Scarlett Johansson szétütötte az agyunkat

Luc Besson és Scarlett Johansson - két tehetség, akiknek egymásra volt szükségük ahhoz, hogy újra megtalálják a csúcsformájukat. Közös filmjük, a Lucy egy lányról szól, aki drogot szállít a hasában, de egy baleset következtében szupernő lesz, miközben haldoklik. 

Nem vitás, mi ihlette Luc Bessont a Lucy megírására. Felszippantod, beleszívsz vagy bekapod, és bumm! Kitágult az agyad. Barangolhatsz az elméd rejtett zugaiban. Minden érzésed zsigeri élménnyé válik. Új képességeid fejlődnek. Egy színesebb, izgalmasabb világ titkai tárulnak fel előtted, és hirtelen minden olyan nyilvánvalónak tűnik, ott van előtted az összefüggések csodálatos rendszere. Az a vicc, hogy pontosan ez az, amire akkor is vágyik az ember, amikor beül a moziba. Most megkapja.

Scarlett Johansson és Pilou Asbaek a Lucy című filmben Forrás: UIP Dunafilm

Már az első jelenet grabancon ragadja a nézőt, pedig ez még a földhözragadt valóság. Lucy a pasijával vitázik azon, ki vigyen be egy táskát a hotel recepciójához. Mindez Taipeiben, de ez ekkor még nem világos, csak hogy egy izgalmas ázsiai helyszínen. A vita épp elég hosszú ahhoz, hogy közben legyen időnk felmérni, ki lehet ez a két ember, és kellően el is kényelmesedjünk ahhoz, hogy az utána következő meglepetések megfelelő intenzitással csapjanak le ránk. De már a párbeszéd is remek, szinte tarantinói, és mivel nincs totálkép, csak két közeli arc és ami mögöttük belefér a háttérbe, a film az első perctől fogva titokzatos.

Lucy élete egy pillanat alatt felfordul, és akkor még nem mondtunk semmit. Soha nem láttuk még Scarlett Johanssont ilyen kiszolgáltatottnak, ilyen kétségbeesettnek, annak az embernek, aki az utolsó esélyéért könyörög. És megcsinálja, hiszünk neki. Fellélegzünk, hogy végre egy valódi rendezővel van dolgunk, aki tudja, hogyan hozza ki belőle a színésznőt. De vissza a filmbe, Lucyvel most bármi megtörténhet. Innen már nincs visszaút, egyértelmű.

Scarlett Johansson a Lucy című filmben Forrás: UIP Dunafilm

Lucy egy olyan csaj, akiből lehet áldozatot csinálni, akinek eddig nem volt meg a magához való esze, csak sodródott. Most muszáj elkezdeni gondolkodni. Egy véreskezű (szó szerint is) ázsiai gengszterrel szemben semmit nem érnek a könnyek, de a kibuggyanó mell sem. Lucyből percek alatt drogfutár lesz. A hasába varrják a cuccot, aztán hagyják, hadd élvezkedjen még rajta a szolgahad. Aztán egy hasba rúgás következtében a cucc önálló életre kel, és kezdetét veszi a valódi cselekmény. Lucyből szupernő lesz, mert egyedüliként a földön hozzáfér az agykapacitása 20-30-50, majd legvégül száz százalékához (ez amúgy butaság, de ne akadjunk fenn rajta).

Van tehát egy izgalmas akciófilmünk, amiben Lucy a huszonegyedik századi Nikita. Ha egyszer megindul, nincs az az isten, aki megállítsa. Van egy Virágot Algernonnak-típusú háttérsztorink is, mert Lucy tisztában van vele, hogy a szervezete nem húzza sokáig ezzel a szerrel. És emellett kapunk egy filozofikus eszmefuttatást is az élet értelméről, a világ működéséről és az idő mindenhatóságáról, de talán ezt kell a legkevésbé komolyan venni, mert olyan, mintha valaki addig hadonászna az orrunk előtt egy szamurájkarddal, míg bele nem szédülünk. Teljesen ártalmatlan, de show-nak impozáns: összeollózott képsorok a föld csodáiról és a természet erejéről, és hozzá Morgan Freeman acélos hangja.

