Aktákat tologatunk, kémek vagyunk

Aki világkörüli kalandozást, sportkocsikat és gyorsan vetkőző modellcsajokat szeretne látni, az várja meg a következő James Bond-filmet. A Suszter, szabó, baka, kém kíméletlen, realista képet fest a kémek piszkos játszmáiról. John le Carré rideg  kémsztoriját svéd rendező vitte vászonra, valószerűtlenül erős színészválogatottal és gondosan megkomponált látványvilággal. Az eredmény bonyolult, lehengerlő kémfilm, amely, ha egyszer megérted, mély nyomokat hagy benned.

Naivitás lenne azt állítani, hogy amit a vásznon látunk, az maga a kendőzetlen valóság. A kémek attól kémek, hogy ténykedésük jobbára titokban marad. A James Bond-filmek egy korszellemre és divathullámokra érzékeny, de azért férfiasságában egy pillanatig sem megkérdőjelezett szuperhős legendáját terjesztik az 1962-es Dr. No óta. Ezzel szemben a John le Carré által írt kémregényeknek - és persze a belőlük készült tévésorozatoknak és mozifilmeknek - az adja a varázsát, hogy a valóság illúzióját keltik. Úgy kelünk fel utánuk, hogy igen, ez akár meg is történhetett volna.

Le Carré regényének 2011-es filmváltozata a hidegháborús kémkedés kulisszái mögé kalauzol minket. A jelek szerint egy szovjet kettős ügynök (a szakzsargon szerint: vakond) épült be az angol titkosszolgálat (a szakzsargon szerint: Körönd) legfelső köreibe. A néhai vezető, Kontroll (John Hurt) dicstelen félreállítása és halála után George Smiley, a nyugalmazott kém (Gary Oldman) kapja feladatul, hogy megtalálja az árulót a Körönd falain belül. John le Carré, aki maga is dolgozott az MI5 kötelékében, a vakondot Kim Philbyről mintázta, aki az ötvenes években a szovjeteknek jelentett. (Akármennyire is érdekes Philby életútja, jobb, ha a film előtt nem nézünk utána, mivel abból könnyen meg lehet tippelni a vakond kilétét.)

Az az adaptációknál általában megalapozott félelem, hogy az írott mű lebutított és felvizezett változatát látjuk viszont a vásznon, most feleslegesnek bizonyul. Tomas Alfredson rendező az előző filmjében (Engedj be!) megtapasztalt nagyszerű hangulatteremtő képességét itt is kamatoztatja, és rendkívül erős képekkel érzékelteti a szervezeten belüli kaotikus állapotokat, a hidegháborús paranoiát, valamint a szereplők általános hitehagyottságát. "Krisztus urunknak csak tizenkét haverja volt, és mint jól tudjuk, közöttük is akadt kettős ügynök" - ez a mondat ugyan csak a könyvben hangzik el, de a belőle áradó végtelen cinizmus és bizalmatlanság a filmet is tökéletesen jellemzi.

A másik nagy fegyvertény, hogy Alfredson képes volt belesűríteni - nagy áldozatok árán ugyan - a regény lényegi elemeit kicsivel több, mint két órába. Hogy ez milyen embert próbáló feladat volt, az is jelzi, hogy a Suszter, szabó, baka, kém-ből készült BBC-sorozat hétszer hatvan percben mesélte el ugyanezt a történetet.

Suszter, szabó, baka, kém | Benedict Cumberbatch és Gary Oldman

A film tulajdonképpen egy kínos lassússággal végigvitt sakkjátszma, amely során George Smiley apró lépésekkel ugyan, de egyre közelebb jut a válaszhoz. A kérdés az, hogy a négy főnök közül ki a vakond: Percy Alleline (Toby Jones), Bill Haydon (Colin Firth), Toby Esterhase (David Dencik) vagy Roy Bland (Ciarán Hinds). Nem szabad azonban nagy leleplezésekre vagy dühödt érzelmi kitörésekre gondolni. Olyan ez, mintha egy zongorán játszanának lassan egymás után négy hangot, a háttérben fel és le jár a nap, aztán hármat, aztán kettőt, végül csak egyet. Valakinek ez hipnotikus erejű élmény, másnak meg tömény unalom.

