Ennél viccesebb húsvéti film sosem lesz

Több mint harminc éve készült, de az ünnepekre még mindig nem tudunk jobb filmet ajánlani, mint a Kellemes húsvéti ünnepeket! Sophie Marceau és Jean-Paul Belmondo főszereplésével. Még akkor is, ha már százszor látták, és kívülről fújják a poénokat. Összegyűjtöttük a film legemlékezetesebb mozzanatait, és számba vettük azt is, mitől sikerülhetett kivételesen jól ez az egyszerű kis bohózat. 

A szépség és a vén szivar

A film két hatalmas francia sztár találkozására épült, akik pont ellentétes életszakaszban voltak. Sophie Marceau épp nővé érett (17 éves a film készítése idején), és feltett szándéka volt, hogy megmutassa: kinőtt a Házibuli-filmek kamaszlány-szerepéből. A francia filmipar hamar fel is szippantja: a Kellemes húsvéti ünnepeket! előtt nem sokkal forgatta A Saganne erőd című filmet olyan nagyágyúkkal, mint Catherine Deneuve, Philippe Noiret és Gerard Depardieu.

Jean-Paul Belmondo pedig az utolsó olyan éveit használja ki, amikor még izmos és dinamikus sármőr, egy pillanattal azelőtt, hogy cukros bácsinak tűnne a fiatal kollegina mellett. A filmet végig is kíséri ez a kényes kötéltánc, hogy egy férfi-nő vagy egy kamaszlány-vén kujon párost látunk.

Jean-Paul Belmondo és Sophie Marceau a Kellemes húsvéti ünnepeket! című filmben Forrás: Mokép

Pályája delén volt túl épp Belmondo: a nyolcvanas éveket nagyjából az Alain Delonnal való rivalizálással töltötte, minden filmjükkel igyekeztek sikeresebbek lenni a másiknál - ami elsősorban a nézőszámok versenyében öltött testet. 1984-re már mindketten az ötvenet taposták (Belmondo két évvel idősebb Delonnál), de vonzó, férfias megjelenésüket még őrizték - ha nem is abban az értelemben, ahogy ma néznek ki az ötvenes sztárok, például Brad Pitt vagy Tom Cruise. Belmondo pályáján végül azért jelentett fontos állomást a Kellemes húsvéti ünnepeket!, mert ezzel aratta élete utolsó igazi közönségsikerét 3,5 millió hazai nézővel. Az ezt követő filmjeire szép sorban egyre kevesebben voltak kíváncsiak.

Belmondo, mint beszpídezett gyurmaember

A történet egy megrögzött szoknyapecér viszontagságos kalandját meséli el, aki épp akkor bukik le a felesége előtt, amikor kivételesen el sem követett semmit. Korábban ugyan hosszan bemutatták, hányféleképpen ejtette át szegény nejét, megtudjuk azt is, a csajozós sportág sem csak móka és kacagás, hanem kitartó, kemény munka, ami komoly fizikai erőnlétet igényel. A kiszemelt nőstény becserkészéséhez a legagyafúrtabb ötletekre és az extrém sportok terén szerzett komoly tapasztalatra van szükség, hiszen hol egy száguldó motorcsónak farán kell egyensúlyozni a hölgyet, hol pedig egy kötéllétrán felkapaszkodni hozzá a helikopterre.

Sophie Marceau-t azonban hősünk még csak ostromolta volna, amikor váratlanul betoppan a feleség. Míg Belmondo próbálja kimagyarázni a helyzetet, és a lányának hazudni a vendéget, ilyen aranyköpések hagyják el a száját: "A bánattól összementem. Egyik nap még két méter magas voltam, a másik nap már csak 185 centi. Innen is ered a mondás, hogy egyszer fenn, másszor lenn."

És csak ekkor kezdődik az igazi ámokfutás. Belmondo jó néhány emlékezetes pillanatot hagy hátra: például, amikor teába márt egy pirítóst, majd megtörli vele a homlokát; vagy amikor a feleségét enyelegni látja a rendőrkapitánnyal, és meglepetésében egy műkorcsolyázót is megszégyenítő piruettet nyom a levegőben; de a kórházi ámokfutása, vagy felkenődése az ablaküvegre is csupa felejthetetlen epizód.

Sophie Marceau és Jean-Paul Belmondo a Kellemes húsvéti ünnepeket! című filmben Forrás: Mokép

Belmondo színészi alakítása teljességgel lehengerlő, élesen leválik a körülötte komédiázó partnerek játékáról. Egyrészt olyan, mintha folyamatosan be lenne speedezve, úgy pörög, mint egy búgócsiga, másrészt közben szürreális arcjátékot produkál, mintha egy gyurmafigura volna. Mindehhez tökéletes magyar hangot kapott Sztankay István személyében, aki képes lépést tartani vele férfiasságban, tempóban és abszurditásban is.

Sophie Marceau megmutatja tökéletes testét

Sophie Marceau a Házibuli 2 óta turbótempóban lezajlott felnőtté válását egyetlen mozdulattal demonstrálva dobja le ruháit egy emlékezetes jelenetben. Ebben a filmben mutatja meg elsőként az idomait. Már A Saganne erőd-ben is volt egy kis vetkőzése, de messze nem olyan látványos, mint itt. (Igaz, egy évvel később, Andrej Zulawskival való megismerkedése után ennél sokkal durvább erotikus jelenetekre is vállalkozott.)

