmstúdiókat.Uma Thurman a Bel Ami budapesti forgatásánIdézik Szőcs Géza kulturális államtitkárt, aki szerint "az ország egész GDP-jét PR-ra költhetnénk, mégsem lenne akkora reklámereje, mint annak, hogy idejön Hollywood", valamint többek közt Réz Andrást is, aki megemlíti, hogy a helyi filmesek egy része ellenérzéseket táplál az itt forgó amerikai filmekkel szemben, mert nincs ínyükre a tömegkultúra elamerikanizálódása. A legfurcsább idézet György Péter Bruno producertől, a Korda stúdió munkatársától származik, aki szerint a fekete statisztáknak - mivel kevesen vannak, illetve külföldről kell őket "importálni" - kétszer annyit kell fizetni, mint a fehéreknek, azaz több mint 100 eurót óránként. Ha egy átlagos magyar statiszta óránként 50 eurót (kb. 14 ezer forint) keres, máris pályát módosítunk.
Vágólapra másolva!
Ne maradjon le az ORIGO cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre!
Feliratkozom