Fegyver is csak nagy ritkán dördül el a filmben (viszont az egyiket Kálloy Molnár Péter süti el Mucsi Zoltán orra előtt a vasfüggöny mögötti Magyarországon játszódó részben) Az egyetlen szokványoshoz közelítő akciójelenet is abban merül ki, hogy Peter Guillam (Benedict Cumberbatch) kicsempész egy dossziét a Körönd olvasóterméből. A vakond lebuktatása is nélkülöz mindenféle katarzist vagy megkönnyebbülést, mintha ez is csak egy elvégzendő feladat lett volna a sok közül. Mintha egy fazék vizet figyelnénk, amelyik melegedik, melegedik, a végén egyet-kettőt bugyborékol, de sohasem forr fel teljesen. Messze nem nézőcsalogató hasonlat, de annál nagyobb dolog, hogy velem képes volt elhitetni a film, hogy ez a világ legérdekesebb vízzel teli fazeka.

Suszter, szabó, baka, kém | Mucsi Zoltán és Mark Strong

Az izgalmakat a lassú nyomozás követése adja, ahogy egymás után kerülnek elő a nyomok, és a néző Smileyval együtt rakosgathatja őket össze. A film nem könnyíti meg a dolgunkat, előszeretettel ugrál az időben, a mentális jegyzetfüzetnek állandóan készenlétben kell állnia, hogy a flegmán odavetett, de a nyomozás szempontjából alapvető fontosságú információkat, neveket elraktározhassuk. Kis túlzással kémet nevel a nézőből a film. Többször is előfordul, hogy a háttérben is (enyelgő szerelmespár, leszálló repülőgép) és az előtérben is történik valami, és nekünk kell kiszűrni a hasznos információt.

Emellett, mondhatni bónuszként, elmerülhetünk a kémek munkájában. Hihetetlenül hangzik, de tényleg érdekfeszítő látni, hogy a kötelező intrika mellett nekik is ugyanúgy órákat kell akták fölött görnyedniük, ha egyről a kettőre akarnak jutni. Valamint idejük jelentős részét emésztik fel az értelmetlen megbeszélések, a munkahelyi acsarkodás. A ponyvaregények, luxuscikkreklámok és látványos akciófilmek által szuperhőssé emelt kémfigurát rántja vissza a mindennapok mocsarába ez a film. Okosabbak, ravaszabbak ugyan legtöbbünknél, de tudnak ugyanolyan amorálisak és kicsinyesek is lenni, mint mi legrosszabb napjainkban, és ugyanúgy kísértik őket is magánéleti problémáik.

Suszter, szabó, baka, kém | Toby Jones, David Dencik, Ciarán Hinds és Colin Firth

A Suszter, szabó, baka, kém kíméletlen következetességgel végigvitt stílusbravúr. Viszont hiába erős hangulatú a film, és ragad magával lassúságával együtt is a nyomozás, ez még kevés lenne, hogy így lelkesedjek egy filmért. Kell az is, hogy a szereplők , jobbára óvatlan pillanataikban, jelét adják emberi érzelmeiknek: ilyen például Smiley vágyódása hűtlen felesége után, vagy a Magyarországra meghalni küldött kém (Mark Strong) szerelmi agóniája. Ezek nélkül tényleg csak sakkbábuk csatáját figyelhetnénk.

Sokan lesznek, akik túl lassúnak, vontatottnak fogják ítélni a filmet, és hidegségére közönnyel és gyors feledéssel fognak válaszolni. Akiket viszont magába szippant, azokat nagy valószínűsséggel további nyomozásra fogja ösztökélni. Nekik a BBC-sorozatot is mindenképpen érdemes megnézni, aztán lehet folytatni a többi remekül sikerült Le Carré-feldolgozással (Ébresztő a halottnak, A kém, aki bejött a hidegről).