Itt még hamvasságára és megingathatatlan belső derűjére apelláltak. egyszerűen lehetetlen kibillenteni az egyensúlyából. Sem azzal, ha megjelenik a színen az ordenáré anyja (aki mindent megtesz, hogy szénné égesse lányát), sem azzal, ha maga keveredik olyan intellektuális diskurzusba, amely messze meghaladja a műveltségét. Úgy hadovál La Fontaine-ről mint szocialista íróról, hogy öröm nézni a hallgatóságban keltett kínos feszengést.

Még az akció is burleszk

A kezdő képsorok motorcsónakos száguldása máris elárulja, mire számíthat a néző: egy elegáns, látványos és vagány történetre a világ legirigyeltebb helyszínén, a Cote'd Azure-ön, ahol mindent áthat a napfény és a luxus, és ahol az élet egy könnyű kaland, semmit nem kell véresen komolyan venni.

Aztán jöhet a bonyodalom a maga őrült tempójával, majd a zárójelenettel visszatérünk az akcióhoz: most motorcsónak helyett egy rozzant Fiattal száguldozunk Nizza szűk utcáin. Van itt minden, ami egy francia vígjátéktól elvárható: felfordulás a piactéren, cégéren himbálózó kertésznadrágos munkás, aki alól kiütötték a létrát, és a csúcspoén: a két, szembejövő autó közé ragadt Fiat, amint oldalkocsikként magával viszi a "zsákmányait". Annyi észbontó képsort sikerült rögzíteni az autósüldözés során, hogy még a stáblistára is bőven jutott belőlük.

Mindenki profi, és nem fél bohóckodni

A film rendezője, Georges Lautner valódi doyenje volt a francia filmiparnak: a legkülönfélébb műfajokban alkotott, de mindig a közönség kegyeit kereste. Rendezett krimit, thrillert és bohózatot, és közben a legnagyobb francia sztárokat instruálta Louis de Funes-től Jean Gabinig. Felváltva rendezte Alain Delont és Belmondót is a nagy versengés idején. Belmondónál végül hosszabb időre kikötött, megélte vele a legnagyobb sikert (A profi) és a kései bukást (Idegen a háznál) is.

Jean-Paul Belmondo A profi című filmben Forrás: Mokép

Az eredeti színdarab írója, és a forgatókönyv társszerzője sem volt kevésbé ismert a szakmában: Jean Poiret olyan klasszikusok forgatókönyvét jegyezte addigra, mint az Őrült nők ketrece vagy Az utolsó metró. A film operatőre, Edmond Séchan pedig még a hetvenes években ismerkedett meg Belmondóval, amikor négy filmet is készítettek együtt, de Sophie Marceau tehetségének kibontakozását is végigkövette, mivel ő fényképezte mindkét Házibuli-epizódot.

Denise Grey és Sophie Marceau a Házibuli című filmben Forrás: Mokép

A film fontos szereplője még a Belmondo feleségét alakító Marie Laforet, aki amellett, hogy ismert énekesnő volt a hatvanas, hetvenes években, számtalan filmben is játszott. Belmondónak például három korábbi filmben (Férfivadászat, Zsaru vagy csirkefogó?, Az arany bűvöletében) volt partnere - bár a karrierjét épp Alain Delon oldalán kezdte. Mindenesetre nyilvánvaló, hogy családias légkör uralkodhatott a forgatáson.

Mitől húsvéti?

Szinte mindegy, hányszor látta már az ember, sokadszorra sem teljesen egyértelmű, mitől is húsvéti ez a film. Nincs benne ugyanis se locsolkodás, se sonka, se feltámadás, se csokinyuszi. Az egyetlen utalás az ünnepekre a film elején szerepel, és annyiban merül ki, hogy a történet szerint hosszú hétvége következik, amit Belmondo felesége arra használna ki, hogy elrepüljön édesanyjához Franciaország egy távoli részére. Ugyanekkor a repülőtéren Sophie Marceau is azért búcsúzkodik a szeretőjétől, mert az az ünnepekre visszatér a családjához.

Sophie Marceau és Jean-Paul Belmondo a Kellemes húsvéti ünnepeket! című filmben Forrás: Mokép

Mitől működik a film?

Hogy melyik film állja ki az idő próbáját, sosem lehet tudni előre. Persze nem árt, ha van egy jó sztorija, szellemes aranyköpései és nagy színészegyéniségei, de amitől igazán időtálló lesz egy alkotás, ha az egészet belengi egy megfoghatatlan báj, egy elbűvölő hangulat. A rendező elve az volt, hogy annyi idő alatt, amíg egy igényes operatőr elbíbelődik egy szép beállítással, ő annyi pénzt veszít a forgatáson, amennyiből már egy jobb epizodistát szerződtethetne. Szóval inkább dolgozzon gyorsan az operatőr, de legyenek jók a mellékszereplők.

A Kellemes húsvéti ünnepeket! áthatja ez a lendület: ahogy az a motorcsónak száguldott az elején elsodorva egy építményt, úgy rántja magával a nézőt is egy eszeveszett kalandba. És miközben komolyan veszi a szakma fortélyait, önmagát nem veszi komolyan. Minden kockájából árad az őszinte életöröm. Persze Belmondo viszi a prímet: egy igazi vásári komédiás veszett el benne.