Morgan Freeman és Scarlett Johansson a Lucy című filmben Forrás: UIP Dunafilm

Mindez együtt persze magában hordozza a veszélyt, hogy az író-rendező kicsit sokat akar fogni, aminek gyakran kevés markolás a vége. Emlékezzünk csak a Wachowski testvérek és Tom Tykwer gigavállalkozására, a Felhőatlasz-ra. Mennyi energia, pénz és tehetség ment a levesbe, rossz belegondolni. Úgy látszik, Luc Besson okosabb volt náluk, mert a Lucy szórakoztató film.

Sőt a Lucy egy mutatvány, a szemfényvesztés magasiskolája. Ahogy sodor bennünket a cselekmény, azért imádkozunk, hogy csak el ne rontsák, el ne laposodjon. De szerencsére mindig jön valami új, valami izgalmas. Egy műtőszoba, ahol Lucyből kioperálják a tasakot, miközben ő az anyjával telefonál, és felidézi a gyerekkora legérzékibb pillanatait. Egy párizsi rendőrkapitányság, amelyben még ott érezzük Belmondo cigarettafüstjét. Egy taipei leánylakás, ahol megállt az élet, és csajos dumát nyomnak. Egy autós üldözés annak a járókelőnek a szemszögéből, aki épp rossz teraszon kávézott. És minden részlet a helyén, tökéletes munka.

Scarlett Johansson a Lucy című filmben Forrás: UIP Dunafilm

Ha valaki úgy érezné, ez nem az ő filmje, rendben, előfordulhat. De akkor is elképesztő, milyen szaktudás áll mögötte. Luc Besson harminc évig csiszolt profizmusa és ízlése van benne, tökéletes egységben. A látvány, a ritmus, a vágás, a zene minden a helyén van. És minden színész arról álmodik, hogy egyszer ilyen rendező kérje fel. Scarlett Johansson is, aki évekig alibizett színészként, itt pedig kapott egy komplex karaktert, aki előbb gyenge, elveszett és zűrös, aztán meg okosabb mindenkinél, megingathatatlan és gyönyörű. És hozzá határozott elképzeléseket arról, hogyan kell mindezt eljátszani. Egy ilyen alakítás mögött ugyanis mindig ott az erős vízió és a rendezői szándék. De nem vitathatjuk el Johanssontól sem az érdemet, hogy felnőtt a feladathoz, és volt hozzá karizmája is.

De a többi színész is hálás lehet, mindannyian hibátlanok. Az Oldboy-ból ismerős Min-sik Choi ijesztően érzéketlen a maffiavezér szerepében, Amr Waked pedig tökéletes ellenpontja párizsi rendőrként, annyira esendő és emberi. Morgan Freeman hozza, amit szokott, de nem felejtjük el az első jelenet másik főszereplőjét, Pilou Asbaeket sem (a dánok új kedvence), akinek nem csekély feladata, hogy beindítsa a cselekményt. Ezúttal a magyar szinkron is külön dicsértet érdemel, a régi időket idézi a színvonal. Bánfalvi Esztert nyugodtan kinevezhetnék Scarlett Johansson örökös magyar hangjának.

Min-sik Choi (középen) a Lucy című filmben Forrás: UIP Dunafilm

Luc Besson tehát visszatalált a legjobb formájához, ami évek óta szunnyadt. Végre valaki, aki európai finomságot tud vinni egy ilyen világmegváltó víziókkal dúsított akciófilmbe, miközben a műfaji követelményeknek is eleget tesz. Az pedig már hab a tortán, hogy a hollywoodi konzervativizmussal szemben kitartóan képviseli feminista elveit. Már nem is számoljuk, hányadszorra állít a középpontba olyan női hőst, akinek nemcsak tökéletes külseje, ereje, hite, esze és önbizalma van, de érzékenysége is. Lucy-ben ott van Nikita, Jeanne D'Arc és Adéle, meg persze a Beatles is, hiszen a név újra egy pszichedelikus utazás szinonimája. Ez a film úgy feltölt energiával, hogy utána szinte szárnyalunk.