Alfredson adaptációja tökéletesen megválaszolja a hogyan? kérdést, a miértre azonban már a korlátozott időkeret miatt kevesebb figyelmet szentel, mint az Alec Guinness főszereplésével készült sorozat. Ezek a cselekmény szempontjából nem elengedhetetlen részek, ezért is írtam, hogy az összes lényegi részt sikeresen átemelte a regényből a svéd rendező, de akit a Suszter, szabó, baka, kém alapján érdekel a Körönd világa, az élvezni fogja, hogy az egyes karakterek személyiségét sokkal alaposabban ismerjük meg a sorozatban, és megtudjuk azt is, miért is lett áruló a vakond.

Suszter, szabó, baka, kém | Colin Firth

Győztest nem lehet hirdetni, annál izgalmasabb viszont látni, hogy mennyire másképpen fest a hetvenes évek Angliája egy '79-es tévésorozatban és egy 2011-es mozifilmben. A korábbi változatban minden szín kifakult, minden bútor kopottas. A Körönd úgy néz ki, mint egy csődeljárás alatt álló könyvelőiroda. Ha nem is látjuk, tudjuk, hogy itt az összes viharvert külsejű tisztviselőnek nikotintól sárgák az ujjai és morzsás a zakója. A mozifilmben viszont mintha egy divatmagazinból léptek volna elő a makulátlan külsejű kémek, a Körönd vezetőségi tárgyalótermének harsány narancssárga tapétája is szöges ellentétben áll mindazzal, amit a tévésorozat szürke szobabelsői sugalltak.

A legfontosabb kérdésben azonban nem szeretnék kitérni a válasz elől. Gary Oldman visszafogott, rezzenéstelen alakítását méltán jelölték Oscarra, ahogyan Alec Guinnessnek, úgy neki is Smiley megformálása karrierjének egyik csúcspontja. Nüanszok döntenek ilyenkor, bár amikor a regényt olvastam, nekem inkább Alec Guinness arca ugrott be. Sosem fogom elfelejteni, hogy milyen élesen és kíméletlenül villant meg néha a szeme ennek az egyébként törékeny öregembernek.

A mozifilmben hiába keressük a nőt, Smiley csapodár felesége szinte csak az említés szintjén szerepel benne. A sorozat azonban, a filmmel ellentétben nem a Köröndön fejeződik be, jelezve a főnökváltást, hanem Smiley látogatásával Ann-nél. Ez a két különböző vég mutatja talán a legtisztábban a két eltérő megközelítésből fakadó finom hangsúlyeltolódást. A filmben a tragikus sorsú szovjet kémnő (Szvetlana Kodcsenkova) mellékszálának is percek alatt vége. Nem úgy a sorozatban, ott Irina nagyon fontos szereplő.

Suszter, szabó, baka, kém | David Dencik és Gary Oldman

A Suszter. szabó, baka, kém - beszéljünk akár a könyvről, a sorozatról vagy a mozifilmről - egyértelműen gyengeségként ábrázolja az érzelmeket, amelyet az ellenfél könyörtelenül ki is használ, legyen az éppen a Szovjetunió, vagy az úgynevezett "szabad világ". Riasztó kép ez nagyon: az eszközök mindkét oldalon ugyanazok. És mégis, rombolhatja az illúzióinkat, akármennyit csak akarja a hőn áhított Nyugatról Le Carré, egy dologból biztosan lehet tudni, hogy mégiscsak az volt a jobb hely, és nem a mi szocializmusunk. Ott ezek a regények megjelenhettek, a rendszer tolerálta az önkritikát, nálunk viszont egészen a rendszerváltásig kellett várni, hogy a Karla-trilógia első darabját, a Suszter, szabó, baka, kém-et (eredeti magyar címén: Árulás) kiadják.